Papp Dóra az egyik legismertebb kortárs magyar írónő. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult. Diplomáját 2014-ben szerezte amerikanisztika szakon. Már gyerekkorában is rajongott a történetekért. Már tinédzserként írt, a rendkívül népszerű Helena-trilógiába 17 évesen kezdett bele. Dóra az utóbbi években újabb regényekkel örvendeztetett meg fiatalokat és felnőtteket egyaránt, a Bolyongó és a Rúnatánc ugyanis bár a mai Magyarországon játszódnak, mégis a rockzene, a germán mitológia, a viking kultúra és a buddhizmus világába is bepillantást engednek, miközben fontos témák jelennek meg bennük, mint a COVID járvány, az ukrán-orosz háború, a depresszió, a cukorbetegség.

Mindig író akart lenni?

Papp Dóra: Az író szó nekem mindig túl nagy falatnak tűnt, szóval nem el volt a célom. Történeteket szerettem volna mesélni, elsősorban különc, különleges karakterekről. Éreztem egyfajta felelősséget bizonyos témákban, azt, hogy ha én nem mesélem el ezeket a történeteket, akkor lehet, hogy más nem fogja, és ez rossz érzéssel töltött el.

Norbi figurája hogyan keletkezett?

Papp Dóra: Elég összetett folyamat volt, de alapvetően szerettem volna azzal kísérletezni, hogyan nézhet ki egy mai, 21. századi magyar újpogány tinédzserfiú története. Mindenképpen fiút akartam választani, megnézni, hogy a régi germánok és vikingek kultúrája hogyan csepeghet bele az életébe, és mi minden történt vele, ami a felfogását alakította. Hogy néznének ki a napjai, hogyan gondolkodna a világról. Egy modern harcost szerettem volna létrehozni, aki nem szereti az erőszakot, inkább védelmez, és építi önmagát.

A Bolyongó ifjúsági regény, azonban sokkal több annál: a mitológia, vallás, cukorbetegség, magas vérnyomás, depresszió, bűnözés is megjelenik benne a tinédzser témák, szerelem, barátság, elfogadás, kiközösítés mellett. Miért tartotta ezek megjelenését fontosnak?

Papp Dóra: Szeretek a valóságról írni, és ha már Magyarországon játszódó realista ifjúsági regényt írok, foglalkozni kell a mindennapi magyar problémákkal is, és ezeket le lehet fordítani egy kisváros hétköznapi dolgaira. Érdekel, hogy a magyar tinik számára mit jelent a vallás, az pedig még jobban érdekel, ha az a vallás nem a keresztény irányból érkezik az életükbe. Az újpogányság a 70-es évektől kezdve erősödik világszerte, főleg Európában, és ez itthon, nálunk is jelen van, tehát szerettem volna írni róla - így hoztam be a skandináv mitológiát. Ezt a vonalat egyébként a képregények, a szuperhősös filmek is elég rendesen erősítik. A magyarok számára pedig oly ismerős egészségügyi problémák kapcsolatban állnak az egészséges életmóddal és edzéssel - a főhősünk, Szepes Norbi pedig mindenképpen meg akar erősödni, az edzés az élete része. De ez a téma nem létezhet önmagában, kontrasztban van a magyarok egészségi állapotával, tehát erről is beszélni akartam a regényben.

A történelemtanár számomra a leginkább kellemetlen figura volt, aki egy különc, nem átlagos diákot nem felemelt, hanem letaszít, kitaszít. Mi a véleménye erről?

Papp Dóra: A karakter megalkotójaként véleményem nem igazán lehet - nekem az a dolgom, hogy kérdéseket tegyek fel. Zólyom tanár úr szintén komplex karakter, aki első sorban a diákjait félti, mert tudja, hogy nagyon befolyásolható korban vannak. A tanárnak nem Szepes Norbival, hanem a Szepes Norbi-jelenséggel vannak problémái - a lehetséges következményekkel. Hisz például egy tetoválást mindenki úgy értelmez, ahogy akar.

A dalválasztások nagyon tetszettek, ezeket a zenéket hallgatja, kedveli a mindennapokban is?

Papp Dóra: Természetesen. Alkotás közben is hallgatom őket, és kellettek is a téma miatt. Leginkább modern folk és lágyabb metál jelenik meg a könyvben, és ezek a dalok a cselekményben is fontos szerepet játszanak, tehát alaposan megválogatom őket, mint minden regényemnél.

A Rúnatáncban már az idősebb, világjáró Norbival találkozunk, a COVID idején. Fontosnak tartotta a járvány, a háború, az oltások problematikáját megjeleníteni?

Papp Dóra: Ezek olyan kihívások, amikkel kapcsolatban meg akartam vizsgálni az én modern harcosom, Norbi reakcióját. Tudtam, hogy valószínűleg neki sem lenne könnyű szembenézni ezekkel a helyzetekkel. Meg akartam jeleníteni, hogyan tipródik az oltottak és oltatlanok problematikája miatt. Ebben az időszakban mindannyian kerestük a morális állaspontunkat az intézkedések miatt, és le akartam írni ezeket az gondolatokat, érzéseket. Ugyanúgy az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban - leginkább a tizen- és huszonévesek reakciója érekelt, akik a neten keresztül végig tudták követni a háború történéseit, és a maguk eszközeivel online bekapcsolódtak egy nemzetközi diskurzusba. Ezt a folyamatot is meg akartam örökíteni, hiszen rendkívüli módon hatással volt rám.

A buddhizmus kulcsfontosságú a könyvben, magánemberként is érdeklődik iránta?

Papp Dóra: Volt pár évem, amíg tanulmányoztam, és azóta is előkerül, amikor úgy érzem, kissé eltévedtem az életben. Valahogy megnyugtat és figyelmeztet, hogy nem minden az egómról szól. Hasonlóképpen érzek a sztoikus filozófiával is; Marcus Aurelius a kedvencem. A buddhizmus jól illett a Rúnatánc káoszába Daxten karakterén keresztül.

A képek Papp Dóra tulajdonát képezik. 

Szabad beszélni folytatásról? Megtudhatunk valamit a következő kötetről?

Papp Dóra: A 2018-ban megjelent Bolyongó után úgy voltam vele, hogy ha lesz is folytatás, annak még évek kellenek, hiszen meg kell érnie a történetnek. Öt év kellett hozzá, hogy újra elővegyem Szepes Norbit - így lett a Rúnatánc. Tehát nem zárom ki, hogy majd újra visszatérek hozzá, de szerintem ez nem most lesz. Ki tudja?

Nagyon köszönjük az interjút és nagyon várjuk a következő regényt!

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)