Interjú Kiss Gergővel, a Doors emlékzenekar gitárosával

A Doors Emlékzenekar Magyarország első tribute-zenekara, aktívan vesznek részt hazánk zenei életében. Ezzel a formációval 23 év alatt minden nagyobb fesztiválon felléptek: letették névjegyüket a Sziget, a Tokaj - Hegyalja, a Volt, az EFOTT, a Szegedi Ifjúsági Napok, a Harley - Davidson Fesztivál, a szolnoki, a vásárosnaményi és a budapesti Blues fesztiválokon is, valamint Szlovákiában, Németországban, és Erdélyben is megfordultak már. Gitárosukkal és szervezőjükkel, Kiss Gergővel beszélgettünk.

Fotó: Bosnyák László

Hogy alakult meg a zenekar?

1992-ben alakult a Doors Emlékzenekar – és úgy tudom, mi voltunk az első ilyen emlékzenekar. Arra nagyon büszkék vagyunk, hogy nem divatból jött létre ez a dolog, mint a mostani tribute-zenekarok, hanem ez egy színházi produkció apropóján alakult meg. Szöllős Gergely - a zenekar jelenlegi dobosa - és László Boldizsár – a Cotton Club Singers régi, oszlopos tagja - az alapító, az első énekes pedig Menszátor Héresz Attila volt. Ők akartak létrehozni egy színházi darabot élőzenés produkcióval, ami Jim Morrison életéről szól, de ez sajnos a mai napig nem valósult meg különféle okok miatt, így maradt az emlékzenekar. Volt egy-két önálló koncert, és a zenekarnak aztán olyan sikere volt, hogy a folytatás mellett döntöttek. Az volt a koncepció mindig is, hogy "addig csináljuk, amíg van iránta érdeklődés".

Milyen célt tűztetek ki magatok elé?

Nekünk mindig is az volt a célunk, hogy próbáljuk azt hangulatot átadni, ami annak idején lehetett egy Doors-koncerten. Szeretnénk megismertetni minden generációt a Doors világával, hiszen ez sok zenei stílust foglal magába: a bluestól a jazz-rockon át a rockig mindenki megtalálhatja a hozzá közel álló stílust és dalokat. Ez egy elég nehéz feladat. Úgy vettem észre, hogy a látogatottságban vannak hullámok, igazodva ahhoz, hogy a Doorsnak is van egyfajta hullámzása: pl. nekünk nagyon jót tett, mikor bejött a film, illetve mikor kiadtak egy best of és egy híres DJ-k által összehozott remix lemezt. Azt a tendenciát látjuk, hogy mindig cserélődik a közönség. Egy állandó dráma nálunk, hogy azok az emberek, akiket meg tudunk fogni, azok vagy kiöregednek, vagy családot alapítottak, elvándorolnak - elvesztjük őket. Ezért is örülünk nagyon, ha fiatalok is ellátogatnak a fellépéseinkre, mert akkor az azt jelenti, hogy mindig jön egy újabb generáció, aki érdeklődik még eziránt az atmoszféra iránt.

A zene szeretete az, ami fiatalt és idősebbet is kihoz a koncertjeinkre.

Hála az égnek, egyre többen követnek minket a közösségi oldalakon is, így egyre több emberhez eljuthat munkásságunk.

Fotó: Dudás Vajk

Bemutatnád nekünk a zenekar tagjait?

Szöllős Gergely - mint alapító - mai napig maradt a doboknál, de mivel sok más zenekarban is játszik, így néha helyettesíteni kell, ám ez csak ritkán fordul elő. Fóris Szilárd a billentyűsünk, aki - pl. ha autentikus formában lépünk fel -, jobb kézzel hozza a basszust, bal kézzel pedig a dallamokat. Aztán ahogy a Doorsnál is később, úgy nálunk is lett igazi basszusgitáros, Veisz Gábor személyében, aki szintén játszik másik zenekarokban is. Az első énekesünk – mint említettem - Menszátor Héresz Attila volt, aki színművész. Vele sokat dolgoztunk össze, azonban elváltak útjaink, így a zenekar új énekese pedig szeptember óta Takáts Máté, akivel fiatalítottunk egyet, és úgy néz ki, hogy bejött. Ő egy ifjú, lendületes srác, aki a Gór Nagy Mária Színitanodába jár. Soha nem használta ki, hogy Takáts Tamás az édesapja, sőt, nem is szereti, ha így azonosítják be őt.

