Várkonyi Attila (DJ Dominique) nevét mindenki ismeri az országban, akit a zene, a sport, vagy a televíziózás valamennyire érdekel, vagy részt vett már egy igazán jó házibulin. Attila küldetése tiszteletre méltó, akarata és munkabírása ámulatba ejtő. Számos helyen számtalan felelősségteljes pozícióban találkozhattunk a nevével, jelenleg hazánk egyik legkeresettebb DJ-e, aki a tétlenkedés helyett ma is az emberekkel történő foglalkozást és a példamutatást tekinti fő életcéljának. Attilával Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett beszélgetett. 
Mikor döntötte el, hogy szakít a fizikával és a zene felé fordul?
Várkonyi Attila: Ez egy folyamat volt, nem egy esemény. Nem a zene döntötte ezt el (az mindig egy vivőegység csak, úgy gondolom), hanem az emberek. Voltam örsvezető, öntevékeny csoport vezetője, a futballcsapat és a kosárcsapat edzője és futballkapitánya is, éppen ezért mindig az emberekkel történő foglalkozás volt az életem. Az egyetem elvégzése szülői elvárás volt. Ma is azt vallom, aki olyan szerencsés, hogy tanulhat, az tegye meg, mert ez hatalmas lehetőség. Akkoriban nem volt a felsőoktatásban még ilyen széles választék, mint most, ezért fizika-technika szakos tanár lettem később, mert abban az időben még sokkal kevesebb tanszék volt az egyetemen. Fizikus azonban nem lehet az ember, hogyha nem teljesen ennek szenteli az életét, mivel ez egy nagyon dinamikusan fejlődő tudományág, ezért azt egyre inkább kiszorította ez életemből a zene és más tevékenységek. Egyébként meg kell, hogy mondjam, nem lettem hűtlen teljesen a tudományokhoz, óraadó voltam és vagyok több helyen, a Kodolányi János Főiskolán és az ELTE-n pedig tiszteletbeli oktató vagyok.
Milyen emlékei vannak Debrecenről és a Debreceni Egyetemről?
Várkonyi Attila: Az egyetem után kimentem az USA-ba, mert szerettem volna az egyetemi csapat vezetője lenni, Debrecenben tanítani, a Nagyerdőn egy házat és egy autót venni - ezek voltak az álmaim. Tulajdonképpen ezt mindet elértem. Amikor hazatértem, letettem az angol felsőfokú nyelvvizsgát, vettem Debrecenben a Vezér utcai lakótelepen egy lakást, egy autót, az Egyetemi Kulturális Iroda vezetője lettem, mellette fizikát és angol nyelvet tanítottam.
Milyen emlékei vannak az Egyesül Államokról?
Várkonyi Attila: Nagyon rosszul éreztem magam és honvágyam volt, de nem bántam meg, mert rengeteget tanultam ott. Az angoltudásom fejlődött és itt dőlt el számomra végleg, hogy a pénzkereset nem az én utam lesz, mert ha beteg a lelkünk, azzal nem érünk el semmit sem, úgy vélem. Egy fejlesztőjátékokat áruló boltban dolgoztam, először takarítottam, de közben minden terméket megnéztem, kipróbáltam, mert fizikusként érdekelt, hogyan működnek. A szülőknek így tudtam segíteni, mit vegyenek a gyereküknek, ezáltal pedig ki tudtam élni az emberségemet. Végül már három üzletet vezettem, de nem maradtam. Az USA egyébként akkor megadta azt a lehetőséget, hogy aki szorgalmas volt és kitartó, az tudott haladni gyorsabban, mint hazánkban a kádári időszakban, de miután ezáltal elértem amiket szerettem volna anyagi értelemben, nem kívántam maradni. Úgy gondolom, hogy jólélekkel és jó szívvel elérhetjük azt, amit szeretnénk, én legalábbis ezt tapasztalom életem során. Az értékrendem semmit sem változott azóta, hogy a szegedi Ságvári Endre Gimnáziumból elindultam Debrecenen és az USA-n át, majd én lettem a Magyar Televízió igazgatója, a Magyar Rádió főszerkesztője, a Sport TV marketingigazgatója.
Mesélne a Retró Rádióról és a Sztársávban végzett munkájáról?
