Angol szakon tanult, néptáncolt, végül színész és dramaturg lett. 2012-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájában abszolutóriumot szerzett. „A hosszú élet titka” című Rényi Ádám darab színpad változatát készítette el, amelyet nagy sikerrel játszanak jelenleg is a 6Színben. Évával színészetről, a darabról és a jövőről beszélgettünk.

Angol szakon tanult majd dramaturg szakon végzett, honnan jött az érdeklődés?

Enyedi Éva: Értelmiségi szülők, jó nyelvérzék, az irodalom szeretete. Dramaturgként és színészként nagyon sokféle feladatom van, egyik szenvedélyemmel sem kellett felhagynom.

A néptánccal továbbra is foglalkozik?

Enyedi Éva: Nagyon ritkán jutok már el táncházba vagy népzenei koncertre, de az előadásainkban sokszor van lehetőségem táncolni, énekelni.

Miért fordult a színészet felé?

Enyedi Éva: Ez egyfajta menekülés volt a hétköznapokból, szerettem volna közösségben dolgozni. Létrehozni valamit, ami kérdésekből, válaszokból, reakciókból, egymásnak adott impulzusokból áll. A színészetben, az átlényegülésben van valami rituális, transzcendens. A magamutogatási vágy kiélésének talán még a legszimpatikusabb formája. Más bőrébe bújni, más életét élni, hitelesen játszani ráadásul úgy, hogy több százan néznek, és azonnal észreveszik, ha valaki hazudik vagy dekoncentrált. Ha sikerül, eksztatikus élmény.

Miért tartotta fontosnak a doktori fokozat megszerzését?

Enyedi Éva: Sajnos ez még folyamatban van, de érdekel a tanítás, előadásokat, kurzusokat tartottam már, és lehet, hogy a későbbiekben még szeretnék ezzel foglalkozni.

2021-ben elnyerte a Bálint Lajos-emlékgyűrűt, mesélne arról, hogy mit jelent ez?

Enyedi Éva: Ez egy olyan díj, amit kétévente ítélnek oda. Csakis dramaturgok szavazhatnak. Azt hiszem, kevés ennél szakmaibb, politika-mentesebb díj van ma Magyarországon. Ezért is vagyok mérhetetlenül büszke rá. Nem jár semmiféle anyagi elismeréssel. A díjazottnál lehet egy gyűrű, amit aztán vissza kell adnia. Eszmei értéke van, ami megmaradt, az elismerés és a méltató (az előző díjazott) szavai, melyek a díjátadón hangzottak el.

Rényi Ádámmal elkészítette a nagy sikerű „A hosszú élet titka” című darab színpadi változatát.

Mióta ismerik egymást?

Enyedi Éva: Most ismerkedtünk meg, bár ő már jól ismert engem a színpadról. Ő igazi rajongó, rengeteget jár színházba.

Milyen volt a közös munka?

Enyedi Éva: Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Szeretem a novelláit és azonnal éreztem bennük a színpadi szöveg lehetőségét. Együtt választottuk ki és dolgoztuk át őket. Legtöbbször csak apró változtatásokra, húzásra volt szűkség.

Milyen benyomásai vannak a novellákról és milyennek értékeli az elkészült darabot?

Enyedi Éva: Ha megnézzük a világirodalom drámatermésének nagyját, azt kell látnunk, hogy a szerzők szívesebben foglalkoznak a fiatalok, fiatal felnőttek, esetleg középkorúak problémáival- szerelem, harc, önmegvalósítás, világmegváltás - ezek valahogy legkésőbb ötven éves korig lejátszódnak. Nagyon kevés nagy szerepet írtak idősebbeknek. Érthető persze, a nyugdíjas világmegváltó viszonylag ritkább. Ádám történeteinek főhőse viszont igen gyakran “szépkorú”. Az öreg néni, aki kijátssza a halált, a visszavonuló primadonna, aki a “főlépcsőn távozik”, bájosan átszökellve öreg barátja holttestén, stb.. 

Én mindig nagyon szerettem idős színészeket nézni a színpadon. Alig kell csinálniuk valamit, mindennek jelentősége van, ott az egész élet. Miközben dolgoztunk a szövegen, tudtuk, hogy kik lesznek a színészeink, rájuk alakítottuk a szerepeket. Egy idős és egy fiatal párunk lett végül, de tulajdonképp egy női és egy férfi alak, fiatalabb és idősebb korában. Igyekeztünk egyenlően elosztani a feladatokat, de a darab lelke a furfangos néni szerepében van.

Nagyon szeretem az előadást, sokat lehet nevetni és közben van jónéhány nagyon megrázó pillanat is. Ádám nyelvezete kitűnően mondható, és ahogy a világot látja, az közel áll hozzám. Nem foglalkozik a hatalmasokkal, csak a kisember érdekli. Szeretettel nézi az emberek gyarlóságát, apró hibáit. Bosszankodik, de ha lehet inkább nevet rajtuk.

A legnehezebb talán az volt - amit végül fel is adtunk, hogy egy nagy történetté formáljuk a villanásnyi jeleneteket. Igazán nem is tudtuk befejezni, nincs “vége”- de talán így lett leginkább, leghitelesebben megmutatva “A hosszú élet titka”

A fotók Buk Miklós tulajdonát képezik. 

Min dolgozik most?

Enyedi Éva: Készülünk a miskolci olvasópróbára - Ascher Tamás rendezi Pintér Béla Gyévuska című darabját. Én leszek a dramaturg.

Mik a tervek a jövőben, ha szabad róluk beszélnie?

Enyedi Éva: Nem tudom pontosan, de olyan szerencsés vagyok, hogy minden évben dolgozom új emberekkel, akik a következő évben megint felkérnek, ez nagyon jó érzés. Akármilyen rettenetes a helyzet a színházi világban, én bizakodó vagyok, és nagyon remélem, hogy lesz munkám bőven jövőre is.

Nagyon köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk!

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)