Kihirdették a Z-generáció alkotóit célzó verseny nyerteseit. A Pepsi Space teret adott a fiataloknak, hogy szabadjára engedjék a bennük rejlő kreatív energiákat. A versenyen négy kategóriában - fotó, videó, grafika, audió - lehetett pályázni, témamegkötés nélkül. A több mint ezer beadott alkotás közül a pályázat szervezőiből álló zsűri és a három mentor - Cinthya Dictator, T. Danny és Trunk „Dablty” Tamás - választották ki a húsz nyertest. Nagy örömmel tölt el, hogy a fiatal tehetségek (Bodnár Tamás, Bányai Hajni, Ragány Bence és Jakó Barbara) időt szakítottak ránk és megismerhettük műveik születését, munkásságuk kezdetét is.

Bodnár Tamás

1. Mikor kezdtél el foglalkozni művészettel? Mi volt az indíttatásod?

Bodnár Tamás: Olyan tíz-tizenegy éves voltam, amikor apa ideadta fényképezőjét, hogy készítsek néhány felvételt. Szerencsém volt, mert egy hattyú állt előttem, mögötte az egyik legszebb naplementével, amit valaha láttam a Balaton partján. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor beleszerettem a fotózásba. Utána a nagyobb fellendülést a Covid hozta és az egyetemi évek. Szabadidőmet Magyarország városainak parkjaiban töltöttem. Legnagyobb motivációm mindig is az volt, hogy megmutathassam másoknak, én hogyan is látom ezt a világot.

2. Mi motivált, hogy jelentkezz a Pepsi Space versenyre?

Bodnár Tamás: Láttam a hirdetéseket a közösségi médián és persze főként a Pepsi üdítők oldalán. Egyből szemet szúrt és rengeteget gondolkoztam, hogy munkáim vannak e már azon a szinten, hogy egy ilyen versenyen megmérkőzzenek. Végül csak győzött a kíváncsiság és feltöltöttem egyetlen fotót, mondván nincs semmi vesztenivalóm.

3. Meglepődtél a díjazáson? Mit éreztél?

Bodnár Tamás: Nagyon meglepett! Sokszor látogattam fel az oldalra és nézegettem a jobbnál jobb fotókat.

Majd egyszer csak jött az email… Pont a munkában ért el a hír, de elképesztő érzés volt. A verseny előtt sajnos idehaza nem sok szerencsém volt hasonló megmérettetésekben.

Külföldön eddig összesen 26 csoportos kiállításon nyertek helyet fotóim itthon viszont eddig csak kétszer tudtam sikerrel venni ilyen akadályt. Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy egy ilyen népes mezőnyben tudta megtörni a jeget egyik munkám.

4. Mik a terveid ezután?

Bodnár Tamás: A munka mellett sajnos nagyon nehéz időt szakítani egy ilyen hobbira és egy jobb felszerelés költség vonzata sem a legegyszerűbb feladat a jelenlegi helyzetben. Azonban minden erőmmel azon vagyok, hogy folytassam munkásságom és végső célként az lebeg, hogy egyszer teljes állásban is ezzel tudjak foglalkozni.

5. A fotód nagyon különleges, miért ezt a témát választottad?

Bodnár Tamás: Már akkor, amikor elkezdtem fotózni tudtam, hogy madarakat szeretnék lencsevégre kapni.

Célom az volt, hogy rohanó világunk minél apróbb pillanatait tudjam kiszakítani a nagy egészből. Arra szeretnék rávilágítani, hogy ha kicsit lenne lehetőségük lassítani az embereknek, észrevennénk azokat az állatokat, akik nap mint nap körülvesznek bennünket.

(Jó, mondjuk jelen madár esetén ez egy kicsit nehezebb folyamat az tény😅).

6. A madárfigura nagyon megkapó, mesélnél róla?

Bodnár Tamás: Nagyon régóta próbálkozom különböző beállításokkal, de eddig ez a típusú oldalprofil tetszik a legjobban. Arra törekszem, hogy minél több részletet elő tudjak hozni a madarak tollából és a csőrszerkezetükből akár fekete-fehér vagy éppen színes fotóról legyen szó.

