Szigeti Kovács Viktor a kortárs magyar irodalom egyik legizgalmasabb szerzője, akinek regényei a magyar és egyéb népek hiedelemvilágába repítenek bennünket. Gyakran a népvándorlások korát idézik meg hihetetlen olvasmányossággal, mégis igényességgel, ezáltal gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlottak. Nemrég, a tökéletes jóság után a tökéletes gonoszt is „célba vette”. A cinkotai rém című regényét Kiss Béláról, egy embertelenné vált világ megtestesítőjéről és antihőséről írta meg.

Mikor kezdődött pontosan az írás? Vissza tud emlékezni?

Szigeti Kovács Viktor: Olyan második, harmadik osztályos lehettem általános iskolában, amikor megírtam A fekete lovag című első tizennégy oldalas regényemet, egy azonos című könyv elolvasásának köszönhetően. Ma ezt körülbelül úgy hívjuk, hogy olvasónapló. Ebben a kezdeti időszakban ontottam magamból a történeteket, szerencsére ma is megvannak a „művek”, mert vicces fellapozni őket. A lényeg pedig azóta sem változott, ahogy nyolcévesen úgy most, negyvennégy évesen is imádom, ha elragad a képzelet és benne lehetek egy történetben.

Volt kedvenc regénye és hőse?

Szigeti Kovács Viktor: Igen, amit imént említettem. Hunyady József: A fekete lovag, amiből én is megírtam aztán a magam históriáját. A mai napig emlékszem rá, milyen jó volt kézbe venni azt a könyvet, imádtam az illatát, az illusztrációkat és amikor olvastam egy egész univerzum nyelt el. A főhős, Küsgergő pedig egyértelműen az én jobbik énem volt. Azt hiszem azóta sem tudok olyan szenvedéllyel olvasni, mint akkor, gyermekként. Lassan haladtam vele, de amikor befejeztem újra kezdtem. Nem tudom hányszor és mennyi ideig olvastam, csak arra emlékszem, hogy egyszer csak kivették a kezemből, hogy más könyvek is vannak ám a világon. Ez a Medveölő fia volt, Karl May tollából, én pedig megdöbbentem a felismeréstől, hogy valóban, más világok is léteznek, minden könyv egy fantasztikus utazás az elmémben.

Gyerekkorától szereti a történelmet?

Szigeti Kovács Viktor: Inkább úgy fogalmaznék, hogy gyermekkoromban szerettem a történelmet, de az általános- és középiskolás oktatás jócskán visszavett az érdeklődésemből. Abban ugyanis, hogy Dzsingisz kán 1187-ben egyesíti a mongol törzseket, majd később hatalmának megerősítése érdekében megtámadja Kínát, sok érdekes nincs. No de az, hogy ezt a kánt Temüdzsinnek, azaz isten kovácsának hívták, és gyermekként megölte hét testvérét, nyers lóhúst evett és vércse hangon süvítő íjvesszőket fabrikált, amitől elmenekült a kínai hadsereg, na az már izgalmas. A mai napig nem értem, hogy miért kell ilyen rettenetesen unalmasan tanítani a történelmet.

Van kedvenc időszaka?

Szigeti Kovács Viktor: Mindig változik, de már jó pár éve a népvándorlások kora az, ami leginkább foglalkoztat, amikor Európa éppen csak formálódott. Megjegyzem, valami különös oknál fogva, mindig azok a dolgok érdekeltek igazán, melyek homályba vesznek, amit ki tud egészíteni a képzelet. Ebből az időszakból a Kazár birodalom sorsa érdekel a legjobba, jóllehet ez az egyik kedves szerzőmnek, Milorad Pavic-nak is köszönhető, és tegyük hozzá, hogy A táltos, az nem történelmi regény, nem a múltunk nyomába eredtem, sokkal inkább a nyelvünkben még élő hiedelmek világát kutattam.

