Darázs Richárd miskolci illetőségű szerző, az Észak-Keleti Átjáró Egyesület munkatársa. A Török Eszter rajzaival illusztrált kötet öt mesével örvendezteti meg a kicsiket és nagyobbakat egyaránt, a történetek helyszíne pedig a Bükk, Miskolc, és a szerző számára is kedves nevezetességei. A könyv humorral és szívvel, fordulatos cselekményekkel mutatja be a szerző világát, ahol ismerős tájak és nevezetességek sora várja a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Nagy előnye továbbá, hogy úgy nevel környezettudatosságra, hogy közben észre sem vesszük. Richárd volt olyan kedves, hogy szakított ránk időt és válaszolt kérdéseinkre.
Nagyon tetszett a Bükk világának megjelenítése, mind az állatok, mind a növények terén. Mi volt ezzel a cél?
Darázs Richárd: A mesékben a Bükk és a városi tér egyaránt megjelennek. A természeti környezet a mai, városlakóként szocializálódó gyermek életében már jóval kevésbé jelenik meg mint igazi élettér, melyben kedvére csatangolhat kortársaival. Ehelyett sokkal inkább kirándulások, célzottan felfedezésre, megóvásra váró helyszínként tűnik fel a Bükk, a minket körülvevő erdő, mely sokak számára mindössze egy-két utcányira, néhány percnyi sétára található a lakóhelytől. Egyik célunk volt, hogy a környezettudatosság, a környék élővilágának megismerése a tapasztalati és konkrét edukációs környezet kiegészüléseként a meséken keresztül kússzon be az apró olvasó fejébe, ezzel is gazdagítva és irányítva a kisgyermek belső világának fejlődését, épülését és fókuszait.
A 7-es szám megjelenése tudatos volt?
Darázs Richárd: Igen, persze! Ahogyan új motívumok, új témák és új helyszínek is megjelennek meséinkben, ugyanúgy fontosnak érezzük a népmesék világát is megidézni, annak néhány elemét, melyek nem csak Európa, de a világ folklórkincsének részét képezik.
A nevek nagyon beszédesek, a helyi növények, gyümölcsök ihlették őket?
Darázs Richárd: Igen, fontosnak éreztük, hogy a történetekbe illesztett utalásokkal egyrészt a klasszikus mesék világát is megidézzük, másrészt a helyi élővilág megjelenítésére is (akár a nevek szintjén) kiemelt hangsúlyt fektettünk. Fontos tehát, hogy a tölgyesek és bükkösök között makkott és erdei virágokat mutassunk meg, vagy akár birset és somot, mely növények és gyümölcsök ma is elterjedtek és valamennyire ismertek is, amelyek számunkra mindennapi élményt jelentenek, viszont a mostani gyerekek számára valószínűleg kevésbé van ez így.
A Fehérlófia, a "szita szita péntek" mind mesebeli utalások, mesélnél róluk miért kerültek bele?
Darázs Richárd: A korabeli, vagy inkább korábbi mesevilág szereplői, mint kulturális utalások valójában egyfajta kapcsolódási pontokat jelenthetnek a felolvasó olvasó szülő gyerekkori mesevilága, és a modern mese új nyelvezete között. Azt reméljük, hogy ezek az áthallások a mai kisgyermek számára is érdekesebbé tehetik a korábbi generációk mesevilágát, az észrevétlenül becsempészett utalások, újabb olvasmányélményekre ösztönzik a fiatal olvasókat. Minél több kikacsintás található egy szövegben, annál több elágazásra, ösvényre lelhet az olvasó. Ezek az elemek sokszor máris ismerősek lesznek a gyerekek számára, részben pedig a későbbi olvasmányélmények során jelenthetnek majd kapcsolódási pontokat.
Nagyon tetszenek a helyszínek, mint az Avas, vagy a Szeleta-barlang megjelenése a mesékben. Ez a játszva tanítás része?
Darázs Richárd: Igen. A természeti környezet funkciójával kezdünk, és most eljutottunk a kalandok másik fontos helyszínéhez: a városi térhez. Ezen a ponton az írói szándék duplikált jelentést hordoz. Egyfelől ez a környezet a modern világban felnövekvő gyermek természetes közege, így reflektálni vagyunk kötelesek erre is. Nem lehet nem tudomást venni arról, hogy a gyermek asszociációs bázisának szerves része az a hely, ahol élményeit szerzi, mindennapjait éli. Ez most már sokunk esetében kizárólagosan a városi tér. A mese pedig mindig, kezdetektől fogva azokra a nevelési célokra fókuszál, amivel az adott társadalom éppen küzd, így kell, hogy szülessenek városi mesék, hiszen ez a létforma új nevelési kihívások tömkelegét hozza. Másik cél, hogy a kulturális örökség átadásának terepe legyen a mese is, az azt követő családi beszélgetések, legközelebb arra járva, a homlokzatokra való közös rácsodálkozások élménye. Legyen épített környezetünk értékvilága természetes része a felnövekvés során szerzett ismereteknek. A poros vitrinekben kiállított helytörténeti tárlatok mára már nem elegendőek. Egy bekuckózós takaró/kakaó szituáció melegségében, a helyi identitás belsővé tétele sokkal természetesebb, meghittebb módon kerül közel szülőhöz gyermekhez egyaránt.
Hol találkozhatnak a gyerekek a mesékkel?
Darázs Richárd: Egyrészt rendelhető a honlapunkon keresztül, másrészt Miskolcon vásárokban, helyi eseményeken lehet velünk találkozni, illetve helyi üzletekben (Tourinform, Antikvárium Cafe, Zöld Sárkány Teaház) és dolgozunk új csatornák keresésén is.
Mi a jövő? Mik a tervek a továbbiakban?
Darázs Richárd: Szeretnénk, egy a városi térben játszódó családi kalandjátékban megjeleníteni ezt a fajta történetcsinálást. Egyesületünk korábbi kulturális “terméke” a Koffertúrák nevű városi kulturális kaland, amely a szabadulószobák szelíd, városi értékeinkre épülő változata a nyitott városi térben. Ennek ezen mesevilággal összefonódott változata a Batyukaland nevű városi móka. http://kofferturak.hu/
A fotók Darázs Richárd tulajdonát képezik.
Nagyon köszönjük az interjút és nagyon sok további kulturális terméket kívánunk!
(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)
