Interjú Erdős Juci plus-size fotóssal.

Egyre többször – és több helyen találkozhatunk a plus-size fogalommal.              

Hogy miről is van szó?

A dolog 2010 januárjában robbant be a köztudatba, amikor a V magazin fotósorozatot készített "Curves Ahead" címen – 44-48-as méretű modellekkel.

Mára ez már mozgalommá nőtte ki magát. Plus-size modellügynökségek alakulnak, blogok íródnak, előadások szerveződnek a témában. Sok-sok kezdeményezés egy cél érdekében: szeretnék bebizonyítani a világnak, hogy egy nő 38-as méret felett is lehet csinos, szép, és büszke külsejére!

A plus-size forradalom egyik hazai úttörője Erdős Juci fotós. Juci projektje (Plus Size photography), hogy hétköznapi, plus-size nőkről készít fényképeket. Célja, hogy bebizonyítsa, a szépség nem a mérettől függ!

Hogyan is indult Juci projektje?

"Onnan indult, hogy nem az első (és nyilván nem az utolsó megjegyzést) kaptam egy embertől, ami a súlyomat illette, és azt éreztem, ez volt az utolsó csepp a pohárba. Meg akartam mutatni, egy molett nő is lehet jó nő, annak ellenére, hogy a társadalom nem pont ezt diktálja divatként.

Nem magamat akartam mutogatni, hogy jó vagyok én így is, hanem - ha már ott van a fényképezőgép a kezemben, akkor fotókon keresztül másokat. Olyan nőket kaptam lencsevégre, akik szintén plus-size-ok mint én, és a róluk készült fotóval megmutatom nekik, hogy igenis szépek.

 Ez volt az indító löket ebben az egészben.

Előtte nem is olvastam, nem is érdeklődtem a téma iránt.  De akkor, amikor jött ez a megjegyzés, akkor úgy éreztem, ez igazságtalanság, hogy mindenki csak azt nézi, hány kiló vagyok, és nem azt, mi van a szememben, vagy a lelkemben. A mögöttes tartalmat nem figyelték. Ezért, és mert már gyerekkoromban is sokat piszkáltak a súlyommal, úgy éreztem, meg kell mutatnom, egy telt nő is jó nő.

Teljesen magamból kiindulva kezdtem ezt el. Egy barátnőmnek említettem, mi is a tervem, és azt mondta, ez tök jó, mert most divat a plus-size. Én így tudtam meg, hogy divat. Illetve akkor jöttem rá, mikor egyre többen kerestek meg.

Amikor elindítottam a plus size fotós oldalamat, futótűzként terjedt a hírem. És jöttek - jönnek hozzám a hölgyek fotózásra.

Ők nem modellek, hanem civil, hétköznapi telt nők, akik kíváncsiak arra, hogy mi van még bennük."

Juci szerint most már egyre többen foglalkoznak a témával, de még kezdetleges itthon ez a dolog.

Miért éppen fotók?

"Apukám is fotós. Bár ma már nem ebben a szakmában dolgozik, gyerekként úgy nőttem fel, hogy a közvetlen környezetemben mindig volt egy kamera. 10 éves koromban kaptam az első fényképezőgépemet, és megfogott, hogy Apu nagyon sokat fotózott minket – a testvéremet és engem. Mindig érdekelt, vajon ő mit láthat a kamerán keresztül, úgyhogy elkezdtem fényképezni. Gyerekként is sokat volt gép a kezemben, utána az érettségit viszont keramikusként szereztem meg. Tehát keramikus vagyok és fotós. De a fotózás az elsődleges az életemben."

A plus-size nők elfogadása

"Sok férfi, akikkel beszélgetek, mondják nekem, hogy ők eddig is azt szerették, ha egy nőn van mit fogni.

