A népművészek hazánk örökségének nemcsak őrzői, hanem továbbvivői és tovább gondolói is. Olyan művészek, akik újat alkotnak a régiből, akik újra élik hagyományainkat. A fafaragás ősi és nemes művészete egy hajdúsági fiatalember kezei között folytatódik tovább. Tokai Attilával gyerekkorról, hagyományokról és munkáiról beszélgettünk.

Mesélnél a gyerekkorodról?

Tokai Attila: A gyerekkori éveimet Ebesen a Hajdúságban töltöttem. Én is, mint minden jó gyerek, szerettem játszani, de leginkább rajzolni, amelyhez úgy gondolom, hogy tehetségem is van. Ezt a velem született „képességet” gyakoroltam suhanc éveim alatt is, hiszen ez a készség szerintem minden művészet alapja. Kisgyerekként bevillant egy gondolat a fejembe, amely sugallat formájában érkezett, akkor még nem tudtam, de sok-sok év elteltével rájöttem, hogy faműves leszek.

Mikor találkoztál először a népművészettel és a néphagyományokkal?

Tokai Attila: Amikor eljött a nap, hogy mivel is szeretnék foglalkozni az életben, akkor pályaválasztás előtt álltam, meglátogattam a nádudvari középiskolát, itt találkoztam először a népművészettel, és rögtön beleszerettem. Éreztem, hogy ez az, ami igazán nekem való, és örömet okoz. Itt döbbentem rá, hogy olyan „képességek” birtokában vagyok, amelyekről nem is tudtam korábban. Az új környezet, és a szeretetpedagógia hamar meghozta az eredményt fiatal éveim alatt.

Mit jelent neked a népművészet?

Tokai Attila: A mindennel és a mindenséggel való kapcsolatot jelenti az egységben. Közösségi forma, ahol mindenki szereti csinálni azt, amit létrehoz, a két kezével megalkot, és közben jól érzi magát. Ebben a folyamatban a külvilág teljesen megszűnik, nem létezik. Ekkor csak a jelen van, és a kézműves szellem, ami megóv mindentől. A népművészet számomra a lehető legtöbb, amit csak az élet adhatott, a legszebb dolog, amit az ember fia önkifejezéssel megmutathat.

A fafaragás a magyarok egyik legősibb művészeti ága. Van kedvenc témád?

Tokai Attila: Mindig az aktuális munkám a legkedvesebb számomra. Akkor válik igazán kedvencemmé, amikor átadom annak a személynek, akinek készül, függetlenül attól, hogy ajándékba vagy megrendelésre csináltam. Ugyanakkor nagyon szeretem az archaikus szkíta ábrázolásokat, vagy ami a nagy kedvencem, a kalotaszegi népművészet. Egy „túldíszített” kapu is mondhat sokat, ami zavaros, mintsem egy egyszerűbben megmunkált, ami egyértelmű.

Mit gondolsz arról, hogy hogyan lehet megszerettetni a fiatalokkal a néphagyományokat?

Tokai Attila: Szerintem már gyerekkorban (kb. 6 éves korban) meg kell ismertetni, hogy később eldöntse, hogy szereti és szüksége van-e rá. Már ebben az időszakban fontos az, hogy a gyermek ismerje a néphagyományainkat, ami később a felnőtté váláshoz szükséges. Lényeges, hogy szeresse azt, amit csinál, és ahogyan csinálja, mert ez hozza meg számára a siker élményét.

Min dolgozol most?

Tokai Attila: Jelenleg egy domborművet készítek. Többféle vésőt is használok egyszerre, illetve felváltva. Olyan fával dolgozom, ami a rendelkezésemre áll, az örök kedvencemből, a kerti dióból. Ez egy szerelmi témájú dombormű. A középpontban két galamb van egymással szemben, ami pozitív üzenetű.

Tavasz van, ilyenkor a természet megébred a téli álmából, beindul az örök körforgás, és mindig egy varázslatosan új kezdődik.

Hogyan éled meg a mostani helyzetet?

Tokai Attila: Mint mindenkinek, nekem sem könnyű az alkotás terén ezen időszak alatt. Viszont én nem tekintek ebben a kritikus időben, csak előre. Számomra az alkotói munka mindig jelen lesz, létezni fog, ezután is. Teszem a dolgom, s végzem a munkám, mint ahogyan eddig is. A megrendeléseim lettek csak kevesebbek, a faragással eltöltött idő nem módosult, vagy halványodott.

Miért fontos a nádudvari iskola, ahol tanultál? Miért különleges?

Tokai Attila: Szerintem attól különleges, hogy az itt tanuló diákok mesterségekkel ismerkednek meg, amelyek révén mesteremberekké válnak. Az itt tanító pedagógusok és mesterek bensőségessé és közvetlenné teszik a tanulást, a tanulási folyamatokat. Emiatt fontos ez az iskola egy pályakezdő számára, hiszen az itt megszerzett tudást az élet számos területén alkalmazhatja.

Mik a terveid erre az évre?

Tokai Attila: Családalapítás előtt állunk a feleségemmel, ezért már ebben az évben elkezdtem a fajáték készítést. Ez ami igazán feltölt és megnyugtat az utóbbi időszakban. Mindig is az egyik kedvenc témám volt a fajáték készítés, hiszen öröm az, amikor látja az ember, hogy általa elkészített tárgy funkcióval is rendelkezik, és valaki örömét leli benne. Így ebben az évben szeretném jobban beleásni magam ebbe a témába.

Van kedvenc fafajtád, amivel dolgozol?

Tokai Attila: Igen, van kedvencem, a diófa. A színe, az erezete, és a közepesen megmunkálható tulajdonsága miatt. Azt szeretem még benne, hogy mivel egy karakteres anyag, ezért nem érdemes pácolni, színezni, hanem a maga természetességében kell meghagyni.

Mi egyébként a kedvenc témád?

Tokai Attila: Újabban leginkább az állat ábrázolások kerültek a középpontba, ezek köré építem a kompozíciót. Fontos számomra a szimmetria, viszont előfordul, hogy a fa mutatja meg, hogy mi készüljön belőle. A természettel nem szabad ellenszegülni, hiszen az Ő akarata erősebb és ősibb minden elemnél.

Nagyon köszönöm az interjút és további sok szakmai sikert kívánunk neked!

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)