"Rideg neogótikus posztmodern ballada" - Interjú az Orient Fall basszusgitárosával, Horváth Tamással
2015. december 23. írta: Kászon Tomi

"Rideg neogótikus posztmodern ballada" - Interjú az Orient Fall basszusgitárosával, Horváth Tamással

orientfallcover.jpg

Fiatalok, metal zenét játszanak, és minél több embert szeretnének elérni zenéjükkel.  Ők az Orient Fall névre hallgató együttes, akiknek a Fractals című debütáló lemezükben több vendégénekes is közreműködik. A zenekar tagjai már izgatottan várják, hogy nagyobb koncerttermekben, és igazi hozzáértő közönségnek zenélhessenek. Azt már most tudni lehet, hogy hamarosan Pest legmenőbb koncerthelyszínén léphetnek fel. Az Orient Fall basszusgitárosa, Horváth Tamás válaszolt kérdéseinkre.

Hogyan jellemeznétek a zenekart, mit kell tudni rólatok?

Az Orient Fall egy összetartó baráti társaság, egy közösség. Ennek megkerülhetetlen velejárója, hogy a zenekari teendőkön túl is rendkívül sok időt töltünk együtt. A zenekar története sok-sok évvel ezelőttre nyúlik vissza; a tagok nagy része már gyerekkora óta elválaszthatatlan jó barát, és ezt még a két tagcsere sem változtatta meg, sőt még erősebbre is fűzte. Mindez fontos számunkra, és biztos vagyok benne, hogy a zenekar sikerét is nagyban befolyásolja. A legtöbb esetben a szabadidőnket is együtt töltjük, többek között ez ad nekünk inspirációt a közös munkához, szóval ezen a rendszeren semmi esetre sem változtatnék.

Mit vártok a Fractals névre hallgató debütáló lemeztől? Mi volt a koncepció?

A lemez készítésénél egy változatos anyagot szerettünk volna létrehozni, ahol több különböző hangulatot vonultatunk fel úgy, hogy mégis egységes maradjon a lemez. Ezzel párhuzamosan ugyan nem volt célunk, hogy egy teljesen egységes hangzást, és hangulatot valósítsunk meg; ez a sokrétűség természetesen alakult ki, így különbözhet minden dal a többitől. A zenénkkel olyan embereket szeretnénk megszólítani, akik nyitottak a változatosságra és a komplexitásra, olyan személyeket, akik szeretik, ha mind a dal, mind annak üzenete többet kíván egy gyors és felületes hallgatásnál, szeretnénk adni és átadni a hallgatóinknak. Emiatt is reméljük, hogy ellátogathatunk minél több helyre, ezzel minél több emberhez eljuttatva a Fractals dalait és új barátokra, új ismeretségekre tehetünk szert.

Esetleg klip tervben van valamelyik dalhoz?

Mindenképpen szeretnénk klipet forgatni, akár több dalra is, de ennek sajnos sok feltétele van. Ettől függetlenül biztosan fogunk egy élőszereplős, nagyszabású videoklipet forgatni, aminek előkészítését már el is kezdtük barátainkkal. A stáb profi, és már több komoly produkciót is levezényeltek, reméljük velünk is gördülékenyen megy majd a munka, de egyelőre nem árulhatok el több részletet. Annyit viszont igen, hogy klip az Ascend to the Throne” című dalra készül majd, amiben Csongor Bálint is közreműködik a Subscribe zenekarból. Ezen kívül még biztosan kiadunk egy szöveges videót a „New//Ark” című dalhoz a közeljövőben.

Egy laikus ember azt mondja, hogy a progresszív metal zene csak hörgésből áll. Ez valóban így van? (nevetés)

Nem, egyáltalán nem. (nevetés) A „progresszív” szó nagyon sok mindent magában foglal, ezért nem lehet ezt így kijelenteni. Számtalan zenekart említhetnék, akik progresszív metalt játszanak, de az ének nem, vagy nem csak üvöltésből áll. A progresszivitás elsősorban nyitottságot jelent, összetettséget, a mögöttes gondolatiság létét és olyan változatosságot, amit nem feltétlen tud minden ember a helyén kezelni. A progresszív zenék világát egyes külföldi zenészek a gondolkodó emberek zenéjeként aposztrofálják, de ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen ének technikát hallunk. A modernebb metal és hardcore zenekarok többsége az énekmegoldások széles skáláját használja, függetlenül attól, hogy annak progresszív mivolta mennyire van előtérben.

