2019. január 22. írta: Barna Borbála

„Ott vagyok, ahol lenni akarok”

Interjú Huzella Júliával

Utólag nézve akár sorsszerűnek is nevezhetnénk Huzella Júlia szerepét a Chicago című előadásban, hiszen a Roxie-t alakító színésznő párhuzamot tud vonni karaktere és a saját pályájának alakulása között – sőt, minden korábbi kudarca önkéntelenül is megformálta benne a feltörekvő művésznőt az évek során. Júliával az első színházi meghallgatásáról, az Alföldi Róberttel való közös munkáról és a jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Ha jól tudom, az Átrium Film-Színház Chicago előadása kapcsán volt az első színházi meghallgatásod – ráadásul elég emlékezetesre is sikerült. Mit gondolsz, mi indította el benned ezt a felszabadító hatást?
Huzella Júlia: Nagyon keresték a dupla szereposztás másik Roxie-ját (sokan nem értek rá, nem tudták elvállalni), engem pedig beajánlott egy kolléganőm. Az átriumos fiúk ismertek engem, Alföldi Robi viszont egyáltalán nem, ezért meg akart nézni – kevés volt az, amit az interneten látott rólam. Átküldték nekem a színházból Roxie monológját és egy jelenetet, hogy tanuljam meg, ezzel fogunk dolgozni. A meghallgatáson volt korrepetitor, megtanultam pár sort az egyik dalból. Ketten voltunk ott aznap a válogatáson, a másik színésznő ment be előbb, én pedig kint hallgatóztam. (mosolyog) Robi egyébként előre elnézést kért, hogy nem fog finomkodni és ezt le is lehetett szűrni azonnal. A lány egyébként másik szöveget mondott el, én pedig azt éreztem ott és akkor, hogy ezt most el kell engednem, itt bármi megtörténhet. Amikor én következtem, először a dallal foglalkoztunk egy kicsit, de már ott éreztem Robin, hogy nagyon keres valamit, és azért piszkálgat, hogy ez megvan-e bennem. Aztán elkezdtem a monológot, ő pedig instruált engem, de valahogy nem az az irány volt, amit akart. Szóval egyszer csak azt a feladatot kaptam, hogy minden mondat után mondjam azt: a kurva életbe! Ez a módszer egyébként nagyon hatásos, az egyetemen már megtapasztaltam, valamiért tényleg megszületnek belőle a dolgok.

Mit gondolsz, ez az instrukció miért volt ilyen felszabadító?
Huzella Júlia: Annyira eltávolított engem attól, hogy egy betanult szöveget kell mondanom, hogy igazi árnyalatokat kapott az egész – jólesett csinálni. Akkor már nem állított meg többet. Elkezdett kérdezgetni, hogy ki vagyok: ledöbbent azon, hogy hány éves vagyok, és azon is, hogy van két gyerekem. Megtetszett neki, amiket meséltem, hiszen Roxie is éppen ilyen: eddig a háttérbe húzódott, csak álmodozott a sikerről – aztán megérkezik a nagy feladat az életébe, és mindenki rá figyel. Ez volt az, amit meglátott bennem – de én is tudtam, hogy ez a szöveg rólam szól. Én pedig éppen erről akarok beszélni: most itt tartok! Tíz perc múlva pedig hívott telefonon, hogy megkaptam a szerepet! Kettős szereposztásban próbáltátok a darabot, Sodró Elizával együtt, így láthattátok azt a pluszt, ami a másikból ösztönösen jött, amit esetleg másképp gondol a szerepről. Mivel a főszereplőt alakítjátok, így felmerül a kérdés: építkeztetek egymás véleményére, vagy két mondhatni különböző, saját magatokra szabott Roxie Hart megteremtése volt a cél?
Huzella Júlia: Robi az első közös próbán elmondta, hogy a koreográfiának egyeznie kell. De egyébként elég csak ránk nézni: ég és föld vagyunk – ő pedig szeretett volna ezzel dolgozni. Lizától teljesen mást várt el, mint tőlem: más hangszínt, és azt is, hogy másból fogalmazza meg Roxie-t. Ez egyébként óhatatlanul így is történt. Ő például sokkal fiatalabb, mint én, egyenesebben, másképp is alakult a karrierje eddig, nekem pedig épp a korábbi nehézségeimre kellett alapoznom. De ugyanez igaz a másik kettős szereposztásra is, Bencére és Tibire. Teljesen más egy negyvenes fickó menő ügyvédként, mint egy feltörekvő huszonéves. Egyébként ráéréstől függően folyamatosan változik, melyikükkel játszom. Különböző élmény velük az előadás, ezt most kezdtem el érezni – egyik sem jobb, vagy rosszabb, csak nem ugyanazt a dolgot tapasztalom meg, mást hallok meg tőlük. Hihetetlenül izgalmas!