Bányai Hajni

1. Mikor kezdtél el foglalkozni művészettel? Mi volt az indíttatásod?

Bányai Hajni: Amikor elkezdtem érdeklődni a fényképészet iránt, még nem igazán tudtam mit keresek benne. Tetszett a pillanat megörökítésének lehetősége, hogy meglássak és megörökítsek valamit, ami csak akkor, és csak számomra látható. 2017-ben vettem az első komolyabb gépemet, ekkor még csak kerestem az utamat, lőttem fotókat emberekről, állatokról, növényekről mindenféle koncepció nélkül. Nem éreztem igazán jónak ezeket a képeket, abba is hagytam a fotózást egy ideig.

1 korszakom - makro

„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – Robert Capa

Amikor 2020 ban újra nekifutottam a dolognak, már tisztábban láttam mit akarok látni és láttatni. Akkor már egy komolyabb géppel láttam neki a feladatnak, és makrózni kezdtem. Szerettem volna azt bemutatni, hogy a környezetünkben mennyi szín, forma olvad össze harmóniába úgy, hogy szabad szemmel nem is láthatjuk. Ekkor azt gondoltam, hogy igazán jó az a kép, amit hetek, hónapok múlva is ámulattal nézünk meg, csodálva a természet harmóniáját, ahol a fények, árnyékok egy megismételhetetlen pillanatban összeállnak. Főleg pillangókat, virágokat kerestem, sikerült pár olyan képet készítenem amire azóta is büszke vagyok.

• korszakom (jelenleg is tart) – fine art

2021 ben különleges pillanat volt számomra mikor megláttam a képeimet festményszerűen vászonra nyomtatva, és talán akkor fogalmazódott meg bennem az, hogy én így szeretném ábrázolni az alanyaimat. Ekkor úgy éreztem egy kép akkor igazán jó, ha időtlen, harmóniát sugároz és akár egy reneszánsz festmény, örök emléket állít annak a pillanatnak amikor készült. Ekkor kezdtem a portré fotózás felé fordulni. Folyamatosan kerestem a stílust, irányzatot, amit igazán a magaménak érezhetek, most úgy érzem a fine arttal megtaláltam. Példaképemnek azt a Paulina Dutzmant tartom,aki fiatal kora ellenére komoly hatást gyakorolt a fotós világra. Egyedi látásmódja, fantasztikus technikai tudása mellyel hétköznapi családok válnak igazi halhatatlan festményekké valódi inspirációt nyújtott számomra. Napról napra igyekszek fejleszteni a technikai tudásomat, tanulok a fényekről beállításokról, hogy egyszer én is el tudjam érni azt, hogy elmondhassam: jó képeket készítek.

Számomra egy kép akkor jó, ha sikerül technikailag megjelenítenem azt, amit a fejemben látok az alanyról. A tökéletes kép az lenne, ha a modern kor embereit egyszerű trükkökkel, fényekkel, némi utómunkával valódi, időtlen, halhatatlan festménnyé, túlzó idollá változtatnék, kiemelve a hétköznapok szürkeségéből, ezáltal örök emléket állítva egy adott pillanatnak, akár egy Rembrandt alkotás. Nagyon fontos számomra a külső megerősítés, tehát egy komoly szakember dicsérete nagyobb dicsőség mint 1000 „like” (persze annak is nagyon örülnék), de szeretném azt elérni, hogy a munkáim hordozzanak annyi egyediséget, hogy felismerhetőek legyenek és a szakma elismerően nyilatkozzon: „ez biztos Hajni képe”.

2. Mi motivált, hogy jelentkezz a Pepsi Space versenyre?

Bányai Hajni: Induló vállalkozásomhoz szerettem volna minél nagyobb elérést biztosító felületeken megjelenni. A Pepsi pályázata, háttérben egy igazi multinacionális vállalattal, komoly média felülettel ideálisnak tűnt ebből a szempontból. Keresgéltem a képeim között egy olyan témát, amivel megjelenhetnék ezen a felületen és úgy érzem sikerült.