Máté is már több zenekar tagja, de azért mi prioritást élvezünk. Én, Kiss Gergő mint gitáros és szervező, a 2000-es évek óta vagyok a zenekarban. Egész tinédzserkoromban Doorst hallgattam, meg a 70-es, 80-as évek rockzenéjét, és Szöllős Gergő barátom keresett meg, hogy csatlakozzak mint gitáros. Nekem ez egy óriási érzés, hogy a nagy kedvenceimtől játszhatom a kedvenc dalaimat. Rengetegszer láttam a Doors-filmet is, úgyhogy ez egy visszatérő fless volt. Ezenkívül - még a csatlakozásom előtt-, láttam a zenekart kívülről a Ráday Klubban, és óriási hatással voltak rám a fiúk. Azután - a gitározás mellett- már én szervezem a csapat ügyes-bajos dolgait, a koncerteket stb.        

Azt szoktam mondani - viccesen fogalmazva -, hogy mi csak másodállásban vagyunk „rocksztárok”. A zenekarban mindenkinek van saját foglalkozása, munkahelye, talán ebből a szempontból Máté kicsit kilóg a sorból. Gergő egy próbatermet üzemeltet, stúdiómunkákban is részt vesz, több zenekarban dobol, Szilárd zeneakadémiát végzett zongorista, zenetanárként dolgozik. Gábor igazgató egy szociális intézményben, én pedig ügyvezető vagyok egy kiállításokat - rendezvényeket kivitelező cégnél. Ezzel azt szerettem volna mondani, hogy mi nem ebből a zenekarból élünk, mi nem a pénzért csináljuk ezt.

Fotók: Dudás Vajk

Nyilván minden zenekarban vannak súrlódások is - mint egy jó házasságban -, de ezeket igyekszünk megbeszélni.

Hol fordultok meg gyakran?

Ott voltunk az összes kultikus helyen, majdnem az összes hazai fesztiválon játszottunk rendszeresen. Változnak az idők, változnak a szervezők, nagy csodák nincsenek. Ahogy elmondtam, a Doorsnak is van egy hullámzása. Most azt veszem észre, hogy a modern vonal van a fókuszban, a fontosabb rádiók által sugárzott mainstream vonal képviselői kapják meg a fesztiválokon a főbb időpontokat, mi pedig ezáltal kiszorulunk sokszor, de nyilván minden a szervezőktől függ. Például a Szegedi Ifjúsági Napok visszatérő fellépői vagyunk, vidékre is sokat járunk, a nagyjából havi rendszerességgel megrendezett klubkoncertek is - hála az égnek- növekvő tendenciát mutatnak, a nyári fellépések pedig mindig random módon jönnek. Arra nagyon büszkék vagyunk, hogy fesztiválokon, sokszor a nagynevű előadók nézőszámát döntöttük meg, és a Szigeten mindig nagyon sok külföldi is kíváncsi volt ránk.

       Fotó: Bosnyák László

Játszotok más előadóktól is - esetleg más felállásban - vagy csak a Doors-tól?

A zenekar egy része játszik a Joe Cocker Coverbandben is, amit pl. úgy hoztunk létre, hogy szerveztünk annak idején a barátaimmal tribute-fesztiválokat, ahol a kortársakkal együtt léptünk fel. Kerestünk Santanat, Hendrixet, de Joe Cockert nem játszott akkor még senki emlékzenekar formájában. Megtaláltuk magunknak Kőszegi Zsoltit, aki végül Mr. Zsolt Cocker lett, és négy hét alatt létrehoztunk a Petőfi Csarnokban egy produkciót, ahol a Joe Cocker Coverbandben játszottunk mi, a Doors Emlékzenekar tagjai, Zsolti és néhány vokalista énekelt, illetve volt még fúvós szekció is. Mindezt tettük 500-600 ember előtt. Szóval tulajdonképpen ez egy eseményre jött létre, az első fellépésünk pedig az RTL Klub Reggelijében volt, ahol promócióztuk ezt a bizonyos tribute-fesztivált.

