A 21. Század Kiadó egyik könyvheti újdonsága Mucha Dorka Puncs című debütáló regénye volt. A könyv főhőse egy egyetemista lány, aki vizsga után egy cetlivel együtt kapja vissza az indexét – rajta a tanára telefonszámával, amivel egy furcsa függőségi viszony veszi kezdetét. A Kultúrjunkie Blog az első könyves szerzők kihívásairól, a Puncsot inspiráló történetekről, és a jövőbeli tervekről beszélgetett az írónővel.
Azt írtad magadról a könyvben, hogy „Elvagyok akárhol, és sztorikat gyűjtök. Néha egy kajáldában a sült krumpli fölött, néha máshol.” Hol, mikor kezdődött az inspirációs folyamat a Puncs című könyved kapcsán?
Mucha Dorka: Azt hiszem, ilyenkor minden író azt szokta mondani, hogy ahogy jár-kel a világban, hall dolgokat, fejben jegyzetel. Valahogy így történt nálam is, de azért nagyon igyekeztem megszűrni azt, hogy mi kerüljön a kötetbe.
Több lány történetéből gyúrtad össze a könyv főhősét. De akad benne olyan is, ami belőled fakad?
Mucha Dorka: Persze. Az a sztori, amikor a tanár felírja a telefonszámát és a lány indexébe teszi, az velem történt. Szerencsére mindig volt bennem valami naivitás, valami egészséges bambaság, úgyhogy az ilyen eseteket úgy kezeltem, mintha véletlen lenne. Évekkel később esett csak le, hogy mi történt, és miért volt annyira meglepődve a tanár, amikor kivettem a cetlit és visszaadtam neki.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A puncs.hu oldala, és alapvetően a sugardaddy fogalma ma már teljesen beépült a köztudatba, ráadásul alaposan meg is osztják a véleményeket. Miért döntöttél úgy, hogy ezt a témát választod az debütáló műved alapjául? Mit gondolsz, miért fontos beszélni róla az irodalomban is?
Mucha Dorka: Nekem elsősorban nem a sugar-világról szólt ez a könyv, inkább az izgatott írás közben, hogy a két karakter kapcsolata mennyire lehet őszinte, lehet-e köztük igazi szerelem. A függőségi viszony, ami érdekelt, legyen annak alapja akár a pénz, akár a hatalom, tekintély vagy bármi más. Az irodalom pedig kifejezetten arra van, akármennyire is közhelyes az egész, hogy ha nem találjuk a helyünket vagy a választ valamire, akkor adjon egy kis fogódzót. A kortárs magyar szépirodalomban nem igazán jelent meg a téma, ezért (is) választottam ezt a témát. Ha csak egy olyan lány elolvassa, akivel történt hasonló és nem mer, vagy nem akar róla beszélni, akkor már megérte.
Ahogy a történeted főhőse, úgy a lakótársa is mentális gondokkal, fel nem dolgozott traumákkal küzd – ez egyébként az Y és az X generáció tagjai között sajnos egyre gyakoribb. Szerinted mi az oka annak, hogy ezek a generációk inkább elnyomják magukban a problémákat, és nem kezelik?
Mucha Dorka: Ez annyira összetett, hogy órákig tudnék rajta puffogni. Szerintem a korábbi (és talán a későbbi) generációk is legalább ugyanennyi problémával és traumával küzdenek. Közülük is mindenki máshogy próbálja feldolgozni vagy fel nem dolgozni ezeket, gondolj csak a késdobálókban naponta lerészegedőkre, akik otthon annyit mondanak, hogy csak két kisfröccs volt, vagy azokra, akik súlyos összegeket vernek el terapeutáknál, aztán a környezetüknek azt mondják, hogy edzeni voltak. Szerintem ez a pár generáció pont, hogy nem próbálja meg elnyomni a gondjait, sőt inkább azt érzem, hogy most az a divat, hogy mindenki a világba kiáltja a vélt vagy valós nyomorúságát pár lájkért cserébe. A főhősöm azért igyekszik elnyomni magában a dolgokat, mert így próbál lázadni, nem akar ilyen lenni.
Szerinted mi a legnagyobb kihívás, amivel ma egy első könyves szerzőnek szembe kell néznie?
