Végeláthatatlan teendők sorakoznak előtted napról-napra? Akár már arról is listát készíthetnél, hogy miről is írsz listát? Ha úgy érzed, 48 óra sem lenne elég, hogy minden feladatodat elvégezd, mégsem tudsz nemet mondani semmilyen felkérésre, akkor valószínűleg szükséged lenne arra, hogy lelassíts. Sajnos a mai felgyorsult világban háttérbe szorult az én-idő, melyet a kikapcsolódásra, és a feltöltésre fordítunk. A Slow Budapest kiadásában megjelent anti-határidőnapló éppen ebben siet a segítségedre. A naplóról, és használatáról Krajcsó Nellivel beszélgettünk.

2014-ben jelent meg az első anti-határidőnaplótok. Mesélnél arról, hogy hogyan született meg az ötlet?

Krajcsó Nelli: Úgy merült fel az anti-határidőnapló ötlete, hogy kerestünk a Slow Budapest számára egy olyan terméket, amit az emberek magukkal vihetnek, és velük lehet a mindennapokban. Vannak, akik el tudnak jutni egy-egy általunk szervezett budapesti tréningre, vagy előadásra, de akik vidéken élnek, kevésbé van lehetőségük eljutni ezekre az eseményekre. Szerettük volna, ha elkíséri az embereket ez a slow szemlélet a mindennapokban.

A kezdeményezés teljesen úttörő ötlet Magyarországon. Milyen visszajelzéseket kaptatok az első anti-határidőnapló megjelenésekor?

Krajcsó Nelli: Nagyon meghatóak a visszajelzések, 2014-ben például nagyon jó volt látni, hogy körülbelül két hét alatt elfogyott az összes példány, amikor kijöttünk vele.

Mit gondolsz, miért van szükség a mai világban egy ilyen naplóra?

Krajcsó Nelli: A világ, folyamatosan gyorsul - ha csak a technológiai fejlődésekre, és az internetre gondolunk, rengeteg dologgal kell szembesülnünk és felvennünk a tempót. A keresőmotorok rettenetesen gyorsítanak az életünkön, mivel folyamatosan szolgáltatnak számunkra információt, így csökken a várakozásra való hajlamunk. A türelmünk szinte semmis, és mindent azonnal szeretnénk. Sokszor nagyon gyorsan és hangosan kell cselekednünk, hogy sikereket érjünk el. Sokkal gyorsabban szeretnénk mindenre megoldást találni, és mindent megkapni. Ez különösen jellemző a nagyvárosban élő emberekre. Azonban van ennek egy magunkból fakadó része is, amit felerősíthet bennünk a külső környezet. Ha valaki egyébként is nehezen mond nemet, annak nincs könnyű dolga a mai világban, hiszen a végtelen lehetőségek illúziójában élünk. Ma minden lehetséges, állandó meghívások és tanulási lehetőségek várnak ránk. Ez nagyon sok választási helyzethez vezet. Ha valaki nem tud nemet mondani, akkor fenn áll a veszélye annak, hogy túlhajszolttá válhat. Vagy ha alapvetően introvertált, lassabb emberek vagyunk, szükségünk van, több csendre, több reflexiós időre, és ez a világ nem könnyíti számunkra, hogy egyensúlyban tudjunk maradni. Tehát a gyorsulás egy kéttényezős dolog: egyrészt belőlünk fakad, másrészt a külső környezetből. A környezetünket megváltoztatni nem lehet, csak elfogadni és megismerni. Ezért fontos, hogy foglalkozzunk azzal, hogy milyen hatással van ránk a nagyvárosi élet. Emellett pedig az önismeretet sem szabad elhanyagolnunk. Milyen vagyok? Mit jelent számomra az egyensúly? Mikor vagyok túlhajszolt? A napló tud ebben segíteni különböző kérdésekkel, emlékeztetőkkel, inspirációkkal és tanácsokkal, illetve néhány online szakmai levéllel.

Hogyan segíthet a napló nekünk a felgyorsult és túlhajszolt mindennapokban?

