Mindig öröm olyan intézményeket bemutatni, amelyek a tudományt szolgálják, ugyanakkor otthont adnak a múltnak és a jelennek is. Budapesten több mint 100 éve működik a Rendőrmúzeum, amely azonban csak néhány évtizede látogatható a nagyközönség számára, ennek ellenére azonban sajnos kevesen ismerik. A múzeum megújulásáról, múltról, jelenről és jövőről beszélgettünk Androvicz Gábor muzeológussal.

Mesélne a megalakulásról? Kinek az ötlete volt a Rendőrmúzeum alapítása? Mit tudunk az alapítás körülményeiről és céljáról?

Androvicz Gábor: A Rendőrmúzeum 1908-ban jött létre Bűnügyi Múzeum néven a fővárosi rendőr-főkapitányság Ferenc József téri frontján, mint zártkörű intézmény. A cél és a funkció ugyanaz volt, mint Európa több más államában. A XIX. század utolsó harmadában jelent meg a társadalomtudományban és a természettudományban egy szakosodás, ekkor alakult ki a kriminológia és a kriminalisztika, mint önálló szaktudományok. A két fogalmat gyakran keverik. A kriminalisztika a bűnügyek nyomozásával, okkutatásával foglalkozik hét alapkérdésén keresztül (ki, kivel, mivel, hol, mikor, mit, miért), hármas felosztásban: krimináltechnika, krimináltaktika, kriminálmetodika. A kriminológia ezzel szemben a bűnözést mint jelenséget, annak megjelenési formáit, okait és következményeit kutatja és vizsgálja pl. statisztikákon keresztül. E tudományterület vizsgálati körébe tartozik pl. a fiatalkorú bűnözés, a bűnmegelőzés vagy a viktimológia, amely az áldozattá válással foglalkozik. Az új tudományok jeles képviselői közé tartozott Cesare Lombroso torinói orvosprofesszor is, aki a bűnügyi embertan, a kriminálantropológia és a pozitivista kriminológiai iskola egyik megalapozójának tekinthető. Ő alkotta meg a „született bűnöző” fogalmát. Vizsgálataiban azt kutatta, hogy az emberi arcvonásokból és testalkatból, tehát a külső fizikai jegyekből meg lehet-e állapítani azt, hogy kiben és milyen mértékben van meg a bűnözésre való hajlam. Ennek érdekében elhunyt köztörvényes bűnözők koponyáit vizsgálta, amelyből egy házi múzeumot alakított ki otthonában Torinóban 1884-ben. Ez tekinthető az első bűnügyi magánmúzeumnak, majd német területen 1893-ban Hamburgban és 1896-ban Grazban nyíltak meg múzeumok. Grazban Hans Grosst kell kiemelni, aki egyetemi tanárként és bűnügyi szakíróként a modern kriminalisztika egyik megteremtőjeként tartanak számon. Ő abból indult ki, hogy a nyomozások során alkalmazott technikák nagyon gyorsan elavulnak, ezért kell összegyűjteni az adott korszak bűnügyi anyagait mintegy oktatási és szemléltető jelleggel. Ezek kezdetben zártkörűen működtek, mára már azonban ez nagyon ritka, talán Európában a Scotland Yard múzeuma, a ”Black Museum” ilyen, amely évente néhány alkalommal nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. A mi múzeumunk is 1997-ig zártkörűen működött, azonban azóta bárki előtt nyitva áll.

A II. világháború előtt az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal berkein belül működött a múzeum, ekkor kapta meg jogi és működési kereteit is. Sajnos 1945-ben a katonai csapatok széthordták az anyagokat, illetve az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal  nagyrészt megsemmisült. A múzeum egykori gondnoka Már Ferenc 1945 után próbálta összeszedni újra az anyagokat, de sajnos sok értékes tárgy, mint például Kiss Béla cinkotai bádoghordói, vagy Mágnás Elza kosara is eltűnt. Két eredeti fénykép maradt meg a Mágnás Elza gyilkossággal kapcsolatban, illetve más új anyagok is előkerültek. Volt egy nagyon komoly pokolgépgyűjtemény, amit az akkori rendőrfőkapitány, Sélley Sándor adományozott a múzeumnak, ami majdnem 1900-ban a Párizsi Világkiállításon is kiállításra került, erre végül az anarchisták miatti félelem miatt nem került sor, nem szándékoztak nekik ötleteket adni.

