„A természet mindig, mindenkor elérhető a számunkra. Akár egy türelmes tanítómester vár, hogy megálljunk és összekapcsolódjuk vele”
2021. november 29. írta: Talabos Dávidné

„A természet mindig, mindenkor elérhető a számunkra. Akár egy türelmes tanítómester vár, hogy megálljunk és összekapcsolódjuk vele”

Interjú Esterházy Miklóssal "Az Öreghegy meséi" című könyvéről

1_15.jpg

J. R.R. Tolkien vagy Beatrix Potter csodálatosan jelenítették meg az erdők, mezők, rétek állatait és növényeit, amelyek generációkat szórakoztattak. Esterházy Miklós könyvében az Öreghegyre kalauzol bennünket, ahol kicsi és nagy egyaránt találkozhat neki való szívet melengető történettel. Esterházy Miklóssal a könyvről, irodalomról és tervekről beszélgettünk.

A neved nagyon sokaknak ismerős, hiszen a magyar történelem egyik legismertebb családja kapcsolódik hozzá. Mit gondolsz erről?

Esterházy Miklós: Olyan ez, mint bármelyik másik család esetében. Mindannyian kapunk egy szellemi, valamint érzelmi örökséget, ami hol segít, hol hátráltat minket a kiteljesedésben. Sőt, olykor avval segít, hogy hátráltat minket. A történelmi családtól vagy családi történelemtől én elég messze kerültem, úgyhogy még sok felfedeznivalóm van.

Gyerekként szeretted az irodalmat?

Esterházy Miklós: A könyveket szerettem. A mai napig imádok könyvesboltokba járni. Megtapogatni a borítókat és belelapozni a történetekbe. Az olvasással viszont nagyon rapszodikus viszonyom volt. A szüleim jó és rossz eszközökkel is próbáltak rávenni az olvasásra, de mindig csak azt tudtam elolvasni, ami tényleg nagyon megszólított.
4_11.jpg

Ki volt a kedvenc mesehősöd? 

Esterházy Miklós: Nagyon szerettem Babart, a Kisvakondot vagy Muminékat. Számtalan könyv és rajzfilm volt, amiért odavoltam. Sokat játszottam a kertben, ahol újraéltem a kalandjaikat és saját mesehősöket hoztam létre. Ezeknek a játékoknak mindig volt narratívájuk, a környezet pedig már akkor fontos szerepet kapott.

Ki volt a kedvenc meseíród?

Esterházy Miklós: Szerintem a legnagyobb inspirációm a mesék terén nem is az irodalomból, hanem az animáció világából jön. Hayao Miyazaki filmjei bármikor elvarázsolnak. A természetközeliség, a megbocsátás, a belső erő mind visszatérő témái fantasztikus történeteinek, ahol arra is figyelmet szán, hogy elidőzhessünk az apró, hétköznapi pillanatokon. Ettől válik zsigerien átélhetővé számomra minden alkotása.

Imádtam a kötetet, mert az apróságokat is csodálatosan mutatta be. A fák, a bokrok, az apró élőlények mind  közel kerülnek hozzánk, gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt. Felnőtteknek is szántad ezeket a meséket?

Esterházy Miklós: Nem volt a fejemben olvasó, amikor ezeket a történeteket írtam. Csak feltételezni tudom, hogy léteznek olyan felnőttek, mint én, akik szeretnek elrugaszkodni a valóságtól és elmerülni egy olyan világban, ahol bármi lehetséges. Amit gyerekként tudtunk, azt felnőttként óvnunk kell. A képzeletünk nagy kincs és ez nem csak azt jelenti, hogy meglátunk olyat, ami nincs ott, de azt is, hogy meglátunk olyat, ami nagyon is ott van.

A meséid által a gyerekek megszeretik a környezetet, ez tudatos célod volt?

Esterházy Miklós: Az csodálatos, ha ez a könyv segít a környezetre való ráhangolódásban. Ehhez valóban elkell néha egy kis segítség. Engem például ennek a könyvnek a megírása segített abban, hogy jobban értékeljem a helyet, ahol élek. De a városban ugyanúgy le lehet lassulni és nézelődni. A természet mindig, mindenkor elérhető a számunkra. Akár egy türelmes tanítómester vár, hogy megálljunk és összekapcsolódjuk vele.

A kedvenc mesém a Péter, a hársfa, nagyon megható az idős bácsi szemlélet formálódása. Mesélnél róla?

Esterházy Miklós: Ez a fejezet apámról szól, aki kettős szerepet játszik a történetében. A mese erőteljes eszköz. Életben lehet embereket tartani vele és újra lehet írni a történetüket. Ez történik egy másik mesében, A Kapitány-ban is, amit szintén egy valós személy, egy nagyon kedves barátom inspirált.

Neked melyik a kedvenc történeted és karaktered?

Mindegyik mesét más miatt szeretem. Ahogy haladunk előre a kötetben, egyre komplexebb történeteket olvashatunk. Számomra mindig megható, amikor valamelyik kutyás részhez érek. Három kutyánk is van és mindegyik szerepet kapott a könyvben. De a cicánk portréját is elrejtettem az egyik mese illusztrációján. Kíváncsi vagyok, hogy megtaláljátok-e!

Hol találkozhat veled a közönség?

Esterházy Miklós: A legkönnyebben a könyv oldalain találkozhatunk. Bár létezik a királylaki Képkeretező is, ahol a feleségemmel dolgozunk. Ha valaki szívesen megírná a gondolatait vagy kérdéseit a könyvről, úgy a Magvető Kiadón keresztül azt megteheti. Én pedig örömmel válaszolok rájuk!

3_13.jpg

Ellátogatunk még majd az Öreghegyre?

Esterházy Miklós: Igen!  Most fejeztem be Az Öreghegy meséi II.-t, ami már egy összefüggő történet lesz, de ugyanebben a világban játszódik és sok szereplő is visszatér majd. Remélem tavaszra a szerkesztéssel és a rajzolással is végzek.

Mik a távlati terveid?
Esterházy Miklós: Ha elkap az írás vagy rátalálok egy számomra izgalmas történetre, akkor azt hiszem most már mindig a fejemben lesz, hogy ebből akár egy könyv is lehet. Úgyhogy nem igazán tervezek, de nyitott vagyok arra, hogy az Öreghegy mellett új világokat fedezzek fel a jövőben.

Nagyon köszönjük az interjút és nagyon sok sikert kívánunk neked a továbbiakban is!

 Fotók: Kovács Richárd

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr6316768442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása