Balanyi Daniella három évvel ezelőtt indította el a blogját, méghozzá azzal a céllal, hogy mesélhessen a családjának, és a barátainak azokról a könyvekről, amiket elolvasott. Az oldal azonban nem csak az ismerősei figyelmét keltette fel, és azóta az egyik legolvasottabb blog ebben a témában. A Tíz kicsi könyv szerzőjével az oldal első bejegyzéséről, a hitelesség kérdéséről és a jövőbeli tervekről beszélgettünk.

Térjünk vissza kicsit a kezdetekhez: pontosan mikor is indítottad a blogot?
Tíz kicsi könyv: 2016 januárjában vágtam bele, abszolút hirtelen ötlettől vezérelve. Úgy alakult, hogy korábban végeztem a vizsgáimmal, és a vizsgaidőszak végéig volt még egy kis idő. Így hát arra gondoltam, miért is ne hozzak létre egy platformot, ahol meg tudom osztani a barátaimmal, családommal az olvasmányélményeimet, és nem kell mindenkinek egyesével könyveket ajánlgatni (mosolyog). Arra nem gondoltam, hogy ez esetleg kinövi magát: már annak is nagyon örültem, amikor észrevettem a látogatószámokon, hogy valószínűleg már nem csak a maroknyi ismerős olvassa.

Akkor már foglalkoztál az írással?
Tíz kicsi könyv: Egy kreatív írás tanfolyamot elvégeztem néhány éve, de egyébként általános iskolás korom óta szívesen írok: sokkal jobban ki tudom magam fejezni ilyen formában, mint szóban.Mi indított el az úton? Találtál olyan könyvekkel kapcsolatos oldalt, ami szimpatikus volt, vagy éppen azért szerettél volna blogot indítani, mert olyan ötleted volt, amire nem láttál példát? 
Tíz kicsi könyv: Az a helyzet, hogy sosem voltam valami nagy blogolvasó (és most sem vagyok), de azt azért csekkoltam, amikor kipattant a Tíz kicsi könyv ötlete, hogy mi a helyzet a könyves blogok frontján. Mert azzal együtt, hogy én nem akartam belépni klasszikus értelemben a blogos világba, azért nem szándékoztam volna valami ugyanolyat csinálni, amiből már létezik millió. Nem hiszem, hogy bármi újat „találtam volna fel”, hiszen ma már nagyon nehéz újat mutatni. De szerintem tök jó dolog, hogy ugyanazt a dolgot egy csomóféleképp szemlélhetünk és prezentálhatunk - én azon voltam, hogy a saját stílusomban kezeljem ezt.  Az például alap volt, hogy az első perctől kezdve szinte kizárólag saját fotókat használok – ez a tapasztalataim alapján néhány éve még sokkal kevésbé volt jellemző, mint manapság.

Mi volt az első könyv, amiről írtál?
Tíz kicsi könyv: A legelső Mark Twaintől az Ádám és Éva naplója volt, ami picit ki is lóg a sorból, hiszen egy elég rövid, illusztrált kis történet. De valahogy ez volt az első mű, ami ihletet adott: emlékszem, hogy mennyire szerettem írni az értékelést, teljesen elszabadult a fantáziám! Jó volt visszaemlékezni arra, hogy milyen érzés volt olvasni, és hogy mit adott nekem a könyv. Gondolkodtam, hogy esetleg töröljem a régi bejegyzéseket, vagy frissítsem a képeket… De nem teszem, hiszen ez is én vagyok, így indultam. Szeretem visszanézni hogyan alakult, formálódott a stílusom, a személyiségem, maga a Tíz kicsi könyv.Mit gondolsz, mi teszi egyedivé az oldaladat, mi a te sajátos hangod? Mi az, amit mindenképp ki szeretnél emelni egy elemzéskor?
Tíz kicsi könyv: Fontos, hogy saját anyag legyen, elejétől a végéig. Azt szerettem volna, hogy szubjektív módon objektív legyen az oldalam. Mindannyian mások vagyunk, és az, hogy nekem például valószínűleg egy romantikus könyv sosem lesz a szívem csücske, még nem jelenti azt hogy rossz – egyszerűen csak nem az én világom. Nem tudom egyébként, hogy mi az én sajátos hangom. Azt tudom, hogy a legfontosabb számomra a hitelesség kérdése, így mindig őszintén írok, legyen szó bármiről. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ha valamit tényleg rossznak tartok, akkor indokolt lenne egy bunkó, beszólogatós stílust felvenni, igyekszem korrekt módon megfogalmazni a véleményem.

