Hazánkban szerencsére egyre több olyan szervezet létezik, akik állatvédelemmel foglalkoznak, ráadásul nagyon is aktívan. A westie mentők csapata lelkes és nyitott, élmény volt velük beszélgetni és látni az odaadásukat és az állatok iránti elkötelezettségüket.

Hatvani Viktóriával az egyesület működéséről, tevékenységéről és terveikről beszélgettünk és megtudtuk azt is, hogy miért jó ideiglenes angyalnak lenni.

2011-ben alakultatok, mesélnél az alapítás körülményeiről?

Hatvani Viktória: A fajta szeretete és ebből kifolyólag a döntés, hogy Westieket mentsünk, tőlem származik. Akkoriban ismertem meg mélyebben a magyarországi állatvédelem helyzetét, sok állatvédővel találkoztam és elvégeztem az első Állatvédőr képzést. Ezzel párhuzamosan a Westiem, Hannah mellé szerettem volna egy társat, így átvettem egy gazditól egy hegylakót, Frodót.

Akkoriban még kevesebb fajtamentő egyesület működött, a korábban Westiekkel foglalkozó csapat pedig már nem volt aktív, így kipattant a fejemből, hogy ha már „szabad volt a pálya”, akkor vágjunk bele.

Őszintén szólva egy hobbinak indult, álmomban sem gondoltam, hogy ennyire nagy létjogosultsága lesz az egyesület munkájának.

Mesélnél  a kezdetekről?

Hatvani Viktória: Az első mentettünk Kalóz és Trixie voltak, anya és fia – egy ingyenes apróhirdetésben láttam meg őket és tudtam, hogy innen már nincsen visszaút. Amint híre ment az egyesület működésének, szinte özönleni kezdtek a mentendő hegylakók.

Kezdetekben csupacsaj banda voltunk: a vezető „szöszi”, kutyakozmetikus, kutyakiképző, kutyafizioterapeuta, kommunikációs szakember, mindenki lelkes önkéntesként vállalta a feladatait. A csapat az évek folyamán állandóan változott és alakult, most már elég vegyes a nemeket illetően, de mindig a legjobb tudásunk szerint végeztük a vállalt feladatainkat. Fontosnak tartottam az elejétől kezdve, hogy egy átlátható, megbízható egyesület legyünk.

Együttműködtök az "Akela" kutyaiskolával, mesélnél erről?

Hatvani Viktória: Az Akela Kutyaiskola alapító tagjait régóta ismerjük, barátok vagyunk és a szakértelmüket nagyra tartjuk, így egyértelmű volt a suli megalakulásától, hogy az együttműködésünk szoros lesz.

Sok segítséget kaptunk tőlük az évek folyamán, aktívan részt vettek a WRH munkájában, ideiglenes befogadóként, viselkedés problémás kutyák rehabilitációjában, örökbe adott kutyák esetében a gazdik „nevelésében”. Szerveztünk Westie specifikus tanfolyamot is, illetve több rendezvényen is együtt vettünk részt. Érdekesség, hogy több taguk is beleszeretett a fajtába és örökbe is fogadtak tőlünk. :)

Mit kell tudni erről a fajtáról?

Hatvani Viktória: A Westieről általánosságban:

A legfontosabb hogy az álcázás nagymesterei, simán elhitetik magukról, hogy hófehér kis angyalkák, miközben ők terrierek a javából, makacsok, önfejűek és bátrak, mint a vadászó őseik. A West Highland White Terriert ugyanis a 19. század közepén Skóciában kártevőirtásra, róka és borz vadászatára tenyésztették ki. Ha a róka a legravaszabb állat, akkor gondoljunk csak bele, hogy egy westie-nek milyen ravasznak kellett lennie, hogy el tudja kapni. Manapság, ezt a ravaszságát arra szokta használni, hogy az „ártatlan kis tündérke”- imidzsét fenntartsa. Ezért is fontos, hogy a gazdi következetes legyen, és ne hagyja, hogy a kutyája túljárjon az eszén. Egy határozott gazdi mellett igazán jó kis családi kutya lehet a westie, a gyerekekkel is jól kijön, jókat tud velük bohóckodni és a sportos életmódot sem veti meg. Szereti a nagy sétákat, de hogy igazán kifárasszunk egy „hegylakót”, ahhoz bizony az agytekervényeit is meg kell tornáztatni, erre tökéletes lehet, ha engedelmességi és ügyességi feladatokat adunk neki akár otthon, akár egy kutyaiskolában. Egy szó, mint száz a Westie temperamentumos, méretéhez képest nagyon erős, bátor kutya. Intelligens, hűséges, mindig tettre kész, imádja az emberi társaságot.

