Ejnye, te athéni polgár, nem szégyelled magad, hogy mindig csak a vagyonod gyarapítására van gondod, meg a hírnevedre, de az igazságról és arról, hogy lelkedet a lehető legjobbá tedd, arról nem is gondolkodol?”

Április 19-én tartották „A védőbeszéd” című monodráma bemutatóját a Spinoza Színházban. Haumann Péter és Jordán Tamás után ezúttal Makranczi Zalán bújt Szókratész bőrébe. Czeizel Gábor rendezésében az előadás alatt nézőként tulajdonképpen magunk is az események részeseivé válhatunk, ugyanis a Szókratészt bíráló athéni polgárok megszemélyesítéseként ülünk a nézőtéren, néhányan pedig a színpadon. A Kultúrjunkie Blog a darab aktualitásáról és Szókratész gondolatairól Makranczi Zalánnal beszélgetett.

Olvastam egy interjúdban, hogy annak ellenére, hogy a darab két és fél ezer éves, szerinted mégis nagyon aktuális és friss. Mit gondolsz, mi teszi azzá? 

Makranczi Zalán: Az emberi hülyeség mindig azzá teszi, ugyanakkor szerintem maga az a gondolat – ami abszolút nem forradalmi, csak időről-időre az emberek eszébe kell vésni -, hogy bármivel lehet foglalkozni, de egészen addig, amíg az ember saját magát nem rakja rendbe, semmi értelme mással próbálkozni. Ez szerintem ma különösen érvényes gondolat. A beszéd erre hívja fel a figyelmet. Először törődj azzal, hogy Te rendben legyél, és utána vállalhatsz bármilyen közügyet vagy más feladatot. Másrészt nem árt tudni, hogy kinek hol vannak a határai. Manapság a tízmillió politikus országában élünk, ahol mindenki nagyon ért a politikához, mondhatni, „fotel” szinten. Én tudom, hogy nem értek hozzá, ezért nekem kérdéseim vannak, amiket felteszek. De nem azzal a szándékkal, hogy tudom, milyen válasz fog rá érkezni. Ugyanúgy, ahogy nem állok neki megszerelni a vízvezetéket, mert nem vagyok vízvezeték szerelő. Ez ennyire egyszerű! Ha mindenki csak annyit tenne meg, ami az ő dolga, sokkal nyugodtabbak lennének az emberek.

Az előadás egyszemélyes, és egy kis térben, a közönséghez közel zajlik. Színészként könnyebb, vagy nehezebb feladatnak tartod ezt az egyfajta bensőséges kapcsolatot a nézőkkel? 

Makranczi Zalán: Megvan a nehézsége és az előnye is. Színésze válogatja, hogy ki az, aki szereti látni a nézőket, és ki az, aki nem. Én szeretem, és nekem könnyebbség, ha bizonyos mondatokat bizonyos emberek szemébe nézve tudok elmondani, és nem csak a semmibe. Szerintem ez segítség. Gáborral, a darab rendezőjével sokat beszélgettünk arról, hogy milyen díszlet kellene az előadáshoz. Volt sok ötletünk, de utána úgy döntöttünk, hogy ez a darab nem követeli meg, hogy bármilyen díszlet is legyen, hiszen nem arról szól. Ez egy védőbeszéd, és annál kiszolgáltatottabb helyzet nem nagyon van, mikor valakit körbeülnek, beáll középre és meg kell védenie az álláspontját. Gábor szokta mondani, hogy „Zalán tudatosan nem könnyítette meg a helyzetét.” – ez így is van.Szókratész mely gondolatai állnak Hozzád a legközelebb? Esetleg van olyan része a monológnak, mellyel nem értesz egyet?

Makranczi Zalán: Olyan nincs, amivel nem értek egyet, de olyan gondolata van, amikor látok egy logikai folyamatot, és közbe tudnék szólni, hogy egy-egy mondat között nincs olyan sziklaszilárd összefüggés, mint ahogyan azt ő állítja. Az ilyenekbe bele tudnék kötni. De ha az ember kellő vehemenciával tudja előadni, az igazsággá tud válni. Nem véletlen, hogy manapság is ezzel a módszerrel él rengeteg ember, hogy amit elég sokszor és elég hangosan mond el, az igaz lesz. Azért ő is él ezzel az eszközzel, hogy nem vezeti le a gondolatot, de többször elismétli, az ember pedig egy idő után elgondolkodik azon, hogy talán tényleg így is van.

Mennyire volt nehéz feladat ezt a szöveget átformálni olyanná, hogy ma átadható legyen a nézőknek?

Makranczi Zalán: Nincs átdolgozva, ezért is gondolom, hogy ez egy nagyon aktuális szöveg. Jó, ha úgy tűnik, hogy formáltunk rajta, de tulajdonképpen 90%-ban az eredeti Devecseri Gábor szöveget mondom. Nekem a központi gondolat az volt, hogy úgy fogok beszélni, ahogy a piacon, a pénzváltók asztalainál – azaz közérthetően. Ez volt a fő cél, ennyibe nyúltam bele. Az emberi fület például megzavarhatja, ha túl sok általa ismeretlen görög név elhangzik egymás után. Mikor Szókratész felsorolja, hogy kik szólalhatnának fel ellene, rengeteg nevet említ. Nekem pedig az a kényszerképzetem, hogy ha elkezdtem volna őket én is sorolni, nehezebb lett volna utána visszaszerezni a nézők figyelmét. Ma már nem is ad hozzá sokat a darabhoz.A közel másfél órás monológból mit gondolsz, melyek azok a gondolatok, melyeket érdemes megszívlelni, magunkkal vinni?

Makranczi Zalán: A szórólapon szereplő idézet volt a fő gondolatom: „A vizsgálódás nélküli élet - nem embernek való élet.” A másik kedvencem pedig az, hogy „Nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből a vagyon és minden más jó az ember számára.”. Ez is egy annyira aktuális gondolat. Az a jó ebben az emberben, hogy a lelke legmélyén egy hihetetlen humanista. Ha valamilyen izmust kellene választanom, ami hozzám a legközelebb áll, akkor talán a humanizmust tudnám kiemelni, amivel azonosulni tudok.

következő előadás

2017.05.09. (19:00)

színlap

Szókratész - Makranczi Zalán

rendező - Czeizel Gábor

fotók

előadás képek: Véner Orsolya

interjú kép: Dancs Enikő Bianka Photography 

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)