Nem unatkozik nyáron a Punnany Massif: a pécsi együttes elkészítette az idei VOLT Fesztivál himnuszát, a születésnapi koncertjük kapcsán Feldolgozásversenyt hirdettek, közben pedig folyamatosan koncerteznek. A Kultúrjunkie Blog Szerkesztősége a zenekar frontemberével, Felcser Mátéval a Campus Fesztiválon beszélgetett a készülő új FEL #3 lemezről, a zenekar terveiről és a fesztiválszezonról.

Idén Ti szereztétek a VOLT Fesztivál himnuszát. Úgy tudom, a fesztiválok életérzését szerettétek volna átadni. Neked személy szerint mit jelent ez a fogalom?

Felcser Máté: Nekem azt jelenti, hogy a Fishing On Orfűre indultam el otthonról, azóta eltelt több mint egy hónap, és még nem mentem haza. Ez az az érzés, amikor az ember elmegy, zenél valahol, a barátaival tölt pár napot, utána továbbutazik A-ból B-be. Egy zenész életében ez az időszak azt jelenti, hogy mindenhol tapasztal, felfog, megért valamit és magányának, életének, boldogságának gyakorlatilag ezek az alapkövei, hogy fesztiválszezonban otthon hagy mindent, folyamatosan úton van, és átadja, megosztja azt, amit gondol. Minden találkozás ad valamit mindenkinek: van, aki fejlődik általa, van, aki elkeseredik, de az életet ez tartja lendületben. Ha idősödsz, észreveszed, hol van a toleranciaküszöböd és ezek az élmények nagyon fontosak, mert a bőrödön keresztül tapasztalhatod meg mindazt, amiről a zenédben beszélsz. Ez tehát egyfajta építkezés, amiből végül igazából összeáll, hogy ki vagy te. Mindennek persze megvannak a maga fájdalmai is. Azt gondolom, a fesztiválérzés végül is nem jelent más, mint hogy emberekkel találkozva közvetlenül megismered vagy egyezteted a valóságodat és eldöntöd, hogy szerinted mi az igaz, a helyénvaló. Lehetőség arra, hogy a világgal legyen egy olyan kapcsolatod, ami teljesen őszinte és való. 

Manapság egyre többen a fesztiválokat választják nyáron a hagyományos értelemben vett nyaralás helyett. Mit gondolsz, azért döntenek így sokan, mert ők is az általad említett tapasztalásokra vágynak?

Felcser Máté: Szerintem a fesztiválozás a szórakozásnak egy átalakult platformja, ugyanolyan, mint a nyaralás. Ha mindenképp határvonalat kellene húznom a két lehetőség között, akkor azt mondanám, hogy egyfelől annyira sajnálom azokat, akiknek pusztán csak a fesztiválokra van igénye, ugyanakkor azt is sajnálom, hogy az, akinek erre van igénye, nem teheti meg, hogy az összes fesztiválon ott legyen. Másik oldalról pedig úgy gondolom, hogy sokkal fontosabb az, hogy valaki a családjával, vagy a baráti társaságával elmenjen valahova nyaralni, és megismerje azokat a pontokat, amik év közben konfrontációs helyzeteket teremtenek. Azt mondanám, hogy én mindkét lehetőséget megélem. De a fesztivál a zenész számára nagyon más élmény, mint a közönség számára: ha valaki azt mondja, hogy eltölt velünk – a zenekarral - egy éjszakát, úgy érzi, hogy ez élete élménye volt, mert annyi csatlakozási pontja volt, annyi impulzus érte. Nekünk azonban ez mindennapos. Minden nap ugyanazzal a fájdalommal, újból pörgetve, ugyanúgy élünk és csináljunk. Nekünk megvan benne a magányunk, másnak a jó. Az ellentétes balanszok mindig a helyükön vannak. Azt gondolom, hogy mindkét érzésre szükség van. A legfontosabb, hogy az ember mindig legyen tisztában önmagával, és tudja, hogy mit és hogyan képvisel, és abban legyen konzekvens.

Említetted, hogy sokaknak élete élménye egy-egy koncert, és az sem ritka, hogy egy-egy dalszövegeteket magukra tetováltatják. Milyen érzés az, hogy ekkora hatással lehettek emberekre?

