2020 októberében jelent meg Csalár Bence divatújságíró, divatblogger a Színfalak mögött – A magyar divat című rendhagyó enciklopédiája, melyben ötven hazai tervező márkájának történetét mutatja be Zoób Katitól kezdve Abodi Dórán át a Tisza cipőig. A kötetben szereplő exkluzív interjúkból megismerhetjük a tervezők életútját és beavatnak minket a szakmájuk eddig rejtett kulisszatitkaiba is. A BOOOK Kiadó gondozásában olvasható mű borítóján Mihalik Enikő világhírű topmodell szerepel, aki maga is elmesélte a szerzőnek, pontosan honnan indult a nemzetközi karrierje. Bencével a könyv megszületéséről és a hazai divattal kapcsolatos sztereotípiákról beszélgettünk.
Fotó: Rohonczi Anita
A Színfalak mögött című művedet a nagypapádnak ajánlod, de emellett a 15 éves önmagad (is) számára is írtad, aki arról álmodozott, hogy egyszer majd egy divatról szóló kötet szerzője lesz. Mi volt az akkori Bence elképzelése a könyvvel kapcsolatban?
Csalár Bence: Konkrét elképzelésem nem igazán volt, de azt elhatároztam, azért nem írhatok könyvet, csak hogy szerző legyek. Tudtam, hogy akkor fogok készen állni egy divatról szóló mű összeállítására, amikor már úgy érzem, hogy szakmailag és emberileg is egy adott pontok vagyok. Tehát fontos volt számomra, hogy ne kényszerből, hanem abszolút szeretetből és teljes odaadással tudjam végigcsinálni az egész folyamatot. Szerintem csak így válhat egy projekt hitelessé.
Érdekes, hogy ezt említetted, ugyanis sokan mondják, hogy csak akkor vágnak majd bele egy-egy tervükbe, amikor készen állnak rá. Pedig teljesen talán sosem tudunk felkészülni semmire sem, és így a lehetőségek akár el is úszhatnak mellettünk… Ezek szerint te magabiztosan ki tudod jelenteni, ha valaminek eljött az ideje?
Csalár Bence: Elég céltudatos vagyok ebből a szempontból. Meghatároztam magamban a bakancslistás határidőket. Így eldöntöttem például azt is, hogy még 30 éves korom előtt szeretném megírni a könyvemet. Tudatosan készültem erre, fejlesztettem önmagamat, olvastam, szakmai konferenciákon, divatheteken vettem részt, ami abba az irányba terelt, hogy megérjek a feladatra. Soha nem voltam az a típus, aki hagyta, hogy sodródjon az árral, szeretem a saját utamat járni, akár én magam kirakni a saját utamat jelző köveket. Bár intuitív személyiség vagyok, de amikor egy ilyen célról van szó, mint ennek a kötetnek a megvalósítása, akkor arra évekig tréningelem magam fejben. A lépcsőzetesség elvét mindig szem előtt tartottam, elvégre csak biztos alapokra lehet építkezni.
Ha már a tudatosságot említed és a készülést… Sosem volt kétely benned azzal kapcsolatban, hogy egyszer majd a kezedben lesz a saját könyved?
Csalár Bence: A 2019-es év elején volt egy kicsit depressziósabb időszakom, amikor elengedtem mindent, úgy éreztem, kiégtem. Ritka, sőt nem is fordult még olyan elő, hogy beletörődtem volna abba, nem vagyok képes megcsinálni azt, amit elképzeltem... Egy picit előre ugorva az időben, 2020-ra minden megváltozott, így azt is fontos kiemelnem: Igazán szerencsés vagyok, mert a kiadóm hagyta, hogy pontosan úgy készüljön el a könyvem, ahogy azt megálmodtam. (Természetesen egy szuper csapat dolgozott a megvalósításon.) Nem kellett kompromisszumot kötnöm semmiben, és annál ideálisabb helyzetben nem is lehetne egy szerző, mint hogy szabad kezet kap abban, amiről sok éve ábrándozik. Végtelenül hálás vagyok ezért! 