Várkonyi Attila: Ami egészen közeli élményem, az a mostani szilveszteri Fergeteg Party. Óriási katarzis volt, hogy este 7-től reggel 5 óráig vezettem a műsoromat szilveszter éjszaka és a járványhelyzet miatt elképesztő mennyiségű ember csatlakozott hozzánk annak ellenére, hogy más rádiók kastélyt béreltek ki, vagy a legjobb hang-, és vizuáltechnikát használták, mégis a mi műsorunkat hallgatták többen. Én a stúdióban ültem és mindenkinek azt mondtam, hogy a legfontosabb az nálam volt, a jó zene és a lélek. Azért választottam ezt a szakmát, mert szeretem az embereket és érzem, hogy ők is viszontszeretnek engem. A Sztársáv az egy küldetéstudat a részemről, hogy példát mutassak a vendégeim által is, akár mostmár az én gyerekemnek is. Úgy érzem, hogy valamilyen szinten felelős vagyok a fiatal generációkért. Én azt gondolom, hogy a XXI. század abban különbözik az elmúlt századoktól, hogy sajnos semmilyen munkával is elég magasra el lehet jutni napjainkban. Az influenszerek, celebek világát éljük, akiktől azonban vissza is veszi ezt a kiemelést és rivaldafényt az élet és hamar eltűnnek, mindössze néhányan vannak, akiknek valamilyen szinten sikerült ismertnek maradni. Sajnos a média is hibás ebben, mivel körülrajongják őket, azonban amikor az új széria elindul, azt kell megélniük, hogy senki sem lesz kíváncsi már rájuk. Ez a tehetségkutatókra is igaz, mert kevés hangi adottsággal először egy felfedezett azt veszi észre, hogy a műsor után már az évad végén egy arénában lép fel, utána pedig elfelejtik a következő évad indulásakor. Számomra nagyon fontos, hogy munkával és teljesítménnyel érjünk el valamit, ami sok fiatalnak nem tetszik ugyan, de meg kell érteniük, hogy enélkül semmi sincs, mivel az a kiváltság, hogy teljesítmény nélkül nekünk megfelelően éljünk, csak nagyon kevés embernek adatik meg.
Kik voltak legkedvesebb interjúalanyai?
Várkonyi Attila: Sajnos az elmúlt évben három olyan embert is elvesztettünk, aki nagyon kedves volt a számomra, barátomnak nevezhettem őket, nem csupán „médiabarátság” kötött össze minket. Gesztesi Károly, Balázs Fecó és Benkő László igazi barátaim voltak, velük én a privát életben is összejártam, valamint a műsorom állandó vendégei is voltak. Terveztünk augusztusra egy koncertet, amire Presser Gábor, Zorán és sokan mások is igent mondtak, ezt szerettük volna pótolni idén. Balázs Fecó mindig egy kis zongorát hozott és azon játszott a műsoromban. Benkő Laci tudása, szellemisége nagyon fontos volt nekem és a Juventus rádiónak is, mindig kikértem a tanácsát. Persze vannak, akikre nagyon büszke vagyok, hogy beszélgethettem velük, mint például Michael Jordan, Madonna, Terence Hill, Rod Stewart, Mr. President, a LaBouche, Puskás Öcsi bácsi vagy a Boney M együttes.
Vannak példaképei?
Várkonyi Attila: Példaképeim vannak, röviden összefoglalva mindenki az, aki sok munkával sokra vitte, például Micahel Jordan. Én évekig közvetítettem az NBA-t és ő olyan ember volt, aki mindig előrébb akart jutni, edzés után kint maradt, nem ment el a többiekkel inni, hanem inkább újraélte a meccset, hogy mit rontott el, mit csinálhatott volna jobban. Én is ilyen vagyok, az emberi kapcsolataimban ugyanis maradéktalanul boldog tudok lenni, de munka terén nem vagyok soha elégedett, mindig keresem az új kihívásokat.
Mik a jövőbeli tervei?
Várkonyi Attila: Most már számomra elsősorban az a legfontosabb, hogy a családban egyetértés, béke és egészség legyen. lőször is szeretném megcsinálni az elmaradt nagykoncertet, illetve a retró zenét megmutatni minél több embernek, főként a fiataloknak. Szeretném Zsuzsi nénit a 102. születésnapján is felköszönteni. A legnagyobb álmom az, hogy a Papp László Sportarénát másodszor megtölthessem, ez egyszer már sikerült, amikor nappal gyereket szórakoztattunk, este pedig a szépkorúaknak rendezhettünk tavaly októberben egy koncertet. Olyan előadók vettek részt többek között, mint Kiki, Marcellina, Korda György és Balázs Klári, Csongrádi Kata. A legnagyobb célom, hogy minél több jó és értékes embert mutassak meg az országnak.
Nagyon köszönjük az interjút és további nagyon sok sikert kívánunk mindezekhez!
Fotók: Várkonyi Attila
(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)