Krajcsó Nelli: Sok olyan visszajelzést kapunk a naptár használóitól, hogy amikor csak ránéznek, az már emlékezteti őket arra, hogy „álljunk meg egy kicsit, gondoljuk át, hogy hogyan vagyunk most ebben a pillanatban”. Tehát az anti-határidőnapló egy szimbóluma lehet a lassításnak, annak, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy néha ki kell kapcsolnunk és pihennünk kell. Ez egyébként tényleg működik is a visszajelzések alapján. Vannak a naptárban olyan kérdések is, hogy „Talán egy kis csend jót tenne-e?” – ami talán önreflexióra készteti az embereket. Különböző havi tervezős oldalak is vannak, szintén számos kérdéssel, amelyek abban segítenek, hogy mindenki végiggondolhassa, hogyan is áll a lassítással. Minden hétre raktunk egy anti-feladatlistát, ahova azokat a feladatokat lehet vezetni, amiket nem fognak megcsinálni. Ezzel is a nemet mondás képességét és a felelősségvállalást próbáljuk erősíteni.  Van egy matricacsomag is a naplóhoz, amibe raktunk például „kikapcsolós” matricát, tehát az offline időt is próbáljuk tudatosítani. Ezek egyébként a saját magunk és a világ felé irányuló tudatosságunkat is növelik. Az, hogy a személyes kapcsolatainkra időt szánjunk, szintén fontos szerepet kap a naplóban. Kiemeljük azt is, hogy legyünk kedvesek magunkkal. Van hála-építő része is a naplónak, hiszen (főleg a Facebook világában) elfelejtkezünk arról, hogy már azért is hálásak lehetünk, hogy élünk és lélegzünk, vagy hogy van mit ennünk. Ezeket adottnak vesszük. Mostanában (ebben nagy szerepet van a social-medianak is) csak akkor hisszük, hogy jó dolog ért minket, ha valami hatalmas dolog történt. Pedig az életünk főként a hétköznapokból áll, amikor nem mindig történnek nagy dolgok.

Hogyan épült fel a naptár szakmai része?

Krajcsó Nelli: Természetesen sok szakirodalom van a stresszről és a stressz kezelésről, és a flow-ról, mindfulness-ről. Pszichológus hallgatókkal, coach-csal dolgozom együtt különböző programok keretein belül, 4 éves tapasztalatom van abban, hogy mit jelent a lassítás. De természetesen ez nem egy szakkönyv, vagy tankönyv, elsősorban azért készült, hogy a grafikáival, a színességével, a kedvességével inspiráljon mindenkit. Ez nem egy pszichoterápia, de elindíthatja az embereket azon az úton, hogy elkezdjen figyelni saját magára. A kis lépések és a kis sikerek megünneplése is nagyon fontosak.

Ahogyan említetted is, a napló egyik nagy erénye, hogy már azzal jobb kedvre deríti az embereket, hogy csak ránéznek. Kinek a munkáját dicsérik a borítók?

Krajcsó Nelli: A borítók teljesen Ghyczy Dia grafikus művészi szabadságának eredményei. Lajháros borítóink vannak, velük lehet találkozni a naptárok belsejében is. A lajhár egy kedves, lassú állat, mindenki arcára mosolyt csal.

Mit gondolsz, mi az a néhány apró változtatás, amit érdemes megfogadni az embereknek az újévre?

Krajcsó Nelli: Nincsen konkrét receptem, nem szeretem a tanács listákat. De az biztos, hogy nagyon fontos azt belátni, hogy az ember ideje és energiája véges. Foglalkoznunk kell azzal, hogyan töltjük fel az energiakészleteinket. Nem nyaraláson, nem hétvégén, hanem a „MOST”-ban. Tehát mindennap tudatosan kell foglalkoznunk ezzel. Nem kell nagy dolgokra gondolnunk, az is elég, ha készítünk magunknak egy teát és csendben megisszuk, közben pedig élvezzük az illatát, az ízét, és ahogyan gőzölög.  Vagy sétálunk pár megállót ahelyett, hogy a buszon frusztrálódnánk. Csináljunk egy pár perces meditációt, vagy tegyük félre a telefont. Ez a téma különösen fontos, határt kell szabnunk az online jelenlétünknek. A kütyük és az internet nagyon addiktívak és csábítóak, tehát tudatosan foglalkoznunk kell azzal, hogy legyenek kikapcsolt perceink, óráink a napjainkban. Keresnünk kell magunknak offline tevékenységeket, mert különben szétszóródunk és multitask-olódunk folyamatosan, azaz nem a jelenben élünk.

Az anti-határidőnaplót itt tudjátok megrendelni

Köszönjük az interjút!

Fotók: Slow Budapest

Facebook oldal // Hivatalos honlap

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)