Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világgal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik.

Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammereknek. Emily Ratajkowskitól egészen Sarah Jessica Parkerig hírességek méltatták a könyveit, Sally Rooney-t olvasni pedig pillanatok alatt sikk lett és divatos – ebben nagy szerepe van annak is, hogy a fiatal szerző saját tapasztalatait írta meg könyveiben, amely által megdöbbentően erősen tudott rezonálni a korosztályából kikerülő olvasóival. Sally Rooney-t olvasva a saját gondolataik, kétségeik, kérdéseik köszönnek vissza a lapokról, hétköznapi és ismerős módon, és talán ebben áll a varázsa is: a tudat, hogy nincsenek egyedül, hogy mások is ugyanúgy küzdenek és vergődnek az elcseszett szerelmek, a ki nem mondás, vagy éppen a rosszkor való kimondásból fakadó konfliktusok és a felnőtté válás olykor fullasztó mocsarában.

Rooney mégsem akar korosztályának képviselője lenni; véleménye szerint privilegizált helyzetéből adódóan nem léphet fel egy egész generáció hangjaként és nem szereti, amikor ezt a címkét ragasztják rá. Amikor Sally Rooney az egyik független brooklyni könyvesbolt, a Books Are Magic vendége volt, annyian voltak kíváncsiak a fiatal szerzőre, hogy a rendezvényt végül egy közeli templomban kellett megtartani, mert a könyvesboltba nem fért be annyi ember. A hírnév azonban nem teszi boldoggá. Számos interjúban beszélt arról, hogy nem ezért kezdett el írni, és tulajdonképpen annyira zavaróvá vált számára a Sally Rooney-ság. A lány, aki annak idején – szereplőihez hasonlóan – a patinás Trinity College ösztöndíjas hallgatójaként kezdett írni, manapság már szerkesztőként dolgozik különféle irodalmi lapoknál, a saját könyvein dolgozik és persze aktívan részt vesz a regényeiből készült sorozatok munkálataiban. 

Fotó: theguardian.com

Nem véletlen, hogy a Hová lettél, szép világ szereplői közül az egyik az írósággal együttjáró népszerűségbe beleroppant alkotó, míg a másik egy irodalmi lapnál szerkesztő. Új regényének főszereplői már idősebb korban járnak, mint előző könyveinek hősei. Papíron már bőven felnőttek, de mind tudjuk, hogy ez az a generáció, amely tagjainak nagy része egy kicsit megtorpant a felnőttség küszöbén. A könyv címe – amely eleve egy megválaszolhatatlan kérdés – már előrevetíti a szereplőket érintő dilemmákat, amivel manapság mindannyian szembesülünk. A félelmet gerjesztő kérdéseket a jövőnket illetően, hogy mi lesz veszélyben lévő bolygónkkal, mi lesz a rogyadozó lábakon álló gazdasággal és az egyre aggasztóbb politikai helyzettel? És persze mi lesz a szerelemmel? Felnőni képtelen felnőtt karakterei ezúttal is saját személyiségük végtelen kozmoszában keringenek, és csak nehezen tudnak egymáshoz közelíteni „bolygóik”, hiába kerülnek egymáshoz olyan közel fizikailag. Rooney a két főhős levelezésében többek között az ókori világot idéző pazarló és istentelen világ élhetetlenségét festi meg, és felveti, hogy a 21. század ugyanúgy fogja magát kiirtani, mint már több régi társadalmi rendszer.

Ám a szerző úgy fejezi aggodalmát a politikai élet, illetve a közélet pusztulásáról, klímakatasztrófáról, a kortárs regények értelmetlenségéről, hogy eszmefuttatásait egyáltalán nem érezzük zavarónak. A szöveg pedig hiába szól a kilátástalanságról, izgalmasan ragyog fel mondataiban újra és újra egy kis remény: a hit abban, hogy hiába fenyegeti az emberiséget a teljes kihalás, azért a legfontosabb két dolog, amiért érdemes élni mégiscsak a szerelem és a barátság. Az óvatos optimizmus finom fénnyel vonja be az egész írást: pont, mint Olaszország fényei, melyet az egyik szereplő annyira kedvel, ahol szerinte aranyesték és kék fények vannak. Ez a szép világ utáni sóvárgás a borító sárga-kékjében is megjelenik.

Forrás: 21. Század Kiadó

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)