3. Meglepődtél a díjazáson? Mit éreztél?

Bányai Hajni: Őszintén meglepődtem a díjazáson látva a többi pályamunkát, mert az enyém úgy érzem nagyon kilógott a sorból. Kicsit úgy éreztem nem jól ragadtam meg a lényegét a pályázatnak, ezért le is mondtam a helyezés lehetőségéről, így még nagyobb volt a meglepetésem, amikor végül díjazott lettem. A panel beszélgetésen kiderült, hogy nem volt egyetértés a zsűriben a munkám kapcsán, de örülök, hogy Cynthiát sikerült meggyőznöm.

4. Mik a terveid ezután?

Bányai Hajni: Szegeden csatlakoztam a Lightfactory Stúdió csapatához és szeretném a fine art portré stílust szélesebb körben is elismertté tenni. Szeged, mint nyüzsgő egyetemi város úgy gondolom tökéletes kiindulópont ehhez.

5. A lánymotívum mintha a régi időket idézné, Rosetti jutott róla eszembe. Hogyan keletkezett? 

Bányai Hajni: Örülök, hogy észrevetted. A fine art portré stílus, ami úgy érzem a legközelebb áll a szívemhez, pont errről szól. A fine art fotózás olyan stílust jelent a fotográfiában, amelyben művészeti megközelítést alkalmazunk a képek létrehozásához. A cél itt is az esztétikai érték és a kreatív kifejezés hangsúlyozása, és gyakran használjuk a fényképezési technikákat és eszközöket az érzelmek, gondolatok és vizuális koncepciók kifejezésére.A fine art fotózás gyakran alkalmazza a kompozíciós elveket, a fény és árnyék játékát, valamint a szín és a forma összehangolását a képek hangulatának és vizuális hatásának fokozása érdekében. Célja az érzelmek keltése, a gondolatok kiváltása és az érdekes vizuális élmény nyújtása.

6. Miért ezt választottad?

Bányai Hajni: Több fotómmal neveztem, mert különféle utakon próbáltam megközelíteni a témát. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ezzel a fotómmal fogok helyezést elérni.

Ragány Bence

1. Mikor kezdtél el foglalkozni művészettel? Mi volt az indíttatásod?

Ragány Bence: Úgy gondolom, hogy ez mélyen gyökerezik nálam. Már egészen pici korom óta érdeklődtem a művészet iránt, és ugyan ennyire szerettem én is alkotni és feszegetni a képzelőerőm határait. Mindig csodálkoztam mások alkotásaiban és mindig létre akartam hozni a sajátomat, hogy vajon milyen lehet nem csak érezni hanem látni is az érzéseim.

2. Mi motivált, hogy jelentkezz a Pepsi Space versenyre?

Ragány Bence: Elsősorban a hozzám közel állók, majd a kíváncsiság, hogy mások mit látnak a képemben, és persze az is, hogy meddig juthatok vele.

3. Meglepődtél a díjazáson? Mit éreztél?

Ragány Bence: Abszolút és mondhatni váratlanul is ért, mert bár eszembe jutott a verseny mégis mintha a jelentkezés utáni időszak kiesett volna. Emlékszem az eredményhirdetés előtt egy nappal tudatosult bennem igazán, hogy jelentkeztem a pályázatra. Ettől függetlenül abban a pillanatban ahogy megkaptam az értesítést egy kellemes bizsergető érzés fogott el, mert tudtam, hogy sikerült, és az alkotásom, valamint annak üzenete elért másokat.

4. Mik a terveid ezután?

Ragány Bence: Szeretném tovább folytatni és a kreációkon keresztül kommunikálni, mert bár igaz, hogy a végső produktum az én érzelmeimen vagy hangulatomon alapszik, viszont ennél sokkal több lehet és van is benne, ha egy másik ember teljesen mást lát bele, ezáltal már hozzáadva a saját érzelmeit is, tehát egy új történetet.

5. A grafikád a Pepsi színeit használja, ez szándékos volt?

Ragány Bence: Igazából épp ellenkezőleg. Ez inkább csak a véletlen egybeesés, mert több mint egy éve készítettem.

