Kordos Szabolcs író, szerkesztő-újságíró, akinek nemcsak a témái, hanem már az életútja sem mindennapos. Dolgozott a Mai Napnál, a Blikknél és a Magyar Hírlapnál, valamint az Egyesült Államokban, ahol elnyerte Arizona állam sajtódíját. Élt Dél-Amerikában, volt kommunikációs munkatárs a repülőtéren, jelenleg egy kommunikációs ügynökség társtulajdonosa.

Szórakoztatóan tényfeltáró sorozatának első kötete, a Luxushotel, Hungary a hazai ötcsillagos szállodák titkokkal övezett világába kalauzolta el az olvasókat, a sikerre és érdeklődésre való tekintettel pedig további 7 kötet készült a Hungary-sorozatból. Szabolcs mostani könyve Budapest csodáit tárja elénk. Csodákat, amelyek jóval túlmutatnak az épületeken, az utcákon, hiszen sorsokról, emberekről szólnak. Hol viccesen, hol szívbe markolóan, hol tanulságosan. Találkozhatunk itt Antal Imrével, megismerhetjük a Dohány utcai zsinagóga történetét, elsétálhatunk a Fiumei úti sírkertbe. Karády Katalin. Ady Endre, Bródy Sándor, Csáth Géza- csak néhány név azok közül, akiket azt hisszük ismerünk, úgy azonban bizonyosan nem, ahogy a kötet írója.  Szabolccsal kötete kapcsán beszélgettünk.

Mennyi időbe telt a kötet megírása?

Kordos Szabolcs: Ha nagyon szigorúan vesszük, akkor hat hónapba, de ha bővebben kezeljük a kérdést, akkor közel 3 évbe telt az anyaggyűjtés. A téma mindig is érdekelt, a Palotanegyed titkai (most már Egy város titkai) című blogot a Facebookon a pandémia csúcsán, 2020 kora tavaszán indítottam el és akkor pörögtem rá teljesen a sztorik kutatására. 

A kötet végén számos forrás található, azonban ezeken túl számos helyre ellátogatott, interjúkat készített, beszélgetett. Melyik helyszínre volt a legnehezebb "bejutni"? Melyik témához volt a legnehezebb anyagot gyűjteni?

Kordos Szabolcs: Bejutni talán a 205-ös királyi lakosztályba volt a legnehezebb, ez Magyarország legexkluzívabb ötcsillagos rezidenciája, itt száll meg a Budapestre érkező világsztárok java. Számos levél és egyeztetés előzte meg ezt a látogatást, de itt is nagy szeretettel fogadtak bennünket - ahogy gyakorlatilag mindenhol. Az anyaggyűjtés a források - főleg a korabeli újságok - ellentmondásai miatt volt nehéz, időnként egymásnak homlokegyenest ellenkező dolgokat állítottak, de pont ettől volt tanulságos ez a kutatás. Rengeteget tanultam többek között a sajtó működéséről is a különböző korszakokban. Az például, hogy a bulvár mai találmány lenne, egyáltalán nem igaz, elég csak megnézni, hogyan számoltak be bűnügyekről, kivégzésekről, híres emberek ügyeiről anno. 

Melyik volt a kedvenc téma, helyszín? Nekem bevallom a Dohány utcai zsinagóga volt:)

Kordos Szabolcs: Mindegyiket szerettem, de mondok egy furcsát: nekem a budapesti Atlantisz sztorija a kedvencem. A Margitsziget kistestvére, a Fürdő-sziget, ami évezredekig létezett, még a rómaiak is jártak oda, de ma már csak a hűlt helyét látjuk. 

Ki volt a kedvenc szereplő, akinek a története megfogta? (Nekem a Gschwindt családé, imádom A napfény ízét.)

Kordos Szabolcs: Összefoglaló néven: a mágnások. Hihetetlen, hogy hány hóbortos milliárdos élt közöttünk, alakította a városunkat és mekkora szerepük volt abban, hogy Budapest most úgy néz ki, ahogy. 

Lovag Freystadtler Jenő pasa, a nőbolond - kicsit hantás - krőzus őszinte rajongójává váltam, nagy figura lehetett, szívesen elmélyednék még a kacifántos életében. Ő volt az, aki kedvenc szeretői lábáról arany, kevésbé tehetséges ágyasai lábáról pedig bronz lenyomatot készített, majd ezeket kiállította a palotájában. Egy színésznőt fogadott örökbe, két palotát is épített neki, de aztán összevesztek és többé nem tehette be a lábát egyik épületbe sem. 

Lenyűgözött Törley József élettörténete is, kedvencem az a freskó, amelyen cézárként (?)/szultánként (?) / császárként (?) látható alattvalói körében. Felesége és ő maga épített egy-egy kastélyt a budafoki gyáruk mögé. És akkor még nem is beszéltünk az egymagában az ország GDP-jének egy tekintélyes hányadát kitermelő birodalmat építő Weisz Manfrédról és persze a Gschwindtekről...

Tudom, hogy egy emberre vonatkozott a kérdés, de nem tudom nem megemlíteni Tauffer Vilmost, a magyar szülészet/nőgyógyászat egyik legnagyobb alakját, akinek a Bródy Sándor utcában volt palotája. A módszereit hosszú időn keresztül alkalmazták a gyógyászatban, nők és gyerekek ezreinek segített, az első emberi orvosként emlegették, saját betegségét viszont nem tudta elfogadni, öngyilkos lett. Szeretném, ha egyszer lenne az emlékére egy utca, köz, fa, pad, bármi a városban.   

A fotók Huszár Dávid munkái.

Kiknek ajánlja a kötetet?

Kordos Szabolcs: Akiket érdekelnek az emberi történetek. 

Akik szeretnének belelátni egy-egy épület múltjába, az ott élt/élő emberek életébe. 

Akiket érdekelnek a budapesti legendák és a legendás budapestiek. 

Akik szeretnek úgy szórakozni, hogy közben tanulnak is valami újat.

Akik nem lehajtott fejjel sétálnak az utcán és tudják, hogy a város múltja most is jelen van az életükben.  

Hol találkozhatnak Önnel az olvasók?

Kordos Szabolcs: A városban mindenképp. Viccet félretéve a szerzői oldalamon mindig jelzem, hogy éppen hol vannak dedikálások, beszélgetések, évente több könyvtárba, közösségi helyre is hívnak, mindig nagy örömmel megyek. 

Az Év Könyve szavazáson történt jelöléséhez ezúton is gratulálunk:)

Kordos Szabolcs: Köszönöm, erről most, Öntől értesültem :)

Lesz folytatása a kötetnek?

Kordos Szabolcs: Az olvasók visszajelzései és az eladási adatok alapján nagyon jól fogadták a könyvet, úgy tűnik, hogy a szórakoztató ismeretterjesztésre van igény. Szerintem lesz folytatás, a listámon olyan 150 épület, hely szerepel, aminek szeretnék utánajárni.

Nagyon köszönjük az interjút és nagyon várjuk a következő kötetet!

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)