Becsy András költő. Gyuláról származik, de Szegeden él. Felsorolni is nehéz a folyóiratokat, ahol megjelentek munkái. A vers és az irodalom szeretete mindennapjai része, amelyet a fiataloknak ad át nagy sikerrel, hiszen ahogy ő mondja egyre többen írnak, s egyre több lehetőség is van manapság megmutatni a tehetséget az egyéniséget. Andrással példaképekről, gyökerekről és természetesen a költészetről beszélgettünk.

Gyerekként szerette az irodalmat?

Becsy András: Olvasó közegben nőttem fel. Szüleimnek, mint kortársaiknak, éltető erőt adott a könyv, nehéz és vészjósló világból szakította ki őket, és új, többnyire szebb világokat nyitott ki számukra. Az irodalom művelése is közel állt hozzánk, többen írtak, Szabó Magda, édesanyám nagynénje ismert író is lett. De én nem szerettem olvasni. Nehezen tanultam meg ezt a mesterséget. Nem tudtam összeolvasni a betűket, és ha sikerült is, nem értettem, hogy mit olvasok. Emlékszem, az iskola igazgatója és az osztályfőnököm egy délután leültettek, és olvasnom kellett nekik, valószínűleg nem tudták, mi tévők legyenek. A többi tantárgyból jeles voltam, de az olvasás miatt még évismétlésre is kötelezhettek volna. Persze ez még ’79-ben volt, a könyvek segítettek ezt gyógyítani. A Tüskevár volt az első regény, amit élvezettel olvastam, de csak általános iskola felső tagozatában kezdtem el komolyabba foglalkozni az irodalommal.

Gyulán él és alkot. Mit jelent Önnek ez a város?

Becsy András: Gyulán születtem, most már családommal Szegeden élek. Nehéz volt a szülővárosomtól elválni. Valahogy mindig szerencsém volt az embereket illetően. Nagyon jó tanáraim voltak mind általános iskolában, mind középiskolában. A legerősebb kötelék, ami Gyulához fűzött, az a családom volt. A gimnázium első két hetét Szentesen töltöttem, a Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatos tanulója voltam, de, mint sok 14 éves, hazavágytam, és úgy érzem, jól döntöttem, amikor hazamentem a szüleimhez. Gyulán az Erkel Ferenc Gimnázium diákja lettem. Itt is szerencsém volt. Nagyon szép négy évet kaptam a sorstól. Furcsamód azt is megkaptam ettől az iskolától, amit nem is kellett volna, hogy megadjon. Amit Szentesen kerestem a dráma tagozaton, azt a gyulai gimnáziumban megtaláltam. Persze kivételes időket éltünk, a rendszerváltáskor épp harmadikos voltam. A kelleténél többet engedtünk meg magunknak, és a tanáraink a kelleténél többet engedtek meg nekünk. De olyan tanári kar vett körül bennünket és olyan igazgató tartotta egyben az iskolát, amire ma már nincs példa. Szerkesztettünk újságot, irodalmi színpad keretében darabokat adtunk elő és még sorolhatnám.

Pengeélen táncolt az igazgató is, de ezt az átmenetet és vele az iskolát diákostul a kézben tartotta. Mindenkinek van egy elképzelése a tanulói szabadság nagyságát tekintve, és most így, tanárként látom, hogy ezt elég nehéz kezelni, a különböző véleményeket egy közös nevezőre hozni egy tantestületen belül, de ő ezt is, számunkra észrevétlenül, megoldotta. Az iskola teljes mértékben diákcentrikus volt. Csak hálával tudok emlékezni a középiskolámra. A másik közösség, aminek sokat köszönhetek, az a néptánccsoport volt. Tulajdonképpen velük nőttem fel. Példaképeket, szabályokat és szeretetet kaptam. Mindhármat fontosnak tartom egy kamasz életében. És mindenekelőtt emberséget. Ezzel a három dologgal, a családommal, az iskolával és a tánccsoporttal a hátam mögött, nagyon nehéz volt elszakadnom Gyulától, a biztonságtól, mikor egyetemre mentem. De feleségem Szegeden egy olyan fészket tudott rakni kettőnknek, amiben megtaláltam az otthonomat.

Középiskolában tanít. Mit adhat az irodalom ma a fiataloknak?

Becsy András: Magyar-történelem szakon végeztem, de ma már csak magyart tanítok. Egy olyan iskolában kell ezt az anyagot átadnom, aminek nem igazán irodalom-centrikus profilja van. Teljesen más problémákkal kell szembenéznem, ami az irodalom rovására megy néha, de kapok helyette mást, jó dolgokat. Nálunk a gyerekeket se a kortárs, se a klasszikus irodalom nem érdekli, nem olvasnak, így kénytelen vagyok máshogy megközelíteni egy-egy irodalmi anyagot, amit egyre jobban szeretek, mert kihívást jelent. Minden évfolyamon rászánok négy-öt órát arra, hogy valamelyik kötelező drámát elolvassunk. Kiosztom a szerepeket, hogy átérezzék, milyen, amikor egy mű színpadra kerül. Felvonásonként cseréltetem a szereplőket. Hálásak is a gyerekek, többen mondják, hogy ez volt az első könyv életükben, amit elolvastak. Tavaly Tartuffe volt, idén a Rómeó és Júlia.

Mit jelenthetnek a versek a mai fiataloknak?

Becsy András: Sokat jelentenek. Egyre többen írnak, és egyre több lehetőségük van közölni a verseiket. Több fiatal költőt látok, pedig a próza korát éljük.

Mit adhat a ma emberének?

Becsy András: Talán azt, amit régen a szüleimnek is, hiszen ma is nehéz és vészjósló világban élünk, amiből kiszakíthat bennünket az irodalom, és új, többnyire szebb világokat nyithat ki számukra. Hogy ez menekülés lenne? Hogy csak erre lenne jó az irodalom? Csak remélni tudom, hogy nem. Pedig ezt látom. Ugyanaz történik, mint a klasszikus romantika idejében. Mintha a romantika jellemzőit, amit tanítunk, erről a társadalomról írnánk. Kiábrándultságot látok, az olvasó elfordul a világ. A középkornak újból erős kultusza lett (Trónok harca, Vaják, Gyűrűk ura, ezek könyv formában jelentek meg először), a fantázia, a misztikum (Harry Potter és társai) és az álomvilág ismét fontos lesz. Sok krimit vesznek az emberek, és a szépirodalom is nyit a műfaj felé.

A fotók Takács Borisz tulajdonát képezik. 

Kik a példaképei?

Becsy András: Az érdekes az, hogy mint költő, és szerintem ezzel sok költő így van, ha nem is vallják be, inkább prózát olvasok. Most Kazuo Ishiguron élek, aki nagyon érzékeny kérdéseket vet fel a regényeiben. Ő egy olyan költő, aki prózát ír. Most ő a kedvenc költőm.

Min dolgozik most?

Becsy András: Tavaly jelent meg harmadik kötetem a Kortárs Kiadónál Kert és Ház címmel. Most nem gondolkodom ciklusokra bontható, szerkesztett könyvekben. Csak verseket írok, közlik őket, és egy idő után meg fogom találni azt a szálat, amire majd ezeket az írásokat felfűzhetem.

Nagyon köszönjük az interjút és további nagyon sok sikert kívánunk!

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)