Néhányan meg azt, hogy ez soha nem lesz divat, mert ez nem lehet divat, ha valaki kövér, mert az nem egészséges. De én úgy gondolom, hogy a kövérség és az egészségtelenség nem muszáj, hogy egy cipőben járjon. Nagyon sok olyan nő jön fotózásra, aki annak ellenére, hogy telt, emellett mozog, sportol. Tehát én nem gondolom, hogy ezt egy lapon kell említeni. Pont az a lényeg, hogy itt magát a jelenséget fogadjuk el, hogy azért, mert valakinek szélesebb a csípője az átlagnál, attól még nő, és szexi is tud lenni."

A negatív előítéletekről

"Az emberek  nagy része nem gondolkodik árnyaltan, inkább felületesen, mert az kényelmes.. Első látásra ítélnek például azért, mert vékony, vagy,  mert  kövér valaki,  mert nem felel meg az éppen ideális testképnek. Rengetegen nem akarnak belegondolni mélyebben, hogy mennyi minden történhetett az illetővel, miért lett például túlsúlyos.

Én mindig igyekszem mögé látni a dolgoknak. Valahogy magyarázatot adni arra, miért olyan valaki, amilyen.

Egy nő, aki belép hozzám, ő nem csak egy molett nő. Nem csak egy jelző. Ő egy nő, és majd megtudom, hogy mitől olyan, és miért él olyan életet, amilyet, mik érték őt, stb.... Sokkal több minden van bennük, mögöttük. Mindenkinek van egy lelke, egy története."

Milyen is egy Juci-féle plus-size fotózás?

"Amikor fotózom őket, úgy kezdem, hogy kisminkelem őket, készítek nekik frizurát, összeállítom a outfit-jüket (hoznak ők is ruhákat, és nekem is van egy gardróbom a stúdióban). És amikor ott állnak a tükör előtt kisminkelve, a hajuk is meg van csinálva, akkor rájönnek, hogy Úristen, ez is én vagyok?”. Mert valaki más szemszögéből is meglátják végre önmagukat. Hisz én másképp látom őket – láttatom őket maguknak, mint ahogy ők a mindennapokban látják magukat. Volt, aki majdnem elsírta magát a tükör előtt. Volt, aki az első 1-2 kattintás után teljesen extázisban volt, hogy „Úristen milyen jól nézek ki!”. Tehát pozitív visszajelzéseket kapok. Volt, aki felhívott, hogy: „Juci, megyek Hozzád még egy adag ilyen lelki tuning-ra, mert azóta is tart, de kell még egy!” Volt, aki odajött hozzám egy rendezvényen a fotózás után és azt mondta: „Juci, mióta voltam Nálad fotózáson, ki merem mondani, hogy igen kövér vagyok, de ez vagyok én.”

Ez pszichológia is, amolyan kölcsönös terápia. Mindig megkérdezem a modellemet, ő hogy van, és én is ugyanúgy kitárulkozom előtte, ha ő visszakérdez. Ilyenkor ketten vagyunk, könnyebb így bizalmi kapcsolatot kialakítani fotós és modell között. Ha Te elmondasz őszintén valamit, akkor szerintem  akarva-akaratlanul megnyílik a másik ember is. Ez megkönnyíti a fotózás menetét, mert oldottabbá teszi a hölgyeket, s a kamerám előtt sokkal többet enged láttatni valódi önmagából."

Milyen hatással van a nőkre a fotózás? Tovább tudják vinni az élményt?

"Tovább tudják vinni, mert ott van a fotó. Azért is, mert én nem csak sminkelem, öltöztetem és fotózom őket, hanem beszélgetni is szoktam velük, tehát lelki töltés is van ebben a pár órás fotózásban. Pont az a lényeg, hogy megerősítsem bennük, hogy jól néznek ki, és értékeljék magukat nőként. Nem kell szégyellnie magát senkinek, csak mert van rajta plusz kiló."

Sok plus-size nő számára komoly gondot okoz önmaguk elfogadása. Mit tanácsol Juci azoknak, akik nem elégedettek magukkal?

