Széles Flóra alig egy éve végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és máris hihetetlenül sűrű időszak áll a háta mögött: a Budapesti Operettszínház társulatának tagjaként olyan előadásokban szerepel, mint például A Szépség és a Szörnyeteg, a Csárdáskirálynő, vagy a Tajtékos dalok - Boris Vian revü. Az utóbbi hónapok azonban sokakhoz hasonlóan neki is a lelassulásról és az önreflexióról szóltak – a tapasztalatait pedig velünk is megosztotta.  

Kalandosan indult a pályád, hiszen a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt volt egy kitérőd a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karon is, majd öt évvel később, második alkalommal sikeresen felvételiztél a Színműre. Azt mesélted egy interjúdban, hogy visszatekintve már úgy látod, mindez nem volt véletlen. Mi az, amiben fejlődtél időközben, mit meg tanultál magadról? Miért volt hasznos számodra a művészettől teljesen eltérő jogi tanulmányok folytatása? Mi motivált arra, hogy újra megpróbáld?
Széles Flóra: Mindig ez érdekelt igazán, gyerekként is a színház tudta legteljesebben lefoglalni a képzeletemet és az energiáimat. Ugyanakkor az, hogy nem hullott az ölembe a lehetőség, és úgymond várnom, küzdenem kellett érte, adott egy plusz erőt és elhivatottságot. Több év után is azt érzem, hogy különleges helyzetben vagyok. Nem tudom hétköznapinak nevezni a munkámat, a mindennapjaimat. Ez a legnehezebb időszakokon is átsegít, és nem engedi kihűlni a lelkesedésemet. A közvetlen motiváció pedig a felvételi újrapróbálásához az volt, ahogy a Szegedi Nemzeti Színház művészei és vezetősége noszogatott. Segítettek felkészülni és gatyába ráztak, ha elbátortalanodtam. Félelmetes volt, hogy évekig valami teljesen mással foglalkoztam, hogy kiestem egyfajta rutinból és hiányoztak olyan tapasztalatok, amik más felvételizőknek megvannak. Ezért volt szükségem a segítségre és az extra lelkesítésre.

Azt nyilatkoztad, eleinte úgy érezted a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, hogy nincs jogod ott lenni, nem vagy hozzá elég jó. Mikor fordult ez meg benned?
Széles Flóra: Ez az érzés leginkább az előbb elmondottak miatt volt bennem. Az, hogy mennyire értékeltem azt a szerencsét, hogy az Egyetemen lehetek, először bénítólag hatott rám. Volt, hogy hetekig nem mertem megmutatni a jelenetet, amin dolgoztam, mert úgy éreztem, bárhogy nyúlok is hozzá, valahogy nem sikerül. Csak a tökéleteset mertem volna megmutatni, vagy talán még azt sem. Hosszú időbe telt, amíg el tudtam ezt engedni. Pedig pont az volt a lényeg, hogy csináljam, hogy dolgozzak és nem baj, ha hibázok. Hiszen ezért van az iskola. Erre ráérezni és ezt elhinni volt a fordulópont. Egy egész évet görcsölve vesztegettem el. Másodéves koromban jött a változás, talán amiatt is, hogy már én magam voltam dühös, hogy nem lehetek ennyire gyáva. Tessék végre élvezni azt, hogy a színészettel foglalkozhatok! (mosolyog)

Tavaly végeztél az egyetemen zenés-színész szakon, majd 2019. augusztus elsejétől a Budapesti Operettszínház társulatának tagja lettél, a Veszprémi Petőfi Színházban, és a Vígszínházban is találkozhattak veled – tehát eseménydúsan indult az „első hivatalos évadod”. Hogy érzed, miben fejlesztettek téged ezek a hónapok, miben szeretnél még fejlődni?
Széles Flóra: Nagyon sűrű időszak volt, ami hihetetlenül hasznos és szerencsés egy frissen végzett színésznek. Az eljátszott szerepek is sokfélék voltak. Az említetteken kívül a Szegedi Nemzeti Színházban is dolgozhattam Rolla szerepén a Mágnás Miskában. Így egy kicsit „haza” is mentem. Most még mindent keresek és folyamatosan megfigyelek. Borzasztóan élvezem meglesni a tapasztalt kollégákat! Rengeteg dologban kell fejlődnöm, nem unatkozom. A legfontosabb, hogy játsszak és játsszak. Hogy minél több minden történjen velem a színházban. Sajnos most erre nincs lehetőség, de remélem hamarosan újra színpadon állhatunk.

