Pinczés Máté 2009-ben végzett a Debreceni Egyetemen, pszichológus és pszichológus angol szakfordító szakirányokon. 2008 óta autogén tréner. 2021 tavaszától pedig mindezek mellett business coaching alkalmakat is vállal. Évekig dolgozott nagyvállalatoknak is, a munka- és szervezetpszichológia vonal pedig a mai napig megmaradt. Mindezek mellett az írás mindig is jelen volt az életében, egykor újságot is szerkesztett. Fantáziája és praxisa révén nemrég egy különleges könyvet írt, abszurd, nevettető, elgondolkodtató, olykor elszomorító kitalált esetekről. A címmel ellentétben bátran állíthatom, hogy a kötetet igenis megéri elolvasni. Pinczés Mátéval beszélgettünk.

Pszichológus és business coach vagy. Mindig ezzel szerettél volna foglalkozni?

Pinczés Máté: Valahogy úgy. Már általános iskolában is pszichológiai könyveket kaptam ajándékba egy-egy tanulmányi versenyen elért eredményért. Mivel nem szerettem volna, hogy kárba menjenek ezek a könyvek, úgy éreztem, nincs is más választásom, mint hogy pszichológus legyek.

A business coaching ötlete már később jött. Egyetemen tetszett meg ez a szerep. Ám egy tanárom azt mondta, a business coach egyik legfontosabb „kompetenciája” a deresedő halánték (vagyis a tapasztalat). Ezért egy időre félretettem a coaching gondolatát. Két éve aztán elkezdtem őszülni, és azonnal jelentkeztem egy képzésre.

Hogyan jutott eszedbe az írás gondolata?

Mikor jutott eszedbe, hogy írnod kellene?

Pinczés Máté: Mindig is könnyebben tudtam magam írásban kifejezni, mint szóban. Vagyis majdnem mindig: emlékszem, kisgyerekként rajzoltam egy könyvet, melynek minden oldalán egy-egy érdekes lény szerepelt. Alájuk írtam néhány sornyi leírást: mit esznek, hány lábuk van stb. Aztán amikor vissza akartam olvasni a leírásaimat, kétségbeesve realizáltam, hogy nem is tudok írni! Persze ez nem meglepő, elvégre óvodás voltam.

Amióta megtanultam írni-olvasni, rendszeresen gyakorlom ezt a hasznos képességet. Az első dolog, amit úgy írtam, hogy én is és mások is el tudták olvasni, egy újság volt, amit az akkori írógépünkön nyomkodtam össze. Valahol még megvan, de nem tervezem kiadatni.

A könyved belsejében látok címeket, sejtem, hogy ők a kedvenc olvasmányaid. Jól gondolom?

Pinczés Máté: A Galaxis útikalauz stopposoknak és az Egri csillagok is nagy kedvencem volt egy időben. Sőt, a Harry Pottert is szerettem. A Gyűrűk ura viszont nem az én világom. De odaírtam, mert sokan ismerik, és ez volt ott a lényeg. Mondhatjuk, hogy hazudtam, de ilyen ez a könyv: már a bevezetőben lebuktatom több másik hazugságomat is – például arról, hogy az alcímmel ellentétben nem is 13 történet szerepel a kötetben.

Nagyon tetszett a könyv, abszurd volt nagyon, bevallom engem Örkény István és Rényi Ádám novelláira emlékeztetett. Kedveled őket?

Pinczés Máté: Örkény egyperceseit nagyon kedveltem, akkor jöttem rá, hogy „ér” röviden is írni szépirodalmat. Teljesen praktikusnak tűnt: nem kell sokat bíbelődni egyik-másik történettel. Ráadásul, ha az egyik nem tetszik az olvasónak, csak lapoz egyet-kettőt, és máris ott egy másik.

Ami még inkább hatott rám, az az angol abszurd humor, amit bármilyen mennyiségben tudtam fogyasztani, ismerőseim legnagyobb bánatára.

Megtörtént eseteid ihlették a könyved?

Pinczés Máté: Nem, egyik sem egy megtörtént eset, mind kitaláció. Persze néhány novella „főszereplőjével” gyakran találkozom munka közben: kisebbrendűségi komplexus, nárcizmus, imposztor szindróma... Ezek gyakori problémák. De az olyan betegségeket, mint például a paranoia, skizofrénia vagy a disszociatív személyiség zavar, a nagyobb tudású kollégáimra hagyom.

Van kedvenced a történetekből? (Nekem a pszichológus hű társa volt):)

Pinczés Máté: Érdekes, hogy ezt említed, mert ezt a novellát akartam kihagyni a kötetből, annyira nem tetszett. A feleségem (aki szintén pszichológus) győzött meg, hogy hagyjam benne, mert neki is az tetszett a legjobban. Egyébként, ha egyet lehetne kiemelni, az az Öreg és a Vén története, amiből rövidfilm is készült bátyám, Dávid rendezésében, Végtelenben kettő címmel. Ezt még tizenéves koromban írtam, bár az évek során legalább tízszer hozzányúltam.

Úgy informálódtam, hogy megjelenik hamarosan a következő köteted, erről mit tudhatunk?

Pinczés Máté: Igen, éppen most. Az első kötet folytatása, melyet a cím és az alcím is tükröz: „Nincs idő elolvasni – 13 ólomlábú történet az időről”. E kötet 13 novellájában mindig történik valami furcsaság az idővel: hol visszafelé halad, hol megáll, hol lelassul, hol pedig felgyorsul. Ugyanúgy pszichológiai jelenségekről szól, mint az első, csak kevésbé direkt módon vannak megjelenítve.

Néhány plusz info róla: https://www.13tortenet.hu/nincs-ido-elolvasni/

Nagyon köszönjük az interjút és nagyon várjuk a következő kötetet!

 A fotók Pinczés Máté tulajdonát képezik.

 (Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)