Azóta folyamatosan hívnak minket különböző rendezvényekre, pl. legutóbb a Jászberényi Kulturális Napokra voltunk hivatalosak, ahol a Doors Emlékzenekar nem éppen illett bele az atmoszférába, főként a közönség összetétele miatt - ott egyértelmű, hogy a Joe Cocker jobban belefért a repertoárba. De olyan is előfordul, pl. most Kiskunfélegyházán, az Oldalkocsis Motoros Találkozón, hogy egy óra Cocker, egy óra Doors lesz a program, vegyesen. Ilyenkor az énekesek cserélődnek, de az alapzenekar ugyanaz marad.

Fotó: Bosnyák László

Mi befolyásolja a lejátszási lista összeállítását?

Nagyjából 50 Doors-számot biztosan tudunk, és ebből a csokorból általában előadunk kb. 16-ot. Természetesen vannak a legnagyobb slágerek, amik kihagyhatatlanok. Figyelünk a lassú-gyors tempójú dalok megfelelő arányára is. Ezek mellett van az a koncepció is, hogy nekünk is kell a változatosság, így nincs két olyan koncert, ahol ugyanaz lenne a repertoár. (A teljes azonosság esélye amúgy sem állna fent, mert ugyanúgy, ahogy nincs két egyforma előadás, nincs két egyforma közönség vagy helyszín sem.) Aszerint cserélgetünk, hogy mi az, ami régen volt, igazodunk Mátéhoz is, előfordult már az is, hogy a helyszínen változtattunk egy előre eltervezett listán, mert mondjuk nem jött be az eredeti koncepció, és persze mindenkinek van favoritja, amit nagyon szeretne játszani vagy énekelni.

Fotó: Dudás Vajk

Hogy készültök egy koncertre? Milyen gyakran próbáltok?

Nagyon ritkán próbálunk. Általában úgy szoktuk ezt megoldani, hogy nagyobb események előtt jövünk össze, vagy ha sok idő kimaradt a legutóbbi zenélés óta, akkor összehozunk egy-egy próbát. Maguk a koncertek is kiválóak gyakorlásra, összeszokásra. Mivel a Joe Cocker Coverband miatt is együtt zenél a csapat, így az is jó lehetőség.

Mik a tervek a közeljövőre? Hol léptek fel legközelebb?

A színházi dologról nem tettünk le, az alapok és az elképzelések megvannak, de ez a projekt nagyon nagy szervezést, idő-pénz- és energiaráfordítást, meg sok más egyebet kíván, vannak fixen elképzelt színészek adott szerepekre, akik jelenleg nem érnek rá, kellene díszlet stb. Aztán mivel többünknek van családja, így a külföldi turnék már nem igazán kivitelezhetőek, de jönnek most sorban nyáron a fesztiválok, vidéki fellépések és természetesen ősztől indulnak újra a klubkoncertek. Mint már mondtam, ameddig az emberek érdeklődést mutatnak a zenekar felé, addig szívesen csináljuk.

A Doors Emlékzenekar legközelebbi koncertjei:

08. 06. (szombat) – Lépart Fesztivál, Balatonfenyves

08. 12. (péntek) – Oldalkocsi Motoros Találkozó, Kiskunfélegyháza

08. 27. (szombat) – SZIN, Szeged

10. 01. (szombat) – Zenei Világnap, The Doors Emlékest, Budapest

Köszönjük Gergőnek az interjút!

A zenekar Facebook oldala ide kattintva elérhető.

Minden lényeges információt megtaláltok a zenekarról a hivatalos honlapon is.

Képek: a Doors Emlékzenekar hivatalos Facebook oldala

Az interjút készítette: Vincze Kata