Itt a GranCanada új lemeze a Fénytörés. 7 dal elvágyódásról, kiszakadásról, már csak az a kérdés, hogy a happy end lesz-e a vége.

A Fénytörés egészen eklektikus, ez nem volt cél, de nem volt kizáró ok sem. A legfőbb cél az volt, hogy ez a hat ember meg tudja mutatni, hogy ebben a pillanatban mi van benne, és ez valószínűleg teljesen sikerült. Nagyon sokat formálódott a zenekar az utóbbi időszakban, és nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki alakított az egészen, ez a végeredmény viszont olyan, amit mi szerettünk volna, és azok a dalok is, amiket már több, mint egy éve gyűrünk ebben a mostani formációban nyerték el igazi, végleges köntösüket. – meséli a zenekar.

Varga Zsófi (ének), Geri Szabolcs (rap), Gáll Barnabás (trombita), Tóth Tamás (gitár), Bodó Bence (basszusgitár), Kuklis Péter (dob) a szóban forgó hatos, akiknek a munkája most beérett egy albumban. A zenekartól megszokott hip-hop, R&B, neo-soul világ most is jelen van, a kellemes pop hangzástól az egészen old-school, már-már mocskosságba átforduló rapig nagyon széles spektrumon ping-pongozik ez az anyag.

A zenekar augusztus végén vonult be a SuperSize Recording falai közé, hogy konzerválja az elmúlt időszak munkáját. Az egész lemez egyben feljátszva született, és bár később kerültek rá plusz sávok, az alapok egy élő hangulatot kölcsönöznek a Fénytörésnek.

Nekem az a feladatom, hogy abból, amit a zenekar képvisel, a legtöbbet vissza tudjam adni, emiatt is volt fontos, hogy egyben legyenek a dalok eljátszva. –ezt már a felvételeket vezető, produceri feladatokat is ellátó Altsach Balázs meséli a közös munkáról. –Nagyon sok időt öltünk bele, mire bementünk a stúdióba én már tudtam, hogy mit, hogyan szeretnék beállítani, a demózás, a közös gondolkozás az anyagról megtérült. Ezután a plusz dolgokat a nyaralónkban sokkal kötetlenebb módon vettünk fel, és mire onnan kijöttünk, már mindenkinek egyértelmű volt, hogy mit vár a lemeztől, a mixek nagy váltást nem hoztak.

Nagyon élveztem, az együtt töltött rengeteg időt, amit beleraktunk, és bár nagyon erős víziója volt a zenekarnak az egésszel kapcsolatban, mégis hagytak nekem is kreatív teret ebben az egészben.
Fun fact: A Blue Eyes vokál sávjaival nagyjából 3 órát töltöttünk, a felvett 17-ből 11 az, ami végül meg is szólal a lemezen.

A már megjelent felvezető dal a Medúzák, amivel több, mint egy évet vártunk, hogy felvegyük, a legfrissebb szám pedig a Kotta nélkül, aminek a struktúráját a stúdióban alakítottuk át, és ebben a dalban elég sok minden improvizatív módón kapott helyet. Gyakorlatilag ilyen szempontból is mindent megtapasztaltunk, amit egy ilyen alkotási folyamat alatt meg lehet. Nehezen engedtük el a teljes kontrolt, de örülünk, hogy végül a Kotta nélkül és a Hallgasd vége is improvizatív lett, és csak hagytuk, hogy az adott hangulatunk határozza meg azokat a részeket. – zárja a felvételekről szóló gondolatait a GranCanada.

Magát a lemezt 10 trekk alkotja, amiből a 7 dalt kiegészítő 1 Intro és 2 Interlude, egy olyan egység, amiben az átkötések a különböző világokon vezetnek keresztül, így hozva létre azt az utazást amit a Fénytörés kínál.

Teljesen egyértelmű volt, hogy a sokféle arcunkból szeretnénk megmutatni ezen az anyagon minél többet, nem volt cél, hogy az elejétől a végéig egy világban érezd magad, sokkal inkább az, hogy egy olyan erős érzelmi hullámvasútra üljünk fel, ami valószínűleg mindenkinek ismerős. Az átkötők pedig ehhez szolgálnak egyfajta iránytűként.

A lemez elején a lágyabb, elvágyódásra épülő dalok kaptak helyet, de mielőtt odaérünk az egyik kedvenc hazai instagram oldalunknak a sikidegvagyok-nak köszönhetően találkozunk egy csodálatos intróval, egy olyan világgal, amiből aztán könnyen kiszakadhatunk.

A második blokkal, egy sokkal pörgőbb, rohanósabb helyzetbe kerülünk, gyakorlatilag olyan, mint amikor úgy döntesz, hogy a hetedik kerület közepén próbálod megtalálni a lelkibékét, mert muszáj volt ugye kitörnöd abból, amiben éppen voltál. Az utolsó 2 dal pedig ennek az eredményét árulja el, és bár nem szeretnénk spoilerezni, de ez nem az a happy endre vágyó zenekar. – bontják szét az album darabkáit a srácok.

A Fénytörés volt a legnehezebb, többet veszekedtünk az album címen, mint a dalokon összesen. Ez valahogy mégis egy olyan cím lett, amivel talán sikerült átadni ezt az egész ambivalenciáját a lemeznek. Valami szép megtörik, de nem lesz ettől kevésbé szép, sőt. Kívülről nézed ezt az egészet, és valahogy a másik oldalát is látni akarod, majd a másik oldalon rájössz, hogy ez nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak más. Ez nem egy óriási tanulság és útravaló, csak egy jellemző. Ránk is és szerintünk egész sok mindenkire.

Ha pedig zárásként kérhetünk valamit, akkor azt szeretnénk, hogy kapcsolódjatok ki egy kicsit és ezt a fél órát szánjatok arra, hogy végighallgatjátok azt a mondandót, amit mi összeraktunk egy év alatt a Fénytörésben.

 Sajtóinformáció:Bodó Bence