2018. január 16. írta: Barna Borbála

„Közelebb szeretnénk hozni az irodalmat érzések árán az emberekhez a színház által”

Interjú Mohai Tamással, az Így viszik át előadás szereplőjével

Szilveszter este mutatták be a Mozsár Műhelyben a Nyáry Krisztián „Így szerettek ők” irodalmi szerelmes könyvei alapján készült „Így viszik át” című előadást. A két kötet több anekdotáját is színpadra állították, melyeknek szereplőit Döbrösi Laura, Bakonyi Alexa, és Mohai Tamás keltik életre. A darab Erdeős Anna rendezésében kelt életre, a történeteket pedig Tóth Réka Ágnes adaptálta kifejezetten erre a produkcióra. A Kultúrjunkie Blog Szerkesztősége az előadásról Mohai Tamással beszélgetett. Bakonyi Alexa és Döbrösi Laura találták a témát és szedték össze hozzá a stábot. Dolgoztatok együtt már korábban is? Hogyan merült fel a közös munka ötlete?
Mohai Tamás: Alexát már ismertem korábbról, az „Óz, a csodák csodájá”-ban láttam Dorothyként, később pedig volt egy kisfilm forgatásunk, ott dolgoztunk először együtt. Ő hívott fel, hogy ha van kedvem hozzá, lenne egy előadás, amiben eddig Laura és ő játszanának. Laurával szintén egy kisfilm kapcsán találkoztunk, egy operatőr lány vizsgafilmjében - tehát mind a kettőjüket ismertem és örültem a felkérésnek, mert ez egy fantasztikusan jó anyag, mindkettőjük rendkívül tehetséges. Keresgéltük a rendezőt az előadáshoz, majd Erdeős Anna belépett a képbe, aki egy izgalmas, kreatív, jó energiájú lány, mindemellett nagyon határozott rendezői koncepcióval érkezett hozzánk. Nekünk csak meg kellett értenünk a nyelvét, aztán adni magunkból.Említetted egy interjúdban a szabadúszás előnyeként azt, hogy nem kell olyan munkát vállalnod, amit nem érzel a saját ügyednek. Mi az, ami miatt erre a darabra igent mondtál?
Mohai Tamás: Nyáry Krisztián könyvét pár éve megkaptam karácsonyra, egyszerűen imádtam. Kinyitottam és azt láttam, hogy emberi közelségbe hozza ezeket a picit elérhetetlennek tűnő költői ideákat és eszmerendszereket. Hihetetlenül izgalmas úgy olvasni a magyar irodalom alakjairól, a szerelmeikről és a szeretőikről, hogy kitárul előttünk egy ajtó: megláthatjuk, ők miképpen „emberek”. Hiszen ugyanúgy félnek, sírnak, reszketnek, kikészülnek, megcsalják egymást, mint akárki más a hétköznapokban. Amikor megtudtam, hogy ebből a könyvből készül a darab, nagyon érdekelt, hogyan lehet ezt úgy összefűzni, hogy izgalmas, érthető és színes legyen. Tudtam, az egyedüli fiú leszek az előadásban, így én fogom alakítani szinte az összes férfi karaktert. A reál tárgyakkal ellentétben az irodalom mindig is az erősségeim közé tartozott, tehát borzasztóan örültem, hogy megszemélyesíthetem ezeket az alkotókat, akiknek műveit jól ismerik a magyar emberek. Az a szenzációs ezekben az írókban és költőkben, hogy rendkívül sok anyag fennmaradt tőlük, amit elsajátíthatunk: Olvashatjuk, vagy színpadra vihetjük. Ezt egy fantasztikus lehetőségnek tartottam arra, hogy megmutathassam, mennyire szeretem ezeket az irodalmi alakokat, mit gondolok róluk és hogyan tudom őket megjeleníteni. Éreztem, hogy hatalmas kihívás áll előttem, ha igent mondok erre a felkérésre. Amikor elolvastam a kész szövegkönyvet, teljesen elvarázsolt: olyan, mintha gyöngyök sorakoznának egymás mellett, amiket össze kell fűzni, hogy nyaklánc lehessen belőlük. Úgy gondolom, hogy mindegyikünk biztonságban érzi magát a darabban és örömmel tudja játszani a szerepét.Kinek a szerelmi történetét állítanád még szívesen színpadra?
Mohai Tamás: Radnótit hiányolom egy picit, az ő írásai hatnak rám a legintenzívebben, szerettem volna játszani és azt mondja egy jó barátom is, hogy külsőre hasonlítok rá. De mindenkiben találtam valamit magamból és szerencsére sok információ elérhető róluk. Csáth Géza naplója – amit Laura adott kölcsön - például tele van instrukciókkal arról, hogyan kell őt játszani. József Attila verseskötete pedig ott van az ágyam mellett, minden este elolvasok belőle egy verset, ezáltal máris kicsit közelebb kerülök hozzá. Borzasztóan színes a skála, amit játszani lehet, meg is lovagoljuk ezeket a karaktereket és az ebből megszülető szituációkat feszesen tudjuk tartani.Nyáry Krisztián műve sokakat foglalkoztatott, készült már belőle színdarab és felolvasóest is. Mi az, amit a saját feldolgozásotokban szerettetek volna mindenképpen megragadni és átadni a nézőknek?
Mohai Tamás: Az emberséget ragadtuk meg azon alkotók kapcsán, akikről beszélünk. Azt akarjuk megmutatni, hogy ugyanúgy éreznek, mint mi mindannyian: látni lehet a hétköznapiságukat. Minél közelebb szeretnénk hozni az irodalmat érzések árán az emberekhez a színház által - talán ez a kulcs. A másfél órás előadás során több karakter bőrébe is belebújsz. Színészként melyik a nagyobb kihívás szerinted: egy szerepet alaposan körbejárni, vagy darab alatt több életbe is belekóstolni?
Mohai Tamás: Amikor több szerepet játszik az ember, abban az az izgalmas, hogy megmutathatja több oldalát. Minden karakter, akit alakítok, másképpen reagál a dolgokra: több szünettel, hirtelen dühvel, kételkedve, hatalmas önbizalommal válaszol, vagy esetleg vitatkozni kezd. Egy szerep esetén az ívét kell megcsinálni, több apró karakter eljátszásakor pedig az a fontos, hogy végig színes maradj: minden oldaladat úgy tudd megmutatni, hogy az hiteles és igazi legyen. Általában főszerepeket játszottam az elmúlt előadásaim során és mindig arra gondoltam, milyen jó lenne egy kisebb karakter bőrében könnyed humorral nevettetni vagy kifeszíteni egy helyzetet. Ebben a darabban lehetőségem van arra, hogy íveket vigyek végig és ezzel párhuzamosan megkínál különböző szerethető karakterek eljátszásával is. Jöjjenek el, szerethető előadás.