Felcser Máté: Az, hogy valaki a testére rajzol valakit vagy valamit, az örökre szól. Amikor találkozol azzal, hogy valaki magára tetováltatja a dalszövegeidet, az meghat, de mivel sokszor látod, hétköznapossá válik. Egy idő után megtanulsz ezzel a helyzettel élni. Sokféle visszaigazolás van és a zenészek sem egyformák: egyikünk abból táplálkozik, hogy ugrál a közönség, én másfajta vagyok. Erre nem vagyok szenzitív, inkább abban hiszek, amikor a zenekari energiák belül annyira erősek, hogy az tud kifelé működni. Nekem sem az nem fontos, hogy milyen lámpa van bekapcsolva, sem az, kinek mi van a kezére rajzolva – én ebben nem látok erőt. Ezért vagyok szerintem őszinte előadó. Ugyanakkor, akik más módon közelítik meg a zenét, akiknek fontos ez a fajta visszacsatolás, azok nagyon mély felelősséget éreznek magukban. Természetesen bennem is van felelősség, de másféle: ez egyfajta inspiráció, hogy a következő mondat, ami egy kézre kerül, abban legyen annyi életigazság, hogy később a gyermekének el tudja mesélni, hogy nem véletlenül íratta azt magára és én is elmondhassam, hogy igen, ez igaz.

Nemrég Punnany Massif Feldolgozásversenyt indítottatok, fellépési és videoklip-készítési lehetőséggel. Mi a legjobb, vagy leghasznosabb tanács, amit adnál ezeknek a tehetséges, ám még kezdő zenészeknek?

Felcser Máté: Kezdő zenésznek ugyanazt mondanám, amit bármelyik embernek: Ha van célod és kitartasz mellette, akkor eléred. Az ember addig él, amíg tart valahova. Amíg hajt egy cél, addig biztosan és tudatosan fogsz menni, visz a kémiád, az energiád, a hited abban, hogy ezt meg fogod tenni. Ha harcolsz, akkor úgy is sikerül, amit kitűztél magad elé. Egy kezdő zenésznek azt tanácsolnám, hogy fektessen bele annyi energiát, amennyit tud, mert úgyis megéri, ha nagyon akarja. Még ha nem is a legkimagaslóbb tehetség a világon, akkor is meg fogja találni a helyét, mert küzd. Csak kitartás kell mindenhez, de ez bármire igaz.Díjak, hatalmas rajongótábor, teltházas koncertek állnak már a hátatok mögött. Mi volt az a pillanat, mikor először érezted, hogy a Punnany Massif sikeres lesz?

Felcser Máté: Amikor még élt édesapám, és azt mondta, „Mátékám, ez annyira nem is szar!”. (nevet) Ez volt a legerősebb, a többi nem volt fontos. 

Van még olyan álmod a zenében, amit nem értetek el?

Felcser Máté: Zenekari szinten nincsenek álmaim, talán az életemben vannak, hogy egyszer majd lesz egy olyan magabiztos élet, ahol megnyugszom, már csak dalokat írok, és nem koncertekre járok. Azt képviselem, ami kijön belőlem. A zenei előadás főleg abból áll, hogy a repertoárodat előterjeszted a közönség elé, aki azt már egyébként is szereti, erre pedig egy iparág épül. Mikor már csak a zeneírásba lehet temetkezni és csak az a fontos, hogy mit közölsz a világgal – talán ez az álmom. Amikor nincs ez a folyamatos ciklikus forgás, hogy állandóan visszaigazolod azt, amit előadsz. A zenekarunknak pedig talán az az álma, hogy évi pár koncertet adnánk csak, de azok olyan produkciós szintűek lennének, ami nekünk is kihívás és izgalom. 

Mik a terveitek az év második felére?

Felcser Máté: A FEL #3 lemezünket csináljuk, a fesztiválszezon keresztbevágta az összes koncepciónkat. Elkészíteni ezt az albumot és egy új lapot indítani – ez egy béklyó, méghozzá nagyon hosszú időre szólóan. Három lemezes sorozatot kezdtünk és úgy terveztük, hogy egy év alatt megcsináljuk mindet. Ez egy merész terv volt, még csak kettő készült el az elmúlt öt-hat évben. Sokan vagyunk, és ennek a tíz embernek mindig van valami dolga. Nem tud mindenki napi kilenc órát stúdiózni. Nekem az a tervem, hogy mindenkit tudok annyira érdekeltté tenni ebben a produkcióban, hogy ez gördülékenyen menjen, mindenki érezhesse, hogy ez a saját gyermeke, és mindenki a saját tudása és felelőssége alapján tehessen hozzá. Ez a közös együttható lenne a legjobb.

Fotók: Campus Fesztivál hivatalos Facebook oldala

  (Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)