Tanultál fotózni?
Tíz kicsi könyv: Nem tanultam, és kizárólag telefonnal készítem a képeket.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Egy remek kvízzel készültem a blogon 'Melyik friss, őszi megjelenést olvasd szeptemberben?' címmel, mert indokolatlan kvízeket kitöltögetni jó, és még amúgy sem volt ilyesmi a blogon, pedig már mióta tervezek csinálni. Szóval, ha hozzám hasonlóan szerettek értelmetlen, de (szerintem) szórakoztató teszteket kitöltögetni, és/vagy azon dilemmáztok, hogy "ugyan melyik mostanság megjelent könyvet is olvassam el legközelebb", akkor pont nektek szól az új blogposzt. (A kép csak illusztráció, nem ezek a könyvek szerepelnek benne.) . #olvasstovább #azirodaloméletérzés #éljenekazértelmetlenkvízek

Daniella // tíz kicsi könyv (@tizkicsikonyv) által megosztott bejegyzés, Szept 22., 2019, időpont: 9:07 (PDT időzóna szerint)

Mára már széles körben működsz együtt kiadókkal. Hogy kell elképzelnie a kapcsolatépítést annak, aki ezzel szeretne foglalkozni? Az elején te kerested fel őket, most pedig már a kiadók jelentkeznek nálad?
Tíz kicsi könyv: Saját, már meglévő könyvekről kezdtem el írni, ez sokáig így is volt. Nem volt célom, hogy ingyen könyveket, vagy esetleg pénzt kapjak ezért, és sosem kerestem meg én kiadókat - valahogy ezt nyomulásnak érzem. Szóval csak szorgosan írogattam a blogot, aztán eljött az a pont, hogy „kisebb” magyar írók kezdtek el megkeresni, hogy elküldhetik-e az írásukat, készítenék-e róla bejegyzést. Ez persze jó dolog, nagyon menőnek éreztem magam, hogy ilyen üzeneteket kapok. Idővel aztán egyre több nagyobb kiadótól kerestek együttműködési célból, elsőként az Agave Kiadótól, ez volt számomra az első mérföldkő, hiszen az ő könyveiket amúgy is kifejezetten szeretem.

Hány könyvet kapsz havonta, mennyit tudsz elolvasni?
Tíz kicsi könyv: Ez nagyon változó. Mostanság elég sűrűek a heteim, nagyjából minden dolgommal meg vagyok csúszva, emiatt kevesebbet is vállalok, mert egész egyszerűen nincs annyi kapacitásom, és nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni sem magamat, sem a kiadókat, hogy hónapokig „ülök” egy-egy könyvön. Persze van ilyen, és nem is annyira ritkán… Az is változó, hogy mennyit tudok elolvasni, nehéz lenne ezt mérni, mert szinte mindig párhuzamosan olvasok 2-3 könyvet. Volt, hogy egy nap alatt elolvastam egy 430 oldalas regényt, de az is előfordul, hogy hónapokig „küzdök” egy olvasmánnyal. Egyébként nem gondolnám, hogy különösebben gyorsan olvasok, de nem hiszem, hogy ez számítana. Nem szeretném azt az üzenetet közvetíteni, hogy ez egy verseny. Saját magam felé annyi „elvárásom” van, hogy éves szinten legalább heti egy könyvet elolvassak – ez ugye évi 52 könyv -, mert így érzem jól magam.
Sikerült elérni ezt a célt 2018-ban?
Tíz kicsi könyv: Igen, tavaly majdnem kilencven könyvet olvastam el végül.

Vannak terveid a jövőre nézve? Hogyan szeretnéd fejleszteni a blogot?
Tíz kicsi könyv: Naná, egy részüket már bőszen el is kezdtem megvalósítani, ilyen például a könyvtasi projekt, amit abszolút szívügyemnek tekintek, és épp a harmadik szérián dolgozunk. Ez most különleges lesz, hiszen egy nagyon tehetséges magyar illusztrátor, Szép-Bíró Erika tervezi hozzá a textilmintákat. Vannak még kisebb-nagyobb terveim, annak például nagyon örülök, hogy egy nagyon kis kezdetleges, egyszerű „csere-bere könyvtékát” sikerült megvalósítanom a környékünkön (pontosabban az üzletműhelyünk előtti placcon, ahol például a könyvtasikat is készítem), amit már használatba is vettek a környékbeliek, rendszeresen rotálódnak rajta a könyvek. A bloggal kapcsolatban kisebb terveim vannak inkább, kísérletezgetek vele, nyilván ráférne némi fejlesztés, de elsősorban nem ezzel kapcsolatban tűztem ki célokat, hanem magával a – tág értelemben vett – könyves szférával kapcsolatosan. 

Kövesd a Tíz kicsi könyv blogot Facebookon és Instagramon is!

Fotók: Tóth Martin

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)