Mi a legnagyobb szakmai kihívás egy operettszínész számára?
Széles Flóra: Nem szabad átengedni a feladatot a zenének. Sok mindent elmond és megformál a színész helyett is, ha kell. Szerintem az a jó, ha nem helyettünk dolgozik, hanem együtt alkotunk meg egy karaktert, egy gondolatot, egy történést. Elég könnyen hátradőlhet az ember, hogy majd a dalok megcsinálják az előadást. De pont az a szép benne, hogy ha a színészi játékhoz hozzáad és nem pedig áthárítjuk rá a munkát. Nem szabad engedni, hogy koncert jellegűvé váljon az alakításunk.Ki az, aki motivál téged, kinek a véleményére a leginkább adsz?
Széles Flóra: Nincs egy ilyen személy az életemben. Szerencsére sokan vannak, akikhez bátran fordulhatok. Csak az Operettszínházban van legalább tíz olyan kollégám és barátom, akikkel beszélhetek a kérdéseimről. Minden egyes próbafolyamatban megvannak azok az emberek, akikkel szívesen, kérés nélküli elhivatottságból lehet együtt gondolkodni.

A koronavírus-járvány miatti korlátozások miatt sajnos a színházaknak törölniük kellett az idei évad második felére meghirdetett előadások jelentős részét. Hogyan élted meg a pörgésből a kicsit „kényszeres” nyugalomba való átállást?
Széles Flóra: Először is nagyokat aludtam. (nevet) Ideje volt már egy kis megnyugvásnak. Persze ez sokkal jobb lett volna, ha nem társul hozzá egy pánik, hogy mi fog most történni mindannyiunkkal - mennyire lesz nagy a baj, meddig fog ez tartani. Ezer kérdés van még mindig és egyik nyugtalanítóbb, mint a másik. Mostanra pedig már iszonyatosan hiányzik a színház. Folyamatosan ott van a tudatomban, hogy melyik este éppen mit játszanék és ez elképesztően tud fájni.

Színészként hogyan tudod „karban tartani” magad, addig is, amíg nem állhatsz újra színpadra? Mi az, amivel otthon is fejlesztheted magad?
Széles Flóra: Lelkileg és szellemileg nem szabad begubózni. Erre sok minden jó: az olvasás, az éneklés, de még a filmnézés is. A home office videók is sokat segítenek, amiket a színházak kérnek tőlünk. De az is „ébren tart”, amikor a párommal beszélgetünk, akár vitázunk egy-egy szerep, vagy darab kapcsán.

Mesélted, hogy nem félsz egyedül lenni, nem zavar az egyedüllét. Egyetértesz azzal, hogy ez az időszak az introvertáltak számára egyfajta ajándék is? Mi a legnagyobb igazság, amire rájöttél magaddal kapcsolatban a karantén alatt?
Széles Flóra: Igen, én is érzem, hogy jólesik a magam biztonságában elvonulni. Abszolút értem az ajándék oldalát ennek az időszaknak. Viszont magamra nézve veszélyesnek is tartom ezt. Nem lenne jó túlságosan is hozzá szokni a bezártság kényelméhez. Sok-sok évbe telt, hogy nyissak az introvertáltságomon, hogy például egy új társaságba érkezésemkor ne folyjon le a hátamon egy liter víz. De az utóbbi hetekben kiderült számomra, hogy ez a nyitás leginkább rutinból származott. A probléma gyökerét sajnos nem sikerült kezelnem.Mi az, amit a legjobban vársz, hogy visszatérhessen a „régen megszokottból”, és mi az, aminek örülsz, hogy megváltozott?
Széles Flóra: Nagyon várom vissza a munkámat. Várom, hogy újra félelem nélkül, szabadon lehessen találkozni és elmenni mindenfelé. A sok felszabadult idő lehetővé tette, hogy olyan dolgokkal is nyugodtan foglalkozzak, amikre eddig esélyem sem lett volna. Azonban ezeknek lassan a végére érek. A teljes békességben eltöltött, hosszúra nyúló reggeli kávézások viszont hiányozni fognak! (mosolyog)

Azt mondtad, „mindennap másik Flóra vagy”. Mi az, ami mégis közös a Flórákban? Miben változol nap mint nap?
Széles Flóra: A közös azok az emberek, akiket szeretek és a célok, amiket el szeretnék érni. A felszabadultságom és a bátorságom az, ami folyamatosan változik, akár ugyanabban a közegben, vagy emberi kapcsolatban is.

Most épp melyik Flórával beszélgethettünk? Mit üzenne nekünk?
Széles Flóra: Most éppen egy nyugodt, kipihent és kicsit okoskodó Flóra válaszolt. (nevet) Kitartást szeretnék kívánni mindenkinek, és jó egészséget! Hozzuk ki a legjobbat a bezártságból és az összezártságból is!

Lead kép: Színház- és Filmművészeti Egyetem
Fotók: Szobonyai Patrícia

Forrás: Sajtóanyag

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)