Említetted, hogy Roxie nagyon hasonlít hozzád, mégis ő egy nehéz, összetett karakternek számít – ráadásul zenés darabról van szó. Neked mi okozta benne a legnagyobb kihívást?
Huzella Júlia: Szabadúszóként gyakorlatilag minden új munkámnál új emberekkel dolgozom. Ez rengeteg plusz energiát igényel: meg kell, hogy ismerjenek, meg akarok felelni, bizalmat kell szereznem és eközben fejest kell ugranom finomkodás nélkül a szerepbe. Ebben nagyon el lehet fáradni. Amikor ezeken túl voltam, egy kicsit el lehetett lazulni, és amikor kitört belőlem amiről beszélni akartam, attól kezdve csodás volt. Ötször felvételiztél az egyetemre, majd az utolsó évben úgy döntöttél, hogy családot szeretnél és született is két gyermeked. Mi volt az a pont, vagy pillanat, amikor azt érezted, újra a színészetre akarsz fókuszálni?
Huzella Júlia: Egy évvel az első lányom születése után tértem vissza, elkezdtem próbálni, visszavettem a szerepeimet. Kisebb, független előadásokban játszottam. A második lányomnál kicsit korábban jött ez az érzés, hogy újra felnőttek között akarok lenni. (mosolyog). Nagyon érdekes, mert az elmúlt egy évben fogalmazódott meg bennem, hogy miről akarok beszélni – és egyszer csak szembejött velem. Most gondolom azt, hogy ott vagyok, ahol lenni akarok.

Olvastam, hogy az egyik felvételiden azt mondták neked, soha nem lesz belőled színésznő – ennek ellenére sem adtad fel. Egyszerűen lenyűgöző és példaértékű a kitartásod, így muszáj megkérdeznem: mi adott erőt számodra ebben a helyzetben? Hogy tudtad megőrizni a motivációdat?
Huzella Júlia: Minél többen kérdezik, annál kevésbé tudom! (nevet) Olvastam a horoszkópomat (mérleg vagyok, szűz aszcendenssel), amiben le is írták, hogy ha egyszer eldöntök valamit, akkor kitartok mellette, nem hátrálok meg. Nem emlékszem mi volt a fejemben, de nagyon határozott voltam. Az összes kudarcom, amit ott megéltem – az Roxie! A színészet mellett énekesnői ambícióid is vannak. Esetleg van is már komolyabb terved a zenével?
Huzella Júlia: Úgy érzem, ez még nem forrott ki bennem teljesen. A Chicago nem arról szól, hogy minden dalt gyönyörűen előadunk, mint a musical színházakban. Szeretek énekelni, Ficza Istvánnal van egy régi magyar filmzenei estünk, 1 férfi és 1 nő címmel. A családom révén, a zene, a muzsikálás és az éneklés zsigeri igény bennem, nem félek a zenés feladatoktól, sőt, várom őket! (mosolyog)

Mi vár rád idén, hol találkozhatnak veled?
Huzella Júlia: Tavasszal nagyjátékfilmet forgat Grosan Cristina Rainer-Micsinyei Nóra főszereplésével, ebben fogok játszani. Színházban, a Chicago mellett a Katona József Színházban játszom az Ahogy tetszikben. Nyáron úgy néz ki, a Városmajori szabadtéri Színpadon játszom, szóval most csupa izgalmas és új dolog áll előttem. Sok tervem van erre az éve, de igyekszem a családom és a szakmám között megtalálni az összhangot. Csak így tudok működni. (nevet)