A táltos könyvek és a Lúna gyermekei a magyar gyerekek számára különös világot teremtenek, mit gondol, ezekkel a kötetekkel olvasásra sarkallhatóak, mint mondjuk a Harry Potter által a brit gyerekek?

Szigeti Kovács Viktor: Ez lenne életem legnagyobb elismerése, de attól tartok, hogy ez nem így van, és nem is lesz soha. Rowling felépít egy zseniális varázsvilágot, jórészt az északi mitológiákból kiindulva, ami utánozhatatlanul izgalmas, de a szépirodalom felől közelítve a szövegeket, csapnivaló. Mindegyik ugyanarra a sémára épül, kivéve a két befejező részt, a történetet pedig mintha karikás ostorral kergetné maga előtt a szerző. Sokkal inkább forgatókönyv, mint irodalom. Éppen ezért olvasmányos és könnyedén befogadható, az én tájleírásaim azonban, szerintem bőven meghaladják egy mai gyerek koncentrációs képességét. A Lúna gyermekeinek az erőssége pontosan a tájleírás lenne, illetőleg a bele csempészett feszültség, sajnos nem vagyok benne biztos, hogy ezt egy mai 9-10 éves, TikTokon nevelkedett gyerek élvezni tudja és további könyvek olvasására inspirálná, de egy író, nem is azért ír, hogy sikeres vagy népszerű legyen, sokkal inkább azért, mert a maga módján akarja láttatni a világot. A többi csak hab a tortán.

Imádom a büntetőjogot és nagyon örültem, hogy valaki a cinkotai rém történetével foglalkozik. Miért az ő tettei érdeklik és sarkallták írásra?

Szigeti Kovács Viktor: A cinkotai rémben engem elsősorban nem a bűntett, hanem az időpont érdekel. Az I. világháború előestéjén vagyunk, ekkor történnek meg ezek a szörnyűségek, számomra ez egy metafora. A cinkotai rém nekem azért kellett, hogy megfogalmazzam, hogyan veszíti el az emberiség végérvényesen az „ártatlanságát”. Mert persze előtte is voltak kőkemény dolgaink, de itt mintha mégis az egész világ fordult volna ki önmagából. Kiss Béla mintha ezt előlegezte volna meg, harangot készített a cinkotai templom tornyába, közben pedig az általa megölt nők hulláit őrizgette a pincéjében. Elgondolkodtató, skizofrén helyzet ez, ahogy lett az egész világ skizoid akkoriban. Másik dolog, hogy korábban csak a jóról írtam, A táltos a tökéletes jóságot veti papírra és talán a Lúna gyermekei is. Kíváncsi voltam, hogy meg tudom-e fogalmazni a tökéletes gonoszt is. Hallatlanul izgalmas utazás volt, de kudarcot vallottam. Még Kiss Béla alakját sem sikerült tökéletes gonoszként megformálni, a vége felé benne is felsejlik a jó.

Hol találkozhatnak Önnel az olvasók?

Szigeti Kovács Viktor: Legnagyobb valószínűséggel a Szabó Ervin könyvtárban szoktam előfordulni, hátul üldögélek, az egyik kopottas, kék fotelben.

Mik a jövőbeli tervek?

Szigeti Kovács Viktor: A Táltos az egy trilógia, a harmadik részét mindenképpen meg fogom írni. Az említett Kiss Bélával is bajlódnom kell még, illetőleg régi vágyam, hogy kiadjak egy novelláskötet, ami tudománytörténettel foglalkozik. Ennek körülbelül a felénél vagyok, több szöveg megjelent már irodalmi folyóiratokban, a maradékot idén szeretném befejezni. Utána pedig ismét természetközelibb, könnyedebb műfajra váltanék. Egy vagány és humoros regényt szeretnék írni a hódokról. Kérdés, hogy a mai könyvpiaci helyzetben ezekből mi valósulhat meg, meglátjuk, mindenesetre én dolgozom.

A fotók Szigeti Kovács Viktor tulajdonát képezik.

Nagyon köszönjük az interjút és nagyon várjuk az új köteteket!

 (Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)