Öt évvel ezelőtt a zsúfolt Auróra közepén egy véletlen találkozás szülte azt a kapcsolódást, amiből a jelenlegi cikk is születik. Legalábbis az az apró részlete, hogy én írhatom meg. Csillának már egészen gyerekkora óta életének egyik legfontosabb pillére: a zene. Az eddigi összes koncertjén, amin jelen lehettem, nagy hatásfokkal dolgozott, nem volt a színpadon senki, csak ő és a gitárja, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy a hidegrázós élményt a mai napig vissza tudjam idézni. A Kanadában született magyar lány, a túlvilági hangjával sokkal inkább tűnik egy skandináv tündérnek, aki új projektjében visszanyúlt a magyar gyökerekhez és népdalfeldolgozásokat mutat nekünk, kiemelkedően izgalmas módon.
Egy ponton az ember ugyanis ráébred, hogy másvilági élményeket szeretne közvetíteni, akármilyen ipari, dogmatikus környezetben is van, és ennek formát kellett nyernie.
Mikor született meg a gondolat, hogy experimentális folk zenével foglalkozz?
Csjlla: Szerintem már három éve előbukkant a fejemben, mikor elkezdtem az egyetemet, de meg kellett érnie a dolognak. Tudtam, hogy szeretnék népdalokkal foglalkozni, méghozzá modern, újféle kontextusba helyezve őket.
Mi volt az az inspirációs pont, amikor úgy döntöttél, hogy nem vársz tovább, belevágsz?
Csjlla: A népzene mindenkié. Számomra eltávolodást jelentett a kommersz zeneipartól, a kifejezés szabadságát, ahol a közösség és a spirituális élmények felé lehet nyitni, a profitorientáltság helyett. Legalábbis, ezt jelentette abban a pillanatban, amikor felé fordultam Londonban.
Egy ponton az ember ugyanis ráébred, hogy másvilági élményeket szeretne közvetíteni, akármilyen ipari, dogmatikus környezetben is van, és ennek formát kellett nyernie. A projekt születésének idején tehát Londonban jártam egyetemre, ahol a könnyű zeneiparról tanultam. Ez az EP, és egyben Live session végül a diplomamunkámként látott napvilágot. Az indíttatás kicsit rebellis, mivel a (legtöbbször hazai) zenei élményeim elemi tartalmát akartam átadni egy olyan környezetben, ahol inkább a zene piacképessége számított.
Ez persze kisebb-nagyobb belső küzdelem eredménye is volt.
Egy kedves zenésztársamnak úgy fogalmaztam meg, hogy a zene, amit ők játszanak, olyan számomra, mint a víz, de az ember mégsem állhat elő ezzel egy szakdolgozatban. Ezt azonban rendkívül igazságtalannak éreztem. Számomra pont ez a zene lényegi része, a rituális rész. S mégis hogyan formálja meg, fordítsa le az ő nyelvükre az ember azokat az élményeket, amiket az élő zenének köszönhet?
Azt gondoltam... - Live in Area 51
Néhány esetben jelenetekkel magyaráztam el, szinte rendeztem a dalokat. Például az egyik dal instrukcióiban az szerepelt, hogy olyan legyen, mintha ágyban lennénk a szerelmünkkel, és az egyik hang legyen a paplan hangja a fülünkben, míg a másik a puha, kedves érzelmeink a másik fél iránt (...)
A folk szeretete manapság kicsit elhalványult. Számomra mindig szívet melengető, ha új népzenei projektekről hallok, vagy olyan hangzásvilágú dalok születnek, amik kicsit új köntösbe bújtatják a régi idők szellemeit, ezzel közelebb hozva a népi örökségeinket a fiatalabb korosztályhoz. Fontos számodra az, hogy tovább örökítsük ezeket az értékeinket?
Csjlla: Hát persze. Ez is egy mögöttes indok volt. Jól esik az embernek olyan dalokkal foglalkoznia, amelyek közösek, és magukban hordozzák ezt a rengeteg kulturális tudást, mint valami láthatatlan lepedő, amibe bele lehet burkolózni, mikor dolgozunk a dalokkal.
Egyébként szerintem Magyarországon nem halványult el a folk szeretete, sőt, itt ebből a szempontból elég élvezetes a környezet.
Volt egyéb inspiráció is a háttérben?
Csjlla: Talán meglepő, talán nem, de a projekt egyik nagy inspirációja a VHK! Egyrészt az ő koncertjeik sokszor ‘másvilági’ élmények. Másrészt pedig Szűcs Antal Mórral folytatott beszélgetéseink során ismertem meg azt is, hogy ők hogyan dolgoznak, és ebből a megközelítésből merítettem aztán, mialatt az EP anyaga ‘megszületett’. Nem ‘megírtuk’ ugyanis, hanem inkább ‘megszületett’.
Mi a legfurcsább dolog, amit a lemez elkészítésével kapcsolatban tudni lehet?
Csjlla: A 25 perces anyag igazából egy performansznak készült, az egész egy élő felvétel. Néhány esetben jelenetekkel magyaráztam el, szinte rendeztem a dalokat. Például az egyik dal instrukcióiban az szerepelt, hogy olyan legyen, mintha ágyban lennénk a szerelmünkkel, és az egyik hang legyen a paplan hangja a fülünkben, míg a másik a puha, kedves érzelmeink a másik fél iránt, így válogattuk ki a hangokat, amiket használtunk. Lehet, ez valakinek furcsa, nem tudom.
Hogy készült a vizuál? Jól tudom, hogy az alkotó egy repülős haverod, mármint egy repülőn ismerted meg?
Csjlla: Igen! Vass Rolanddal egyszer hazafelé a utazva a repülőn ismerkedtünk meg, és Instagrammot cseréltünk, mert igazi Z generációs gyerekek vagyunk. Mint kiderült, ő grafikus, és miközben Balin és Thaiföldön nyaralt, betanított egy AI-t, hogy megalkossa ezeket a grafikákat, azért ez elég király.
Milyen zenei vizekre evezel tovább? Mi jöhet még?
Sokféle tervem van, s nehezemre esik egyféle ‘brand’ mellett elköteleződni. Ezért hosszú távon talán nem tudom pontosan, hova tartok, de ez nem baj. A zenei élmény, életút sem statikus. Mi sem tudunk állandóan egyfélék lenni.
Rövid távon meglehetősen sok ötletem van. Első sorban szeretném itthon színpadra vinni ezt az anyagot kibővítve, amire reményeim szerint hamarosan sor kerül majd.
Valamint rengeteg zeném van, ami egyelőre még nincs kiadva. Tavasz környékén két új dalt szeretnék publikálni, az egyik Arif Erdem Ocak-al közös, aki sajátos perkusszív gitár stílusával szólaltat meg olykor évszázados török dallamokat, illetve a nevezetes Seksendört és Nasip Kismet zenekarok alapító tagja (a Nasip Kismet nagy kedvencem).
A másik készülő kiadvány pedig egy Niko nevezetű assami-londoni producerrel közös, aki analóg szintetizátoros dolgokat fog alkotni velem. Ez az utóbbi nem is dal, hanem inkább egy varázslat. De majd meglátjátok.
Az új lemezt ITT tudjátok meghallgatni!
Album cover: Vass Roland
(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)
