Petőfi Sándor élete és életműve minden magyar embert végigkísér az életén, hiszen kicsi gyerekkorunk óta találkozunk verseivel, életművét pedig betéve tudnunk kellett általános és középiskolai tanulmányaink során. Arra azonban jóval kevesebben emlékszünk, hogy Petőfi nemcsak költő volt, hanem novellákat is írt. Az viszont még kevesebb ember számára ismert, hogy regényt is írt, amely 1846-ban jelent meg.

Jogászként jog és irodalom kurzust vezetek Debrecenben, ezért nagyon izgalmasnak ígérkezett a cím, amelynek motívuma a regényt végigkíséri. A regény szűkebben behatárolva énelbeszélés, amely a fikció szerint a főhős-narrátor élete végén elkészített, visszatekintő jellegű vallomása, amely nem egyszerű olvasmány, még akkor sem, hogyha szerzője Petőfi volt. A romantika minden stílusjegyét magán viselő regény pontosan azért válik nehéz, ám mégis sodró és letehetetlen olvasmánnyá, mert hatalmas érzelmeket jelenít meg, természetesen végletesen. A thrillerek kedvelőinek lesz itt akasztófa alatt vívott párbaj, közvetlen közelből elsütött pisztolyokkal, sírból kiásott holttest (sajnos a kísértetjárást két mondatban intézi el, pedig érdekes lehetett volna ez a szál is), többrendbeli erőszak és gyilkosság, olyan lovas üldözés, amit Sándor Móric is megirigyelt volna.😊

A regényben egy hetvenéves aggastyán, Andorlaki Máté mondja el élete történetét, amely rendkívül sötéten alakul. Fiatalon szerelmes lett Rózába, de házasságát megakadályozza a barátjából vetélytárssá lett gazdag Ternyei Boldizsár: az esküvő napján nyilvánosan bejelenti, hogy Andorlakinak szeretőjétől, Bettitől fia született. Bár Róza szereti Andorlakit, szülei kívánságára mégis Ternyeihez megy férjhez, majd öngyilkos lesz. Andorlaki elbujdosik; ettől kezdve csak a gyűlölet és a bosszúvágy élteti. Tíz évvel később nyílik alkalom leszámolnia Ternyeivel: kártyán elnyeri ellenfele minden vagyonát és koldussá teszi őt, maga pedig dúsgazdag lesz. Ternyei éveken át készül a bosszúra, s végül hóhérkézre juttatja ellenfele egyetlen fiát. A fájdalmában megtört Andorlaki levágja fia holttestét az akasztófáról és elteszi a hóhér kötelét. Most ismét ő következik, de bosszúja ezúttal szörnyű lesz. Tizenöt évig bujdosik, míg végül elfogja Ternyeit. Szemét kivájja, félholtra veri, de nem öli meg, mert az unokán is bosszút akar állni. Tíz évvel később Ternyei nagy nyomorúságában meghal, unokáját pedig Andorlaki alattomosan rávezeti előbb a kártyázásra, majd vagyonának elvesztése után az egyetlen kiútra: az öngyilkosságra. Az unoka ugyanazzal a kötéllel, ugyanarra az akasztófára köti föl magát, amelyen Andorlaki fia is életét vesztette, a szimbólum tehát ismét visszatér.

Olvasás közben végig éreztem, hogy a romantika minden vonása végigkíséri a művet, hiszen, ha belegondolunk hőseink az öngyilkosság és a boldogság alternatíváit ismerték, a gazdagság két alternatívája a koldulás volt, illetve a szerencsejáték, az nem jutott eszükbe, hogy esetleg szerényebben élve munkát vállaljanak. A regény nem tartozik Petőfi legjobb munkái közé, de mégis érdeke, izgalmas, jogi szemmel olvasva pedig még páratlanabb gyöngyszeme a magyar irodalomnak.

A regény után három novellát is olvashatunk, amelyek a kitaszítottságról, a megkülönböztetésről mesélnek érzékeny, igényes hangvétellel. A kötet Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából készült.

Kiadó: Multiverzum kiadó

Sorozat: Klasszik Magyar

Megjelenés: 2023. április 19.

ISBN: 9786150174082

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)