Interjú a Mongooz And The Magnet zenekarral.
 

A Mongooz and the Magnet egy 2014-ben alapított nemzetközi pécsi trió. A három fiatalt a blues, a rock, a soul, valamint a jó ritmusok iránti szeretet hozta össze, és a lelkesedésük töretlen. Július 5-én, a Kobuci Kertben tartott koncertjük előtt ültem le beszélgetni és kérdezősködni a zenekar nagybőgősével, Ian O'Sullivan-nel.

Mesélj, hogyan indult ez az egész, hogyan találtatok egymásra?

Régóta zenélek akusztikus gitáron, aztán az orvosi egyetemen találkoztam Magnusszal. Az egyetem mellett, így a zene lett a másik, ami közös volt. Eleinte akusztikusan kezdtünk játszani, majd jött az ötlet, hogy jó lenne csinálni egy zenekart, és, bár én elég jól nyomom akusztikus gitáron, de az elektromoson nem annyira tudtam, így végül én lettem a basszeros, vagyis nagybőgős.

Ez, gyakorlatilag egy hobbi volt számunkra, majd később rájöttünk, ezzel lehet pénzt is keresni.

Volt-e hatással a zenétekre, hogy mindhárman más országból jöttetek, és ha igen, miben befolyásolt?

Én nem voltam egy nagy népzenei fickó Írországban, és Magnus sem a norvég népzenében. De ami hasonló volt bennünk, az a soul és blues iránti szeretet. Szerintem nem lehet ezeket a zenéket csak úgy leülve hallgatni, hogy „Hm, ez egész jó!”.  Ezt teljes szívvel kell hallgatni és mindig mozogni kell rá. Ami bennünk hasonlóság, az ez a zene. Ez volt a közös zenei hatás, nem volt jelen „kulturális háború” a zenei motívumok terén.

Akkor ez sokkal inkább nemzetek találkozása volt, minthogy kulturális sokk.

Abszolút! Igen!

Pécsi zenekarként hogyan törtetek be a szakmába? Szerinted mi volt lényegében, ami meghozta a sikert nektek?

Igazából nem tudnám megmondani. Talán az, hogy manapság nagyon felkapott az elektronikus zene, ami eléggé egy sémára épül. Van egy formula, ami jól megy, beválik, de eléggé egysíkú. Na, mi egy teljesen más műfajt csinálunk. És mivel van elég ember, akinek a mai mainstream zene nem jött át, így meg is találtuk egymást. Mi meg mindig próbáljuk a legtöbbet adni, koncerten, anyagban, mindenben. You know, pull your guts out!

Akkor ez az örömzene számotokra.

Igen, igen! De az nem elég, hogy „Oh, ez jól hangzik!”. Nekünk az kell, hogy mindemellett a legjobb legyen a műfajában, hogy a koncert egy élmény legyen és, hogy a végén pozitív feedbacket kapjunk mindenkitől. Számunkra ez abban jelenik meg a legjobban, hogy koncertről-koncertre egyre több ember előtt játszhatunk, ami nagyon jó érzés! Az őszinteség amúgy nagyon fontos, meghálálja magát.

Mi a fő inspirációtok, hogyan néz ki a dalszerzés nálatok?

Majdnem mindig igaz történetekről és valódi érzésekről írunk. Néha van, hogy csak jön egy random dallam, amiből aztán szám lesz, de alapjában véve saját érzelmekkel és emlékekkel dolgozunk.  Sokszor van, hogy ülünk Magnusnál vagy nálam, és jammelgetünk, amikor jön egy jó kis ötlet és abból születik a szám. Általában a dallam van meg először egyébként, és utána a szöveg, vagy esetleg a kettő egyszerre. Olyan, hogy szöveg hamarabb legyen, csak nagyon ritkán történt.  Nem tudom, miért van így. Talán azzal tudom magyarázni, hogy ha otthon vagy és pl. szomorú vagy, akkor, hogy lefoglald  magad, a gitárodat kezded el pengetni, majd egyszer csak ülsz, hogy „Oh, ez jó!” és utána, a kész dallamhoz jön a szöveg.

Tavasszal részt vettetek a Nagy-Szín-Pad tehetségmutatón, milyen élmény volt, hozott-e valami pozitívumot a zenekar számára?

Igen, segített például abban, hogy részt vehessünk egy-két olyan fesztiválon, amin nem tudtunk volna, de főleg az élmény volt nagy! Ez volt az első élő TV-felvételünk, koncertplannel. Érdekes volt az is, hogy csináltuk az interjút a backstageben, majd utána rögtön menni kellett ki a színpadra és már is koncert és ott is vagyunk a TV-ben. Nagy a stressz, itt kell lennetek, ott kell beszélnetek, utána felléptek, szóval sok mindenre kell figyelni, csomó szabály van, de mégis mehetsz a színpadra játszani, elveszteni a fejed, stressz nélkül. Nekünk ez új volt, tapasztalni kellett, ebben segített a Nagy- Szín-Pad. Az első szám után esett csak le, hogy oké, ez akkor komoly. Nagy tanulság, hogy mindig adott pillanatra kell koncentrálni, ha a maximumot akarod kihozni magadból és a helyzetből.