Mit mondanátok arra, ha egy szóban kellene körülírni a zenéteket?

Rideg neogótikus posztmodern ballada. (nevetés)

Az együttesben kik a „vendégszereplők”? És mennyire tudtak azonosulni a bandával?

A lemezen több vendégszereplő is megfordult. A kiválasztásuknál arra törekedtünk, hogy a hangjuk hozzátegyen a produkcióhoz, és passzoljon az adott dal hangulatához. Csongor Bálint (Subscribe, USEME), Kovács Gábor (Orion Dawn) és Földes Anett hangja maximálisan kiegészíti az adott dalokat, és annak ellenére, hogy nem feltétlenül az ő zenei világukat képviseljük, kiválóan tudtak alkalmazkodni, illetve azonosulni a feladattal. Büszkék vagyunk a közös munkára!

Mennyire segítette az Orient Fall-t az, hogy a sokak által ismert Subscribe-ból érkezett Csongor Bálint?

Bálint nagyon sokat segített nekünk az énekfelvételek során. Nem csak Krisztiánból hozta ki a maximumot a felvételeknél, de produceri munkákat is vállalt. Remek ötletei és meglátásai voltak a felvételek során. Bálint és Krisztián már régóta baráti kapcsolatban állnak, ezért nagyon gördülékenyen folytak a munkák, és pont emiatt is adta magát, hogy Bálintot felkérjük az Ascend to the Throne” című dalhoz. Ő örömmel vállalta, mi pedig még nagyobb örömmel fogadtuk, sőt nem is tudtuk volna máshogy elképzelni.

Fellépéseket tekintve mire számíthatnak a rajongók, hol láthatnak, s hallhatnak titeket?

Minél hamarabb el szeretnénk kezdeni a koncertezést, nem csak a fővárosban, hanem szerte az országban és a határon túl is. Tervezünk egy családiasabb, kisebb hangvételű lemezbemutatót, de természetesen szeretnénk a nagyközönség előtt is fellépni mihamarabb. Ez még szervezés alatt áll, de megígérem, hogy még időben informálunk mindenkit a fejleményekről. Annyi már most bizonyos, hogy hamarosan feltűnünk az A38 Hajó fedélzetén, kipróbáljuk magunkat külföldön, és tavasszal szeretnénk országjáró körútra is indulni pár kiváló hazai csapat társaságában.img_1507a.jpg

A műfajon belül kit tartotok példaképnek?

Mindenkinek más a zenei ízlése a zenekaron belül, ezért mindenkinek más személy, más zenekar ad ihletet a dalszerzésnél. Természetesen megvan a közös keresztmetszet mind a klasszikusok, mind a modern zenekarok vonatkozásában. Nagyon sok műfajból merítünk a black metaltól az elektronikus zenékig, számtalan együttes és személy inspirál és inspirált minket. Ami közvetlenül a Fractals számára ikonikus volt az például a Between the Buried and Me, a Fellsilent, a SikTh, a The Contortionist vagy mondjuk a Glass Cloud, de szerintem sok közös gyerekkori kedvenc is megtette a közvetett hatását. A lista végtelen.

Mi az a helyszín, ami a csúcsot jelentené nektek a fellépések szempontjából?

Szerintem minden zenekarnak az az álma, hogy nagy fesztiválokon, óriási koncerttermekben, sok ember előtt lépjen fel. Nem tagadom, nekünk is vannak ilyen ambícióink, de az első számú cél csupán annyi, hogy a zenénk és a munkánk a lehető legtöbb emberhez jusson el.

Képek: Damokos Attila | Orient Fall hivatalos facebook oldala

 

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr698193358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása