2021. szeptember 15. írta: Talabos Dávidné

„A bábjáték egy kifejezési mód, általa olyan mozgásban lévő alkotás valósul meg, amely magában ötvöz több műfajt”

Bemutatkozik a Vojtina Bábszínház

A bábművészet szerencsére napjainkban is nagyon népszerű műfaj, amelynek révén a kisgyerekek egy teljesen sajátságos világot ismerhetnek meg. A debreceni Vojtina Bábszínház munkatársai már több mint 46 éve szórakoztatnak és ejtenek ámulatba kicsiket és nagyokat egyaránt. A bábművészetről, munkájukról és terveikről a Vojtina két vezetőjével, Asbóth Anikóval és Láposi Terkával beszélgettünk.

1975-ben alakult meg a Vojtina Bábszínház. Mi volt a motiváció?

Asbóth Anikó: Korábban a Lúdas Matyi Bábegyüttesben játszó csapat együtt gondolkodása, 8 fiatal szándéka a közös játékra, Szabó Tibor társulatvezető közösségformáló ereje, Giovanni Kornél művészeti vezető karizmája.

Hány tagú a társulat jelenleg?

Asbóth Anikó: 35 tagú a társulat.

Mit gondolnak, hogyan lehetne népszerűsíteni a bábszínészi szakmát? Jelenleg sokan végeznek ezen a szakon?

Asbóth Anikó: Öt évente végeznek a Színművészeti Egyetemen 10-12-en, ami kevés a 13 bábszínházban lévő álláshelyekhez képest, de van egyetemi szintű képzés Marosvásárhelyen, ahol évente indítanak bábszínész képzést, és az itt végzettek is gyakran szerződnek magyarországi társulatokhoz. A képzési struktúra átalakulóban van, reméljük színesebb lesz a paletta.

Jó előadások, a társulatban való működés, a csapatmunka hangulata meghatározó a fiatal tehetségek bevonzásában.

A báb műfaja nagyon régre nyúlik vissza és azt gondolom, hogy a mai gyerekekhez is tud szólni, hogy látják ezt?

Láposi Terka: A bábu halott anyagból válik lélegző, mozgó élőlénnyé, azaz helyettesíti az élőt. A holt anyagból megelevenített bábu segíti az embert az élet megismerésében. A bábu mozog, lélegzik, diskurzusba lép, stilizál, helyettesít, projektál, elrejt, kivetít, kitesz, távolít, pótol, sűrít, szimbolizál, felmutat, képes a csodára, megengedi az irrealitást, megenged olyat, amit élővel nem lehet megtenni (csonkítás, feltámadás…), átváltozik, „tudja” a metamorfózis csodáját, nyílt színen átalakítható, kiegészíthető, csonkítható.

A bábjáték egy kifejezési mód, általa olyan mozgásban lévő alkotás valósul meg, amely magában ötvöz több műfajt, összekapcsol művészeti kifejezésmódokat, egyfajta teljességet szervez. A játék során a bábu iránti feltétlen elfogadást elmélyíti az a lényeges műfaji sajátosság, hogy a manualitásnak, az élettelen anyagból való előállításnak, a tárgyalkotásnak is meghatározó szerepe van.

A gyermek, mint néző éppen a valakivé válás kezdő lépéseit teszi, aki abban a korban kapja egy metamorfózison átesett tárgyon, látványvilágon a mesét, amikor még érzései nem strukturáltak, amikor az emlékelőhívásra nem igazán építhetünk, amikor még az éntest és a pszichikai élmény különválik, amikor a transzformáció, a szelekció képessége még nem fejlődött ki, amikor még „önmagánál nagyobb” az önképe, az önérzékelése pedig univerzális. A bábjáték összetettsége képes mindezeket szolgálni, holisztikusan fejleszteni.

A bábkészítés szintén különálló szakma, látom több ilyen munkatárssal is rendelkeznek. Mesélnének róluk?

Láposi Terka: A bábszínház egy teremtett világ, a világ miniatűr arca. A színpadra állított mű összehangolt alkotói folyamat, összetett tevékenységek láncolata által valósul meg. Író, rendező, tervező, zeneszerző, színész, hangosító, világosító, díszítő, … no, és a bábkészítők összjátéka szükséges.

A bábkészítők azok, akik az anyagokból a tervezők megálmodta látványrajzokat kibontják, akik felépítik a szerkezeteket, kifaragják a figurákat, akik öltözeteket varrnak a bábtestekre. Ők a mesteremberek, akik az anyagok viselkedését ismerik, kutatják. Ők a tapasztalataik, a jártasságuk révén az anyag titkaiba lesznek beavatottak. Tudják, hogy minden épített elemnek, szerkezetnek, létrehozott figurának egyidejűleg két arányrendszernek és két jelentésfunkciónak kell egyszerre megfelelniük: a bábnak és a bábosnak. Tudják, hogy a bábjátékban az anyag, a fizikai matéria a fő megjelenítő eszköz, hogy a figura nem csak a tárgyi valóságot ábrázolja, hanem képes perszonifikálni (az élettelent megszemélyesíteni) a képzeletszülte lényeket. Ők, a bábok tervezői és készítői a bábok „életét” szolgálják.

A jelenlegi évadban milyen előadásokkal találkozhatnak a gyerekek és az érdeklődő felnőttek?

Asbóth Anikó: Az idei évadban sok olyan előadást fogunk játszani, amelynek a tavalyi évadban zajlott a próbafolyamata, de élőben nem tudtuk bemutatni ezeket az előadásokat. Ebből a szempontból is különleges volt az előző évad, hiszen a vírushelyzet rákényszerített minket, hogy az online világban folytassuk a tevékenységünket, amennyire ezt a lehetőségeink engedték. Így a Vojtina Bábszínház történetében először online bemutatót tartottunk a Vas Laci, a Messzeringó és az Arika, az elkápráztatóművész előadásoknak. Ezek is műsoron lesznek természetesen. Műsoron maradnak nagysikerű előadásaink, mint A csúnya kislány, Iciri-piciri mesék, Óriásölő Margaret, A papucsszaggató királykisasszonyok, A virágot lépő lány, a Szerencsés János. Látogathatók lesznek végre az ovis-foglalkoztató programjaink, a Sej-haj, pengettyű és a Szellőn szökellő. Tavaly éppen, hogy be tudtuk mutatni a bezárás előtt A libapásztorlány és Az Égig Érő Fa című előadásokat, de ezeket csak párszor tudtuk játszani, így teljesen újak lesznek a közönségünknek. Ez elmondható a Családkollázs színháznevelési előadásunkról is. A színháztermünkben a legújabb darabunk A tengerlépő cipő című magyar népmesei történet lesz, a játszószínházunkban pedig bemutatjuk az Állati és baráti című darabot, továbbá a Tízezer lájk című interaktív és részvételi színházi előadást, de először láthatják a gyerekek a Királyok könyve – Történetek Szent Margitról osztályterem-színházi történetet is.
Egy szó, mint száz, bővelkedünk látnivalókban idén is.