Ian, mint említetted, az orvosi hivatást választottátok Magnusszal a zenélés mellett. Mi vezetett téged ehhez a nem éppen könnyű pályához?

Gondoltam, hogy nem ez lesz a legkönnyebb út és választás, mivel nagyon nehéz pálya, de úgy éreztem, hogy szükségem van arra, hogy használjam a szürkeállományomat. De ez nem volt egy hosszú távú terv egyébként, csak így alakult.

Tervek a jövőre, álmok, amik még megvalósításra várnak?

Sosem gondoltam volna, hogy egyáltalán ez sikerülhet, ami most van, hogy idáig eljuthatunk, de mégis pontról-pontra igaz és ez számomra még mindig felfoghatatlan. Az egész sors tele van furcsaságokkal…. Amúgy most tele vagyunk tervekkel, mint koncertek, koncertek és koncertek! Mivel jól megy, fiatal zenekar vagyunk és minden egyes koncert segít a közönség számának növelésében. Egyébként nemrég voltunk Írországban, Romániában egy mini turnén és szeptemberben megyünk Németországba. De lemezkészítés terén is még van bennünk több lemeznyi anyag, szóval ez lényegében még csak a történet eleje, még csak most indul, nem állhatunk meg.

Újfent volt néhány random kérdésünk…

 Milyen szupererőt kérnél?

Ha alvás nélkül is pöröghetnék, létezhetnék. Nem szeretem az alvást, mivel egy csomó elvesztegetett idő. Persze kell is, meg jó is aludni, ha elfáradtál és sok a dolgod, de annyi mindent kell csinálnom egy nap, hogy jó lenne alvás nélkül is bírni.

Egyébként a repülés volt gyerekkori álmom, de nem úgy, mint a madarak, hanem mint a bicikli, például a vizibicikli.

Mi a legőrültebb dolog, amit megtettél?

Az orvosi egyetem miatt voltam egy szívsebésszel Amerikában egy szívműtéten, ahol megtapinthattam a beteg gerincét, de nem csak hátulról, hanem előröl is és ráadásul ott volt egy szív, egy élő ember szíve, ami dobog, a kezemben… ez egy elképesztő érzés volt.

Mi lenne a három kívánságod az aranyhaltól?

És gondolom, nem kérhetek még több kívánságot :)

Nem, nincs több kívánság… :)

Áh, akkor nehéz kérdés! Hm, nagyon jó lenne egy saját repülőgép, magánrepülő. Mivel sokszor van, hogy nem tudok csak úgy haza ugrani Írországba. Most is lesz legénybúcsú, de a koncert miatt ugye maradnom kell és másnap mehetek reggel 6-kor, ami azért más lenne egy repülőn, ami csak az enyém. Másik kívánságom lenne, hogy profin zongorázzak. Tudok zongorázni, de csak egyszerűbb dolgokat. Nem tudom, miért, de az kifog rajtam, valahogy, ahogyan a két kézzel mást kell csinálni vagy nem is tudom pontosan megmagyarázni.

Ez érdekes, mivel a bőgőn is külön mozognak a kezeid, a hangokat is te képzed, nem csak billenteni kell, nem? Szóval talán nehezebb nagybőgőn játszani.

De, de, én sem értem, valamiért azonban így van. Csak könnyebb dolgokat tudok eljátszani zongorán, az áhított jazz még nem megy, szóval az jó lenne egyik kívánságnak, de mi legyen a harmadik…?

Ez lett a legnehezebb kérdés? :)

Igen valamiért! :) Megvan! Szóval a harmadik kívánságom az lenne, hogy a zenekarral játszhassak a Slane Castle-ben , ott hatalmas nevek játszottak és nagyon király lenne, ha mi is zenélhetnénk ott! (http://www.slanecastle.ie/castle/castle_concerts.php).

Mi a kedvenc magyar szavad?

Ezt mindig megkérdezik, és igazából rá kell jönnöm, hogy nincs kedvenc szavam, de angolul sem. Ez normális? :)

Igazándiból nekem sincs kedvenc szavam, inkább gondolj arra, hogy szerinted mi a legszebb,legviccesebb vagy leginkább kimondhatatlan magyar szó!

Jaaa! Na ilyen van. Az öngyújtó! Utálom ezt a szót, mivel mindig háromszor kell visszakérdezniük, mit szeretnék. Így általában maradok annál, hogy tűz,tűz, tűz!

Képgaléria a koncertről:

Főkép: koncert.hu

Az interjút készítette: Licskai Tímea

A képeket készítette: Scollon Bettina

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)