A MADMIKE zenekar azt tűzte ki célul, hogy valami újat hozhassanak létre a gitárzene általuk is kedvelt rétegeit lefedve: dalaikban megtalálhatóak a Surf Rock, a Garage, a Psych, a Punk és az Experimental elemei is. Kíváncsi vagy, hogyan forrott ki a banda stílusa, és az első album? Akkor olvass tovább, mert az együttes tagjai – Ádám, Miki, Tomi és Máté – elárulták neked.Kezdjük az elején: mikor döntöttetek úgy, hogy zenekart alapítotok?
Sokunknak már volt egy aktív (vagy most már inaktív) formációja, amiben zenélt a MADMIKE előtt, viszont a mai felállásunk csak a stúdió felvételek után alakult ki. Még az eredeti felállás idején erősen élt a vágy bennünk, hogy a gitárzene általunk is kedvelt rétegeit lefedve alkossunk valami újat, csak kevesebb megkötéssel, mint az azelőtti bandákban.

Mikor alakult ki MADMIKE mai felállása, honnan ismertétek egymást?
A MADMIKE zenekarban négyen vagyunk: Csatáry Ádám (gitár, ének, szinti), Pardy Miklós (basszusgitár) Fehér Tamás (gitár) és Hidas Máté (dob). Majdnem mindannyiunk ismeretségéhez hozzáköthető az előző dobosunk, Iklódi Tomi, akivel az Ocean of Sounds-ot is rögzítettük. Miki és Ádám már régóta ismerték egymást, Mátét még Tomi ajánlotta be a saját helyére, Fehér Tomit pedig először Ádám ismerte meg, amikor eladott neki egy gitár pedált 2017-ben. Milyen szempontokat vettetek figyelembe a névválasztáskor? Mi az, amit sugallni szerettetek volna vele? Kinek a fejéből pattant ki végül?
A zenekar első neve még Red Mood volt a kezdetekben, ami még az Ocean című dal demójánál vetődött fel 2017 őszén. Miután már nyilvánosan is elkezdtünk beszélni a zenekarról a barátaink között, akkor szóltak a női ismerőseink, hogy át kéne gondolnunk ezt a nevet, mert erősen utalt a nehezebb napokra. Mikinek volt egy surf rock projektje 2017-ben, ami MADMIKE lett volna, ezután jött az ötlet (mikor már át is hoztunk egy dalt onnan), hogy ne csak az első single neve legyen a MADMIKE, hanem a zenekaré is.

Azt írják rólatok, hogy a dalaitokban a ’60-as évek szörfzenéje találkozik a modern pszichedelikus agymenésekkel. Hogyan definiálnátok ezt azoknak, akik számára még idegen ez a műfaj?
Miki: Szerintem a surf rock stílust ma már sok zenekarra ráhúzzák. Számomra a surf rock az, amit a hatvanas években csináltak Amerikában: instrumentális, tiszta gitárhangzás jó sok reverbel megküldve. Abban az időszakban és ebben a stílusban nem kellettek különféle effekt pedálok, csak a rugós zengetés, ami ikonikussá tette ezt a műfajt. Az első single megjelenésével mi is surf rock zenekarként lettünk megjelentetve, de ez nem teljesen igaz. A MADMIKE című számunkban megtalálhatóak ezek az elemek, de csak abban. A többi számunkban a Garage/Psych/Punk/Experimental stílusok keverednek különböző arányokban.

Tomi: Ha így folytatjuk alternatív indie zenekar leszünk, vigyázzatok (nevet).

Miért éppen ebbe az irányba indultatok el? Ki inspirált titeket ebben? Van esetleg példaképek?
Miki: Sikerült a négyünk ízlését egy teljes albumba belesűríteni és ez is egy olyan tényező, amitől izgalmas a közös munka és dalok írása is. Ez a jövőben is így fog maradni, ugyanúgy bele fogunk nyúlni olyan stílusokba, amik elsőre idegennek tűnhetnek, de remélhetőleg teljesen működni fognak.

Ádám: Nekem elsőre, aki eszembe jut az John Dwyer lenne az Oh Sees-ből, akit élőben is láttam, és most augusztusban kiugrunk Bécsbe csak a koncertjükért.

Miki: Nekem az irányt és a koncertezés iránti vágyat The Keeymen zenekar koncertjei hozták meg igazán. Az ő koncertjeiken mindig olyan energiák szabadulnak fel, amit nagyon ritkán tudtam átélni.

Máté: A dobtanárom, Papp Csaba és Dave Grohl.

Tomi: Ed O'Brien, aki olyan pluszt adott a Radioheadhez, ami nem egyértelmű elsőre, de ha nem lenne, hiányozna.

A debütáló lemezetek az Oceans of Sound címet kapta, találtható rajta egy Ocean elnevezésű szám, illetve egy Intro to the ocean című is – ráadásul ennek a hátterében olyan hangok hallhatóak, amiket Szardínián vettetek fel. Mondhatjuk, hogy az óceán, a vízpart visszatérő motívum nálatok? Hová vezethető vissza a rajongásotok?
Ádám: Kicsit visszakanyarodnánk a kezdetekhez itt, mert alapvetően az Ocean című szám volt legelőször kész, majd a Mad Mike, ami Miki szörfösebb témája volt egy introval – ezt később a végleges dalról leválasztottunk. Ennél a pontnál már adta magát a szitu, hogy mivel alapvetően egy kicsit mindenbe bele fogunk nyúlni, akkor tényleg az óceán fogja kifejezni mindazt, amit alkottunk.

Azt meséltétek, hogy a Dusty Hoffman című dalotok az album állatorvosi lova. Miért tartjátok annak?
Ádám: Az egyik próbára úgy mentem le, hogy a fejemben volt két kevésbé összeillő dallam, amit meg akartam mutatni a srácoknak és letesztelni, hogy mi tudunk kihozni belőle közösen. Végül ez annyira jól sikerült, hogy mindenki belerakta a saját ötleteit (szólók, bass-dob kiállás a középrészben) egy teljesen mást dalt eredményezve így.

Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb fellépésetek, és miért?
Máté: Eddig csak két bulink volt: az egyik a lemezbemutatónk volt a Dürerben, ami nagyon jól sikerült és remek érzés volt látni, hogy ennyien kíváncsiak voltak ránk majd két hétre rá az A38-on, ahol a tetőterasz nyári szezonját nyitottuk az új-zélandi Mild Orange előtt, ahol tök ismeretlen arcok elismerését is bezsebelhettük.

Milyen terveitek vannak az év második felére?
Miki: Jelenleg az új dalokra fókuszálunk, amiből még júniusban fel fogunk venni párat. Már le van kötve két bulink júliusra, ahol egy-kettőt el is csíphettek, ha eljöttök. Közben intézünk egy pár állomásos turnét, mivel Budapesten kívülre is szeretnénk elvinni az Ocean of Sounds-ot.

Ádám: Ha minden jól megy akkor az egyik új dalra klip is fog készülni, ami egy másik oldalát fogja megmutatni a zenekarnak. Az ősz folyamán még egy dal meg fog jelenni, valamint befejezzük a teljes második lemez megírását, amivel az év végén újra stúdióba fogunk vonulni.

Hol láthatnak titeket legközelebb élőben?
Legközelebb július 5-én játszunk a Hunniában a kaliforniai punk témát meghonosító The California Nightmares-szel, július 25-én pedig Budapest egyik legkirályabb nyári helyén, a PONTOON-on fogunk fellépni a Skeemers zenekarral. See you there!

Fotók: Bikali Sándor

 Forrás: Sajtóanyag

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)