Hány kutyust fogadnak örökbe évente?

Hatvani Viktória: Átlagosan 60-70 kutyus kerül a gondozásunkba évente. Leszámítva azokat, akiket minden igyekezetünk ellenére, sajnos nem tudunk már meggyógyítani, mind gazdira lelnek. Nagyon szigorú feltételekkel adunk örökbe, ugyanis a kutyák érdeke azt kívánja, hogy egy hányattatott élet után, egy tökéletes, végleges helyre kerüljenek. Hiszünk benne, hogy mindenkinek megvan a párja, néha többet kell várni erre, néha kevesebbet. Adtunk már örökbe sok idős (14-15 év), súlyosan beteg, látássérült, vak, süket kutyust is.

 A fotó Varga László munkája.

Miért jó ideiglenes angyalnak lenni?

Hatvani Viktória: Az ideiglenes befogadó otthont biztosít azon kutyák számára, akiknek helyre, esetenként ápolásra, odafigyelésre van szükségük. Sajátjaként kezeli őket, a lehető legjobban gondoskodik róluk és lehetővé teszi a jövendő örökbefogadókkal való kapcsolatteremtést.  Az ideiglenes elhelyezés időtartama lehet néhány nap, de bizony akár több hónap is.

Miért is jó ideiglenes befogadónak lenni? Sokan kérdezitek, mi a jó abban, hogy megszeretsz, gondozol egy kutyát, majd tovább adod. Valóban, ha csak ezt a folyamatot nézzük, nem tűnik túl örömtelinek. De nézzünk a mélyére egy kicsit jobban ennek az önzetlen tettnek.

A WRH nonprofit szervezet és nem rendelkezik menhellyel. Tehát ha jön egy bejelentés, hogy egy westienek a segítségre van szüksége, az első gondolatunk, hogy hol tudjuk elhelyezni. Itt jönnek képbe az ideiglenes angyalok. Az ő szerepük a legfontosabb, ők teszik a legtöbbet a gazdira váró kutyusokért. Ők ismerik ki, ápolják, gyógyítják meg testileg, lelkileg, szocializálják, tanítgatják őket és a legfontosabb, hogy otthont adnak egy kutyának, akinek eddig sok esetben nem volt. Ideiglenes befogadók nélkül nem működhetnénk,  a WRH sikere nagymértékben bennük rejlik.

Az ideiglenes befogadónak minden segítséget, támogatást biztosítunk (tanácsadás, fuvar, táp, gyógyszerek, állatorvosi ellátás, felszerelés), ami a hegylakók teljes rehabilitációjához szükséges. Tehát az ideiglenes angyalnak az idejéből és energiájából kell áldoznia a gondozott kutyusra valamint a szeretetet, törődést nyújtania neki. Tudjuk ez utóbbi kettő a legnehezebb része, de önzetlen szeretetre vall, ha segítesz egy árva léleknek.

Bővebben erről a honlapunkon olvashattok: https://wrh.hu/ideiglenes-befogadas/ideiglenesangyalok/

Milyen a jelen?

Hatvani Viktória: Nagy szerencsénk van, ugyanis az évek folyamán kiépített támogatói, örökbefogadói és rajongói közösség nem hagyott minket cserben ebben a nehéz COVID helyzetben sem. Az is igaz, hogy kevesebb a mentett hegylakó az elmúlt évben. Szerencsére minden mentettnek szuper otthont tudtunk találni, jelenleg várólistánk van.

Mik a tervek a jövőben? 

Hatvani Viktória: Őszintén? Jelen helyzetben nehezen tudunk tervezni. A közeljövőt illetően a rendezvények, séták, kirándulások nagyon hiányoznak, mind nekünk, mind a WRH közösségének. Reméljük, hogy ez idén már változni fog, ugyanis a 10. Jubileumi Westiválra készülünk, ami az év legnagyobb eseménye számunkra (tavaly elmaradt).

Hosszabb távon szeretnénk megőrizni az egyesület hírnevét, fényét és addig végezni a mentési tevékenységet, amíg szükség van rá.

Nagyon köszönjük az interjút és további sikeres munkát kívánunk nektek!