Mucha Dorka: Alapból az a legnagyobb kihívás, hogy pályakezdőként eljuss az első könyvig. Amúgy meg kihívás megtartani a saját stílusodat, ami te vagy, és közben elfogadni a kritikát. A legnehezebb dolog megkülönböztetni a felhasználható, építő kritikát az irigységtől és a bullshittől.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nehéz kiengedni a kezedből az első könyvet, mert úgy érzed, még mindig alakítanál rajta, vagy éppen ellenkezőleg: alig várod, hogy a kezedben tarthasd?
Mucha Dorka: Mindkettő. Tényleg, azt hiszem, borzasztó szerző vagyok, bármikor tudnék még húzni a szövegből „fölösleges” dolgokat. (Ezért is lett csak 160 oldal…) De amikor sikerült elengednem, akkor naponta írogattam a szerkesztőmnek, hogy hol van már a könyv.
Ki volt az első, akinek meg szeretted volna mutatnia a könyvet, amikor elkészültél?
Mucha Dorka: Nálam picit máshogy történt az alkotási folyamat. Korábban rövidprózákat írtam, aztán amikor Totth Benedekhez kerültem a Független Mentorhálózatban, akkor döntöttünk úgy, hogy kellene egy nagyobb, hosszabb egységet írni. A szöveget egyébként ő látta végig elsőként, meg persze a másik mentorált, Richter Tamás, aki nagyon régi jó barátom, és a sors úgy hozta, hogy már az irodalmi életben sem tudok tőle megszabadulni. Szóval ők ketten látták folyamatában a szöveget, és mivel folyamatosan olvasta valaki, ezért nem volt az a nagy coming-out, amikor elkészültem. Utánuk talán először a nővérem, Zsófi látta, meg természetesen anyukám.
Említetted a könyvben, hogy borzasztóan hálás vagy a 21. Század Kiadónak, és a szerkesztődnek, Berta Ádámnak. Mit gondolsz, miért passzol ilyen tökéletesen a Puncs szellemisége a kiadóéhoz?
Mucha Dorka: Én valahogy nem tudok kötődni a kortárs magyar prózához, a magyar prózai hagyományokhoz, inkább az angolszász, történetcentrikus próza áll hozzám közel. Azt hiszem, érződik a szövegeimen az is, hogy kiket szeretek olvasni, és ugyan soha sem beszéltünk erről, de úgy gondolom, Ádámnak és a többieknek a kiadóban is hasonló lehet az ízlése. Például több olyan kötet van a Kultkönyvek között, amelyek nem is az, hogy jó könyvek, hanem egyenesen irigy vagyok, hogy nem én írtam őket.
Arról is írtál, hogy nagyon örülsz neki, hogy könyvekkel teli otthonban nőttél fel. Mi volt az első olvasmányélményed, ami nagy hatással volt rád? Melyik volt az, ami elindított az írás felé?
Mucha Dorka: Édesanyám nagyon sokat olvasott nekem gyerekkoromban, de azokról a könyvekről és történetekről nincs sok emlékem. Aztán jött A koppányi aga testamentuma, amibe azt hittem, hogy belehalok. Az olvasást a Harry Potterrel szerettem meg, aztán elkezdtem utánozni a nővéremet, és Stephen Kinget olvastam meg az Amerikai Psyhot.
Milyen visszajelzéseket kaptál? Melyikre vagy a legbüszkébb?
Mucha Dorka: Még csak most lesz két hete, hogy megjelent a könyv, de már nagyon sokan olvasták, csak kapkodom a fejem, hogy mennyi üzenet jön naponta. Azt hittem, kamu, amikor valaki azt mondja, hogy mindegyik üzenet ugyanolyan fontos és becses, de tényleg így van. Mindet elmentem magamnak!
Min dolgozol most? Van már kialakulóban a fejedben új történet?
Mucha Dorka: Most eléggé elkapott a flow, úgyhogy… remélem, még idén befejezem a következő regényem. Egyelőre nem szeretnék elárulni róla semmit, de úgy néz ki, kicsit hosszabb lesz, mint a mostani.
Lead kép: A 21. Század Kiadó hivatalos Facebook oldala
(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)