Fotó: Martin Wanda (BOOOK Kiadó)
Hatalmas munkába vágtad a fejed, ugyanis 50 magyar divattervező történetét meséled el a könyvedben, ráadásul az írói szerep mellett egy kicsit a pszichológusét és fel kellett venned ahhoz, hogy az interjúalanyaid megnyíljanak neked és igazán exkluzív részleteket is eláruljanak a pályafutásukról. Hogyan tudtál felkészülni erre a feladatra? Lehet-e egyáltalán tréningelni magunkat a megfelelő atmoszféra megteremtésére, vagy maga a projekt mibenléte hozta el az őszinte beszélgetéseket és a kötődést a riporter és a megkérdezettek között?
Csalár Bence: Az interjúalanyaim többségét hosszú évek óta ismerem, írok róluk, lekövettem az pályájukat – így erősebb volt a kötődésem feléjük. Természetesen megkérdeztem tőlük olyan dolgokat is, amelyeket egyébként már tudtam róluk, de továbbvittem a beszélgetést abba az irányba, amik engem kíváncsivá tettek és úgy gondoltam, az olvasókat is érdekelheti. Összességében sokkal személyesebb interjúk készültek és a storytelling műfaja teljes egészében ki tudott teljesedni. De az igazsághoz azért az hozzátartozik, hogy ez a pandémia, illetve a tavaszi kilátástalanság (elvégre nem tudtuk, hogyan alakul majd az év) még szentimentálisabbakká varázsolta ezeket az interjúkat. Sokkal jobban megnyíltak előttem, mert ez az időszak ezt a lelkiállapotot hozta magával. Tehát a járvány idézőjelesen javára vált a végeredménynek. Én is egy durva magánéleti hullámvölgyben eveztem éppen, nyitottabb voltam mások érzelmi világára a szokásosnál. Emellett természetesen a szakmaiságot is próbáltam megőrizni, belevittem egy-két olyan személyes vonatkozást a tervezők részéről, amelyek által az olvasó többet kap, mintha egy átlagos interjút olvasna. Éppen ezért az is kedvező volt számomra, hogy hónapokra be kellett zárkóznunk, mert így csak ezzel foglalkoztam. A lehető legmélyebb pontig elmerültem ebben.
Mivel minden történet a te munkádat dicséri, így biztosan nehéz lenne kiválasztanod közülük kedvenceket, de ki tudnál emelni egy olyat, ami igazán tanulságos volt számodra, esetleg tükröt tartott eléd magánemberként?
Csalár Bence: Mindenképp kiemelném Anda Emíliát, 1996-ban alapította meg az Anda elnevezésű márkáját. Emi ragaszkodása a függetlenségéhez és az életbölcsesség, ami belőle árad elképesztően inspiráló… Nincs benne megalkuvás semmivel kapcsolatban, nem ismer kompromisszumot. Szerintem borzasztóan ritka az, amikor valaki ennyire hű tud maradni magához és az értékeihez. Számomra ez igazán példaértékű volt.
Régóta él a köztudatban az az elképzelés, hogy a divatipar kifejezetten olyan szféra, ami pusztán a külsőségekről szól. Hogyan tud a könyved szembe szállni ezzel a tévhittel?
