A Pagony Könyvek több alkalommal is megdobogtatta már kislányommal a szívünket, s vitt el egy olyan világba, ahol csak mi vagyunk. Kertész Erzsi könyveit mindig nagy érdeklődéssel várjuk, ezért is nagy megtiszteltetés, hogy ránk szánta az idejét és válaszolt kérdéseinkre. Kertész Erzsi hazánk egyik legnépszerűbb gyerekkönyvszerzője, aki a 9-12 éves korosztályt célozza meg munkáival. A kísértetek világa, keverve a XX. század elejének hangulatával és a szentendrei Skanzen környezetével számomra telitalálat volt, amelyet jó szívvel ajánlunk karácsonyi ajándéknak is.

Szereti a kísérteteket? Miért 6-an vannak? Nem szokványos szám a mesékben, az irodalomban, ami különösen tetszik:)

Kertész Erzsi: Íróként egyértelműen kedvelem őket, hiszen hálás témát nyújtanak. Borzongató légkör megteremtésére adnak lehetőséget, bár ezúttal, mivel gyerekkönyvről van szó, törekedtem rá, hogy ezt humorral oldjam. Talán sikerült is, hiszen a visszajelzések alapján nem lett félelmetes a történet. A hat fős létszám egészen egyszerű okra vezethető vissza. A Szentendrei Skanzenben található Erdély város tájegységet hat épület alkotja, és az volt az ötletem, hogy mindegyikhez rendelek egy-egy tipikus korabeli figurát, akik a XX. század elejének valamely társadalmi rétegét, szakmáját jelenítik meg. Hat főszereplővel módom adódott egy színes tabló megteremtésére, és írói szempontból ezt még kezelhető létszámnak éreztem. Hozzájuk jön hetedikként, - csak, hogy meglegyen a mesei vonal -, a főszereplőm, aki az időn át nyomoz, ő pedig nem más, mint maga az olvasó. Így mégis megvan a mesei hetes!

Kedveli a XX. század elejét, egy régi kor Magyarországát?

Kertész Erzsi: Kedvelem ezt az időszakot, hiszen egy pezsgő, nagy változásokat, fejlődést mutató korszakról van szó, melyre a „boldog békeidők” kifejezést is használjuk. A kávéházi hangulat, patika, nyomda, divatüzlet, a korabeli ruhák, nyüzsgő városi életforma bemutatása izgalmas kihívás volt számomra, szívesen léptem be ebbe a miliőbe, különösen, hogy a készülő épületek valóban megidézték a korszellemet. Nekem már csak be kellett népesítenem a nagyon is kézzelfogható helyszínt, ahol az írás során többször megfordultam egy kis inspirációért.

A Skanzen nagyon kedves hely számomra így nagyon örültem, hogy ez lett a helyszín. Mikor döntött el, hogy ez lesz a könyv helyszíne?

Kertész Erzsi: A Skanzen felkérésére írtam a regényt. Az volt a terv, hogy a városi épületegyütteshez egy kedvcsináló, figyelemfelkeltő könyvet kapcsolunk, ami a fiatal korosztályt is bevonzza a kiállításra. Korábban volt már hasonló munkám a pásztói oskolamester házával kapcsolatban, melyből szintén született egy ifjúsági regény, így nem volt teljesen idegen számomra a feladat. Az ilyen típusú munkáknál az jelent kihívást, hogy elég sok a kötöttség: nagyon alaposan ismernem kell a történelmi kort, az adott helyszínt, mindent precízen meg kell terveznem, hogy a szöveg hiteles legyen, tehát nem hagyatkozhatok kizárólag a saját fantáziámra. Így a regény egyszerre szórakozást és ismeretátadást is nyújt. Ehhez azonban több időre van szükség, mint ha a saját ötleteim alapján írok, hiszen rengeteg anyagot kell átolvasnom. Nagy segítséget jelentettek a Skanzen munkatársai, az épületek kurátorai, akikkel végig konzultálhattam a munka során.

