A fa életre keltése az egyik legnemesebb művészet. Feléleszteni egy már holtnak tűnő anyagot, amely csodálatos szimbólumként, használati tárgyként, díszként él tovább. Vannak, akiknek már gyerekkoruktól ez az útjuk, vannak, akik később találnak rá hivatásukra. Veres Viktor egyetemi évei alatt ismerkedett meg ezzel a művészeti ággal, amely fokozatosan átvette eredeti szakmája helyét az életében. Viktorral munkásságáról, terveiről beszélgettünk.

Hol születtél, hol nőttél fel? Hol végezted az iskoláidat?

Veres Viktor: Berettyóújfaluban születtem és itt töltöttem gyermek éveimet, valamint Általános iskolai tanulmányaimat is itt végeztem.

Középiskolai tanulmányaimat Békéscsabán töltöttem, műszaki szakközépiskolában, ahol érettségiztem és ezt követően vízgazdálkodási technikumot végeztem.  Ezután Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karra kerültem, ahol Általános Környezetmérnöki szakon diplomáztam. Ezt követően rövid idő alatt sikerült elhelyezkednem egy építőipari cégnél. Építésvezetői munkakörben dolgoztam, főként vízépítési és mélyépítési kivitelezési munkákat irányítottam. Természetesen a fafaragás emellett szép fokozatosan ment, felemésztette a szabadidőmet és az esti alvás idő egy részét. Pár év elteltével a faragás egyre nagyobb hangsúlyt kezdett betölteni az életemben és elkezdtem megrendeléseket teljesíteni. Később feladtam a főállású mérnöki munkámat és fafaragás került az első helyre, amiben jelenleg vállalkozás formában dolgozom.

Visszaemlékszel, hogy mi volt az a belső késztetés, ami elindított ezen az úton?

Veres Viktor: Azt éreztem, hogy valamit csinálnom kell, valami olyan dolgot, amibe kifejezhetem gondolataimat, érzelmeimet.

Leírnád pontosan mi az Életfa? Sokan szerintem nem pontosan ismerik ezt a fogalmat.

Veres Viktor: Sokféle ábrázolása ismert, a hímzésektől a faragványokig, nekem a legkedvesebb amikor egy eredeti fatörzset az ágkinövéseket felhasználva szoborként faragom ki. A fa állítva egy tengelyként funkcionál, amelyen az aljától a tetejéig életinda tekeredik fel összeköti a földet az éggel, az anyagot a szellemmel. Három részre tagolhatjuk: alsó része az élet születése, középső: a földi lét, a harmadik: az égi rész, az Istenek helye. A plusz megjelenítendő mondanivalót motívumokkal és alakfaragásokkal szövöm bele, ez szólhat emberekről, természetről, egy eseményről, vagy másról.

Mik gondolsz, mi a szerepe a népművészetnek napjainkban?

A népművészet magába hordozza a tradíciót, hogy tudjuk honnan jövünk, mik a gyökereink. A népművészet elemeit, tudását beépítve a hétköznapjainkban alkotjuk meg a jövőnket, ami egyszer csak népművészet lesz. A szerepe az, hogy az egyén és a család identitását erősítse. 

Hogyan lehetne még népszerűbbé tenni a népművészetet a fiatalok körében?

Lehetőséget kell teremteni a néphagyományokkal való találkozásra. Ha a kézművességet nézem, akkor biztosítani kell szélesebb körben a kipróbálásának lehetőségét, és fontos, hogy elsősorban csak az alkotás öröme legyen a fontos.

Van kedvenc fafajtád, amivel dolgozol?

Kedvenc fafajom a tölgyfa, ezzel szeretek a legjobban dolgozni. Nagyon kemény és tartós, a csersav tartalmának köszönhetően kültéri elhelyezést jól bírja. Faragni nehéz, de számomra mégis ez a legkedvesebb.

Mi a legnehezebb része a munkádnak?

Változó, egyszer a fizikai része, másszor a szellemi, azt mindig a megvalósítandó alkotás határozza meg. De amit itt még kiemelnénk az az idő hiánya, nagyon időigényes tevékenység és sokszor nincs elegendő szabadidő mellette.

Mik a terveid erre az évre?

Veres Viktor: Első sorban a megrendelések teljesítése, emellett saját elképzeléseim megfaragása, otthonom díszítése, szépítése. Valamint párommal közösen egy saját kertépítésen dolgozunk.

Hol találkozhatunk majd veled?

Veres Viktor: Fixen békéscsabai telephelyemen dolgozom, de ha idén megrendezésre kerül a Mesterségek Ünnepe Budapesten, akkor az érdeklődők mesterség bemutatók keretében találkozhatnak velem.

Nagyon köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk neked!