Bolyki Tamás jazzgitáros, zeneszerző, hangmérnök, zenei producer. Biatorbágyon majd Budapesten végezte tanulmányait, 2019 óta több versenyen is szerepelt sikeresen. 23 éves kora ellenére több versenyen vett részt, a GPS című albuma pedig több izgalmas téma köré épül. Tamással jazzről, tervekről és természetesen az albumról beszélgettünk.

A középiskola alatt kiváló zenészek tanították, hogy emlékszik vissza ezekre az évekre?

Bolyki Tamás: Ez így van, nagyon hálás vagyok, amiért ilyen remek tanáraim voltak. Jazz gitárt Juhász Gábor és Gyémánt Bálint osztályában, klasszikus gitárt pedig Szilvágyi Sándornál volt szerencsém tanulni a Bartók konzi falai közt. Szakmailag és emberileg is egy óriási lökés volt az a pár év. Rengeteg élménnyel, tudással, remek kapcsolatokkal gazdagodtam, amik minden napomban megjelennek valamilyen módon. Nem véletlenül született meg a “Nagymező utca” című dal: a konzi környéke ihlette szöveg és zene jól kifejezi, hogy mennyire fontos helyet foglal el az emlékeink közt az az időszak.

Több helyezést is elért versenyeken, mire a legbüszkébb?

Bolyki Tamás: Egyénileg a Belvárosi Jazzverseny volt a legemlékezetesebb számomra. Egyrészt, mert egy összzenei versenyről van szó, tehát nincs hangszerekre, korcsoportokra bontva. Én akkor 18 éves voltam, épp érettségi időszakában, és már azért is nagyon boldog voltam, hogy legfiatalabbként bekerültem a legjobb négybe. Remek visszajelzéseket kaptam a zsűritől, és sokat adott hozzám. Zenekarilag pedig természetesen a 2019-es Jazz Combo versenyre, amit meg is nyertünk, saját dalom pedig a legjobb kompozíció díját kapta. Hihetetlennek tűnt, hogy első publikált saját dalommal ilyen sikert értünk el, és remekül összehozta a quartetet is.

Mit ad a jazz a ma emberének?

Bolyki Tamás: Azt gondolom, hogy a jazz a kifejezés szabadságát nyújtja. Ez a műfaj mindig is arról szólt, hogy forgatták egymás közt, ötvözték a műfajokat, létrehozva így új hangzásokat, formákat, irányzatokat. Így akik “életben” akarják tartani a jazzt, azok ma is kísérleteznek, kölcsönöznek más stílusokból és létrehozzák saját nyelvüket a jazz zenén belül. Így pedig bármit is szeretnének elmesélni dalaikkal, egy sokkal szélesebb palettáról válogathatnak hozzá eszközöket, mint a legtöbb műfajban.

Vannak példaképei?

Bolyki Tamás: Vannak, méghozzá elég sokan! Nyilván az élet minden területén van előttem pár ember, akikre felnézek, akiket követek. Zenei téren ilyenek a tanáraim, Juhász Gábor, Gyémánt Bálint és természetesen Szakcsi Lakatos Béla. Furcsa módon a világhírű gitárosok közül nem említenék senkit, mint példakép, hiába szeretem a munkásságukat, nem tekintek így rájuk. Aki pedig az élet legtöbb területén példaképem, az Édesapám. Tőle tanultam a legtöbbet, és valóban, az élet szinte minden számomra fontos területén példaként tudok rá tekinteni.

Mesélne a Bolyki Tamás Caféról?

Bolyki Tamás: A Bolyki Tamás Café az én kis virtuális kávézóm. Egy privát Facebook csoportról van szó, amivel az a célom, hogy egy olyan emberekből álló közösséget hozzak létre, akik szívesen állnak meg egy pillanatra a napi menetelésben beszélgetni egy-egy értékes gondolatról, témáról. Én magam is próbálok olyan dolgokat megosztani ott, melyek személyesebbek, többet elárulnak rólam, munkáimról, világlátásomról. Szeretettel látok mindenkit, aki szívesen részese egy ilyen kezdeményezésnek.

A GPS című albumról mesélne?

Bolyki Tamás: A “GPS” album egy tematikus koncertműsor felvétele. Hét dalból áll, ami nagyjából 40 perc játékidő. Egy téma köré rendeztem a tételeket: egy fiatal útkeresése a mai világban. Kiválasztottam hét olyan értéket, gondolatot, amik engem segítenek eligazodni ebben a nagy kavalkádban, ami körülvesz minket. Így helyet kapott például a jövőbe vetett hit és bizalom a “Future Real” című dal kapcsán, vagy a nehéz helyzetekben is szükséges erős hit a “Left Behind” révén. A dalokhoz tartozó gondolatok bemutatják ezeket a tételeket, és vezetik a kedves közönséget a műsoron, aminek végére azt remélem, hogy sikerül a daloknál valamivel többet is nyújtanom a kedves hallgatóknak.

Milyen Parragi Rebekával együtt dolgozni?

Bolyki Tamás: Parragi Rebeka többféleképpen is hozzájárult a lemez megjelenéséhez: szerzőtársam volt, zenésztársam volt és operatíve is rengeteget segített a február 1-i premierben. Sokat vagyunk színpadon duóban, és mindig ugyanazt halljuk vissza a közönségtől: rettentő intim és tiszta a jelenlétünk. Nagyon örülök neki, hogy ezt most egy dal erejéig bárki megtapasztalhatja. A közös szerzemény, ami a “GPS” lemez zárótétele: az “Akarok én”.

Mik a tervek ebben az évben?

Bolyki Tamás: Őszintén mondom, hogy nagy izgatott vagyok az idei évvel kapcsolatban! Februárban tervezem “elbúcsúztatni” a GPS műsort Budapesten a Bolyki Tamás Quartettel. Utána pedig teljes erőbedobással ráállok, hogy minél előbb színpadra állíthassam következő tematikus műsoromat, a ”My Day”-t.

A fotók Bolyki Tamás tulajdonát képezik. 

Mit árulhat erről a tematikus műsorról?

Bolyki Tamás: Ez a műsor egy hatalmas műfaji kavalkád lesz. Egy napomon keresztül mutatom be nagyjából 365 nap eseményeit, gondolatait, élményeit. Tehát a reggeli kávétól kezdve, az ebéden át, az esti csendességig, minden témának meglesz a maga zenei műfaja, és elég széles a skála...

 A lemezről két dal már meg is jelent single-ként: a "Reggeli Flört" és a "Tölts még!". Valamint hamarosan érkezik a harmadik, utolsó klipes single, ami pedig egy gospel dal lesz. Azt gondolom, hogy már ez a három track is jól mutatja, hogy mire számíthat a kedves közönség, ha eljön meghallgatni a koncertet!

Nagyon köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk!

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)