A múzeum azonban a jövőről is szól, hiszen a bűnügyi referens munkatársunk jelenleg is nyomon követi a tárgyalásokat, a nagy sajtóvisszhangot kapott ügyeket, amelyek később visszaköszönhetnek a bűnügyi kiállítás tartalmában.

Mesélne "A magyar rendőrség története 1848-tól napjainkig" című tárlatról?  A látogatók a megújulás után mivel találkozhatnak?

Androvicz Gábor: Ez nagy felújtás alatt állt és nemrég lettünk kész vele. A korábbi tapasztalatainkra alapozva szakítottunk a kronologikus sorrenddel, és helyette az egyes tárgyköröket feldolgozó installációkat hoztunk létre a rendelkezésre álló kiállítási területen. Született egy új vitrinrendszerünk az egyenruhák számára, találkozhatunk kényszerítőeszközökkel (kard, maroklőfegyverek), fegyverekkel, karszalagokkal, a magyar királyi csendőrség történetével, valamint a rendőrségi vonatkozású kitüntetésekkel is. A XXI. századi igényeknek megfelelően igyekeztünk modern kiállítástechnikai elemeket alkalmazni.

A kriminalisztika teremben több új bűncselekményt is szeretnénk bemutatni. Fontosnak tartjuk, hogy a kiállított anyagok ne kizárólag a nagy sajtóvisszhangot kapott ügyeket mutassák be, hiszen korábban a médiából már ezekről tájékozódhattak a látogatók. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy mi a bíróságoktól és a levéltárakból bekért anyagokból dolgozunk, illetve szakértőket kérünk meg az egyes tablószövegek lektorálására, szem előtt tartva a szakmaiságot. Akikkel biztosan találkozhatnak a későbbiekben a látogatók, az Kántor és Tuskó, akik már-már kabalaállatainkká váltak, terveink szerint hamarosan külön tablók fogják feldolgozni történetüket, illetve általánosságban a szolgálati kutyák alkalmazási területeit.

Hogyan élik meg  a helyzetet? Ebben az évben készülnek konkrét programokkal, amiről már biztosan lehet beszélni?

Androvicz Gábor: Nehéz is természetesen, de hozzátenném, hogy ebben az időszakban a mindennapi háttérmunkák (pl. raktárrendezés, nyilvántartási feladatok ellátása, időszaki kiállítás tervezése) elvégzésére összpontosítunk, ezeket pedig lényegesebb könnyebb „látogatómentes” körülmények között kivitelezni. A Budapesti Rendőr-főkapitányság idén ünnepli fennállásának 140 éves jubileumát, így a BRFK-val közösen szeretnénk erről az évfordulóról megemlékezni egy időszaki kiállítás keretén belül. 

A „Múlt és jelen” fotókiállításról mesélne?

Androvicz Gábor:2008-ban 100 évesek voltunk és ekkor merült fel az ötlet, hogy egy „egyszerű de nagyszerű” koncepciójú fotókiállítás kapjon helyet a múzeum előterében. A kollégák számos régi fotót válogattak ki az archívumból, ezután megkeresték, hogy pontosan hol készülhettek és ugyanezeken a helyszíneken, az eredeti fényképek beállításait lemásolva készültek el a „modern” képpárok. Az ötletet azóta egyébként többen át is vették.

Köszönjük szépen az interjút és nagyon sok sikert és sok látogatót kívánunk ebben az évben!

Fotók: A Rendőrmúzeum tulajdonát képezik

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)