"Ezen gondolkodtam már párszor, mikor megkérdezték, én mit csinálok azért, hogy van önbizalmam, és  azt hiszem  a módszerem az, hogy arra fókuszálok, amit szeretek csinálni, és örömet szerez nekem is és másoknak is. Ezt így lehet szerintem elérni, és fenntartani. Én jól vagyok így magammal, ahogy vagyok. Ha valami zavar, akkor megkérdezem magamtól, hogy miért? De ha tudom, hogy valami nem lenne nekem jó, akkor nem azt csinálom. Akár evésben, akár sportban, akár másban. Az embernek kell, hogy legyen egy kellő önismerete,  kell egy mélybúvárkodást csinálnia magában időközönként, hogy utána tudja, mitől is  fogja jól érezni magát a bőrében.

Amúgy drasztikus szoktam lenni, nekem az a módszerem. Magamon teszteltem először, és nekem bejött. Amikor valaki panaszkodik azért, hogy „A karomat ne fotózd, utálom, és a lábamat se fotózd, mert undorító a térdem!”,  akkor én mindig azt mondom neki, hogy „De van!”. Legalább van lába, van karja. Tud Á-ból B-be eljutni a saját lábán,  tud fogni a husi kis kezeivel, és tud ölelni az szerinte vastag karjaival. De tud, mert van!Az egészséges emberek - vagy akinek csak kisebb fokú problémája van - annyira el van foglalva azzal, hogy hogyan néz ki, illetve, hogyan kellene kinéznie, kire kellene hasonlítania ahhoz, hogy szeressék, elfogadják, hogy azt, amijük van, és azt, hogy milyen szerencsések, nagyon könnyen elfelejtik. Erre szoktam felhívni a figyelmüket. Amid  van, azt igenis tartsd tiszteletben, és legyél hálás azért, hogy van, hogy működik, hogy egészséges. Ha valamit nem tudsz elfogadni magadon, akkor változtass! Ha nem változtatsz, akkor fogadd el, de ne nyavalyogj!

Az élet túl rövid ahhoz, hogy saját magam ócsárlásával és folyamatos önutálatával töltsem el!!

Ha mérlegelsz, hogy Neked igenis milyen jó dolgod van, és mennyi minden adott ahhoz, hogy Te egész életet élj, akkor az elégedetlenség hol fér bele az életedbe?

Ha valamit felfedezek magamon, hogy szép, akkor azt hangsúlyozom. Azon legyen a fókusz, ami az erősséged, és akkor nem fogod rosszul érezni magad a bőrödben, hogy nem vagy szerencsés.

Mindenkinek meg kell találnia azt, amiben jó. Ez ugyanígy kivetíthető a külsődre és a képességeidre is. Sokkal több pozitívum van az emberben, mint amit gondolná.

De szerintem a kulcs a hála, hogy hálás vagyok, hogy egészséges vagyok, és jól vagyok."

Merre tovább?

"Most az a tervem, hogy olyan fotókat csináljak plus-size nőkről, akik adják az egész élettörténetüket a fotóikhoz. Hogy megmutassam, a fotó nem csak egy fotó, hiszen mindig van rajta egy lélek is. És a lélek nagyon sok mindent átélt már. Mikor elkezdenek ismeretlenül valakit szidni, megítélni az emberek, hogyan néz ki, akkor egy csomó mindent nem is tudnak az illetőről, nem is sejtik, hogy sokkal több van a kinézete mögött. Lehet az is, hogy beteg az illető vagy lehet, hogy gyógyszer mellékhatása az a sok plusz kiló vagy egy gyermekkori lelki trauma, amit nem sikerült még feldolgoznia. Sokkal több rétűbb ez az egész, mint hogy rögtön elítéljünk valakit a külseje miatt. Szeretnék szélesebb perspektívát adni egy fényképnek.

Hiszen, lélekhez csakis lélekkel lehet közelíteni, ahhoz hogy megértsük, megismerjük embertársainkat és önmagunkat egyaránt."

Fotók: facebook.com/PlusSizePhtotography | jucierdos.com

Készítette: Barna Borbála

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)