6. Mit szerettél volna kifejezni?

Ragány Bence: Elemekre bontva egy-egy érzést, például a kéz az arcon számomra a gyengéd érintés, a törődés és lágy szeretet jelképe. A galamb a szerelmi kapcsolatot és a békét szimbolizálja. Az összképet nézve egy érzelmi hullámvasútat, valamint, a kapcsolat szépségei és nehézségei közötti egyensúlyt szerettem volna megjeleníteni. A gyengéd érintés, de durva textúrák, vagy a harc utáni béke ezt próbálják segíteni. Szeretek üzeneteket is elrejteni, ilyen bal felül a szöveg, ami így szól: "Gondolkodás közben az elme magához beszél", ami megtetszett mivel ugyan ezt csináltam, csak közben vizuálisan is megjelenítettem a bennem zajló érzelmeket.

Jakó Barbara

1. Mikor kezdtél el foglalkozni művészettel? Mi volt az indíttatásod?

Jakó Barbara: Mindig is szerettem rajzolni. Már általános iskolás korom óta jártam zeneiskolába, hegedű és rajz tanszakra. A gimnázium alatt, rendszeresen kiállították a képeimet például városi rendezvényeken. Ma már kevesebbet festek, az egyetem alatt inkább a fotózás került előtérbe, a zenélés mellett, ami mind a mai napig fontos szerepet tölt be a mindennapjaimban. Nagyobb eredményem a festésben volt eddig, amikor nyertem a Children’s Visual Art International Exhibition pályázatán. A fotózás terén ez az első komolyabb visszajelzés.

2. Mi motivált, hogy jelentkezz a Pepsi Space versenyre?

Jakó Barbara: Éppen az motivált, hogy korábban még nem jelentem meg a fényképeimmel, csak az instagram oldalamra töltögettem fel egy-egy fotót. Ezért azt gondoltam, ez egy jó lehetőség arra, hogy hobbifotósként is megmértethessem magam.

3. Meglepődtél a díjazáson? Mit éreztél?

Jakó Barbara: Meglepődtem, mert nagyon sokan jelentkeztek, nagyon sok jó képpel. Ugyanakkor nagyon örültem a díjnak, mert ez az első nagyobb pozitív visszajelzés, ami tovább motivál arra, hogy folytassam a fotózást.

4. Mik a terveid ezután?

Jakó Barbara: Legelső helyen az egyetem, esztétika alapszak befejezése áll, illetve a mesterszakra való jelentkezés és annak elvégzése. De mellette nem szeretném elhagyni a fotózást sem és ezen a területen is igyekszem minél több tudást és tapasztalatot szerezni. Jelenleg gyakornokként a fotóriporteri munkával ismerkedem és próbálok minél több gyakorlati ismeretet és tapasztalatot szerezni. De az, hogy véglegesen is a fotózásnál maradok-e vagy azon belül milyen műfajnál az még nem kiforrott.

5. Miért az ingatlantémakört választottad? 

Jakó Barbara: Nincs egy specifikus műfaj, ami mellett elköteleződtem volna. Általában mindent lefotózok, ami aktuálisan felkelti az érdeklődésemet, különösen a különböző fény-árnyék játékokat vagy az építészetben, épített környezetben megjelenő geometriai alakzatokat, de szeretem, ha ehhez valamilyen mondanivaló is társul. A képen látható balatoni üdülőhöz sok éves emlékek fűznek. Nagyon örülök, hogy a város nem engedte ezt az ikonikus épületet lebontani, miután a Hotel Ezüstpart bezárta kapuit, mert szerintem építészetileg is meghatározó elemét képezi a Balaton-partnak.

6. Mi a flamingó szerepe?

Jakó Barbara: Többen kérdezték, hogy beállított-e a kép. Nem, véletlenül vettem észre az egyik erkélyen az egyedül árválkodó flamingó alakú matracot. Számomra maga a szálloda épülete is annak a problémának a szimbóluma, ami az elmúlt években egyre jelentősebbé vált, hogy a hatalmas Balaton-parti beruházások hogyan változtatják meg az egész tópart hangulatát és alakítják át az üdülőkultúrát. A flamingó pedig egyszerre kelt egy magányos érzést számomra, miközben az erkélyről a Balatont csodáló vendég gesztusát is megidézi. Olyan, mint maga az épület, egyszerre szomorú és kicsit reményre is okot adó, hogy nem hagyunk mindent eltűntetni és van még, aki vigyáz a Balatonra.

Nagyon köszönjük az interjút és mindannyiótoknak nagyon sok további sikert kívánunk nektek!

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)