Csalár Bence: A divat mint üzleti ág, fajsúlyosan jelen van ebben a könyvben, tehát a biznisz oldalát, a téma komolyságát ezzel alaposan reprezentálom, elvégre ez nem csak a ruhákról és a kiegészítőkről szól. De bárhogyan is nézzük, ez egyfajta művészet, és azt mindig is érdekesnek tartottam, hogy míg a kortárs művészetről (vagy általában a művészetről) mennyire magasztosan tudunk beszélni, eközben azt, amit viselünk, alábecsüljük. Pedig bizonyos szempontból a ruha is éppúgy lehet a saját történetünk, vagy egy korszak lenyomata, akárcsak egy festmény. A kötet pedig ezt a sztereotípiát nagyon jól eloszlatja. De az egyik legfőbb dolog, amit szerettem volna eltüntetni az emberek fejéből az az, hogy a magyar divat mindenképp drága. Demokratikusan mutattam be a tervezőket: Egyforma arányban van benne magasabban pozicionált márka, és olyan is, ami többeknek segít szembeszállni a H&M-hez vagy a Zarához hasonló fast fashion márkákkal, hiszen minőségibb árut kínálnak hasonló árfekvésben. De azt is be akartam bizonyítani, hogy a magyar divat igenis jelen van és körülvesz minket, mert korábban sokan azt gondolták, a 90-es években megállt. Pedig azóta is számos tehetséges tervezővel bővült a palettánk, akik amellett, hogy itthon jól teljesítenek, külföldön is szép sikereket érnek el. A magyar divat él és létezik, és még egy ilyen pandémiát is túlél. Sőt, mondhatjuk azt, hogy az emberek sokkal inkább nyitottabbá váltak rá. 
Fotó: Martin Wanda (BOOOK Kiadó)
Nem titkolt célod az sem, hogy a Behind the Scenes – Hungarian Fashion címet viselő angol változat eltörölhesse azt a sztereotípiát, miszerint a magyar divat csak a népművészeti vonalról szól. Mit gondolsz, miért sütötték rá a hazai tervezőkre ezt a bélyeget?
Csalár Bence: A magyar népművészeti kultúrának nagyon erőteljes szín- és formavilága van, ami természetesen értékes és mindig a kultúránk része lesz. Azt látom, hogy valamilyen okból kifolyólag sokáig az a tudat élt az emberekben, miszerint Magyarország úgy tudja leginkább reprezentálni a értékeit, az örökségét és a hagyományait, ha minden ruhára fazontól, anyagtól és színtől függetlenül valamilyen folklór mintát, textúrát tesz rá. Fontosnak tartom, hogy minél többen észrevegyék, hogy azért nem csak ebből áll a hazai divat, nem attól lesz valami magyaros, ha mindenáron beépítünk valamilyen népművészeti kultúrából meritkező vonalat. Az egyensúly a lényeg! Katy Perry például már többször is viselte Abodi Dóra ruháját az American Idolban. Azon sem volt matyóhímzés vagy bármilyen magyar kultúrára utaló jel, mégis büszkék lehetünk rá.
Bármennyire is próbálnánk tagadni, a borokat leggyakrabban a címkéikről, míg a könyveket a borítójukról ítéljük meg. Mit gondolsz, miért éppen Mihalik Enikő a tökéletes választás a köteted hírnökeként?
Csalár Bence: Vannak olyan könyvek, amelyek azért születtek, hogy hidat képezzenek emberek között. Szerintem Enikő is ilyen szerepet tölt be ebben az esetben: elvégre ő sem a Chanel haute couture bemutatóval kezdte a karrierjét. Van magyar vonatkozása a pályafutásának: Például Zoób Kati modellje volt kifutón, vagy a Tisza cipő és a REKAVAGO kollaborációjának arca volt 2005-ben. Sokan azt gondolják, hogy azok a szupermodellek, vagy hírességek, akik Magyarországról származnak, gyakran elfelejtik, honnan indultak Enikő ezzel éppen azt üzeni és kommunikálja, hálás a magyar gyökereinek azért, hogy a pályája kezdetén lehetőséget adtak neki és kölcsönös jó viszonyt építettek ki az évek során.
Melyik az a pillanat, amit sosem felejtesz el az Enikővel való közös munkából?
Csalár Bence: Borzasztóan érdekes volt látni, Enikő hogyan dolgozik. Természetesen nem kellett instrurálni a fotózáson, mert ha valaki, akkor ő pontosan tudja, mi áll jól neki.
Nyitókép: Rohonczi Anita
(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)
