„Alkalomadtán, majd. Hát persze. Az apámhoz, a kapcsolatunkhoz illő útravaló. Már csak azt kellene tudni, mikor jön el az alkalomadtán, majd ideje. Mert az időből, tét és érzelem nélküli időből egész életemben feleslegesen sok állt a rendelkezésemre.”

A hallgatás, az elhallgatás és a halogatás azt gondolom, szinte mindannyiunk életében megjelenik időnként, ami valahol természetes is. Az azonban, hogyha egy család egész élete a hallgatásról, a csendről, a látszatról és a halogatásról szól, az már nem az. Légrádi Gergely ügyvéd, szerkesztő, író, akinek több regénye és novelláskötete jelent már meg. Az Alkalomadtán egy elgondolkodtató családregény, amely négy szereplő, az anya, az apa, a nagypapa és lefájdalmasabban a fiú, Andris hangján szólal meg.

A könyv könnyedén szippantja be az olvasót, hiszen olvasmányos, érdekes és nagyon fájdalmas időnként. A borító a könyv ismeretében ötletes és igazi telitalálat. Légrádi Gergellyel legújabb kötetéről beszélgettünk.

Fotó: Csillik Gábor

Tudom, hogy gyerekkorától kezdve közel állt az íráshoz. Ügyvédként mi ihlette az első kötetét?

Légrádi Gergely: Az alapszakmámtól teljesen független a (szép)írás. Így mindenkor arról írok, amire keresem a választ, arról szövegelek, ami nem hagy nyugodni. És ezek a kérdések a kezdetektől mind a mai napig a lét alapvető kérdéseit érintik. Azaz az emberi kapcsolatokat, azok változásait és hatásait figyelem és ezekről gondolkodom a szövegekben. Mindez az Alkalomadtán című regényben sincs másként, miközben bízom abban, hogy a szöveg elolvasása alatt és után az olvasó, pontosabban a befogadó is ezt teszi majd.

Nagyon megragadott a borító. A kovászos uborka ihlette?

Légrádi Gergely: A borítón látható illusztrációt Ordódy Tamás képzőművész barátom készítette, azt követően, hogy elolvasta a kéziratot, majd beszélgettünk a regényről. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy Tamást a csend fogta meg, az elhallgatás, a „nemkommunikáció” pusztító hatása. És az a kép, az a szimbólum, ahogy ez rokonítható a csatos üvegben kovászolódó uborkákkal, pontosabban családtagokkal, ahogy regény egyik szereplője erről gondolkodik épp a könyv első harmadában.

Nagyon szomorú a fiú szemszöge, ahogy a szüleit látja, akik teljesen mást mutatnak kifelé, mint amilyenek. Mit gondol erről?

Légrádi Gergely: András, a fiú (aki egyébként a regény első fejezetében egy középkorú férfi) kapaszkodókat keres, kapcsolódást a múltjával, a felmenőivel. Nem érti, csak sejti, hogy oka kell legyen annak, hogy ilyen légüres térbe került. A regény egyik célja az, hogy megmutassa, ez a család hogyan került ilyen helyzetbe, kinek milyen motivációi voltak a hallgatásra, a félrenézésre, az új múlt építésére (és sorolhatnám), és milyen mulasztások és bűnök egymásra épülése okozta azt, hogy Andrást útkeresés közben látjuk.

A fiú, Andris a tét és érzelem nélküli időről mesélt. Sokan élnek így azt gondolom, Ön hogy látja?

Légrádi Gergely: Azt látom, hogy nehezen boldogulunk az idővel. A pörgő, a multitaszkingolásra késztető, a „fear of missing out” érzéssel eltöltő idővel. Az bizonyos, hogy ilyen idő-megélés és időnyomás alatt sokkal kevesebb lehetőség (azaz idő) jut a jelen megélésére, a velünk történtek feldolgozására, a figyelemre, az érdemi párkapcsolatra. Ennek pedig szükségszerű következménye, hogy „elrohanjuk” a jelenünket, kevesebb emléket képzünk, jóval kevesebb múlt feldolgozását végezzük el és nem fordítunk elég időt a másikra, a másik szükségleteinek megismerésére, megértésére. Mindez pedig óhatatlanul rányomja a bélyegét az egyénre, a társadalomra, és az általunk nevelt generáció jövőjére.

Fotó: Csillik Gábor

Hol találkozhatnak Önnel az olvasók?

Légrádi Gergely: Legközelebb az Írók Boltjában, október 28-án délután 5-től lesz egy izgalmas Író-olvasó találkozó, ahol ráadásul a kötet szerkesztőjével Tóth Ramóna Mirtillel és Mészáros Sándorral, a Kalligram Kiadó vezetőjével fogunk beszélgeti.

Dolgozik új köteten vagy most még tervek vannak?

Légrádi Gergely: Oly annyira dolgozom, hogy épp a minap fejeztem be egy új regényt. Most elteszem a fiókba, hadd pihenjen, hadd mutassa meg némi idő elteltével, hol van még vele dolog, mit kell húzni belőle és hol kívánja meg a szöveg, hogy új részekkel bővüljön.

Nagyon köszönjük az interjút és további nagyon sok sikert kívánunk!

Borítókép: Rácz Gabi

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)