Lesz még hasonló kötet? Nagyon örülnénk neki a 9 éves lányommal.

Kertész Erzsi: Múzeumhoz, kiállításhoz kapcsolódó munka jelenleg nincs tervben nálam, de egyelőre maradok ennél a korosztálynál, vagyis a 9-12 éveseknél. Nemrég kezdtem el a Panthera kalandregény-sorozatom hatodik részét, amely nem kapcsolható történelmi emlékekhez, színtiszta fikció. 

A fotók Rákosi Beáta tulajdonát képezik.

Melyik történelmi korszak a kedvence?

Kertész Erzsi: Nincsen egyetlen kedvencem, de szeretek eljátszani a gondolattal, hogy egy adott karakter hogyan érezné magát a különböző történelmi korokban. Jellemzően a fiatalabb szereplőim szemén keresztül szoktam bepillantani a különböző korszakokba. Talán nem is annyira az egyes korok, mint inkább az életutak vonzanak - szívesen bújnék mondjuk egy nagy utazó, felfedező, vagy tengerész bőrébe, hiszen számtalan kaland ígéretét hordozza az életük – de mivel ezt nem tehetem, jobb híján írok róluk.

A könyv végén Agatha Christie neve is felmerül. Rajta kívül van kedvenc szerzője a detektívirodalomban, vagy ő az abszolút kedvenc?

Kertész Erzsi: Az ő munkásságát ismerem a legjobban, szinte minden könyvét többször olvastam. Nem csak a csavaros rejtvények miatt szeretem, hanem rengeteget tanultam tőle a karakterábrázolás terén is. Ez tizenévesen természetesen nem volt tudatos tanulás, csak később, íróként jöttem rá, hogy a könnyed, szeretetteli irónia, amivel a szereplőihez viszonyul, az én munkám során is jelen van. E nélkül aligha tudnék belebújni a bőrükbe. Ezért is ő az abszolút kedvencem.

Ki a legkedvesebb szereplője?

Kertész Erzsi: Talán a két fiatal szereplő, a fiú-lány páros áll legközelebb hozzám, mert az ő folyamatos civakodásuk és lappangó vonzalmuk jó írói lehetőségeket nyújtott. Ők ketten meglehetősen szókimondóan kommentálják az eseményeket, véleményezik a többi szereplő tetteit, így rajtuk keresztül sok mindent be tudtam mutatni, akár több oldalról is. De kedveltem a vén utcazenész figuráját is, fanyar humorú, kicsit keserű kommentjeit a történésekhez.

Nagyon tetszik a fejezetek végén a detektívnapló. Kinek az ötlete volt?

Kertész Erzsi: Az eredetei elképzelésünk az volt, hogy kaland-játék kockázat típusú történetet írok, tehát interaktív lesz a regény. A bevezető fejezetek után viszont a Skanzen munkatársaival úgy láttuk, hogy olvasmányosabb és informatívabb lenne egy hagyományos módon felépített szerkezet. Ekkor jutott eszembe, hogy némi interaktivitást azért így is csempészhetek a könyvbe. Miért ne nyomozhatna az olvasó is? Ehhez viszont kellett egy kis csavar és merészség: szokatlan megoldás egyes szám második személyben írni egy regényt, mintha minden az olvasóval történne. A fejezetek végén segítő kérdéseket helyeztem el, a szemfülesek árulkodó nyomokra bukkanhatnak a szövegben – de mégsem kell ide-oda lapozgatni. Ez egy köztes megoldás, aminek talán az is előnye, hogy ha valakinek nincs kedve nyomozni, akkor egyszerűen átugorja a detektívnaplós részeket, így is eljut a megfejtéshez, hiszen a végén leleplezem a nagy rubinrablás elkövetőjét.

Nagyon köszönjük az interjút és nagyon várjuk a következő kötetet!

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)