acb Galéria

2021. február 17. – március 26.

 Gerhes Gábor: black mirror.

Már a kiállítás címe is egy többrétegű játékot takar, hiszen a fekete tükör a kortárs művészetelméletben széles körben elterjedt allegóriája korunk monitor-, és kijelző-centrikus érzékelésének és valóságélményének. A realitásunk érzékelése ma már elválaszthatatlan a mobiltelefonok és a hordozható számítógépek képernyőjétől és digitális képkultúrájától, amiknek manipulatív áttételei viszont nem érzékelhetőek közvetlenül, nagyrészt rejtve maradnak számunkra.

Gerhes Gábor azonban nem csak ezt a referenciát hozza mozgásba kiállítása címével, hanem a 18. századtól főként az angol tájképfestészetben használt kellékre a konkáv, fekete tükörre is hivatkozik. Ezt a fekete tükröt, ami megváltoztatta a színek tónusait és a kor elvárásainak megfelelően „festőibbé” is tette a természetélményt Claude Lorrain francia festőről nevezték el, angol nyelvterületen „Claude glass”-nak, míg másutt Lorrain-tükörnek becézik.

A fekete tükör allegória ezen mélységének köszönhetően válnak értelmezhetővé a kiállítás természeti képei és antik, klasszikus művészeti allúziói is, a szépség és a fenséges fogalmának aktuálisan kortárs átértelmezésén, felülvizsgálatán túl.

Gerhes Gábor legújabb önálló kiállításának fotókból és tárgyakból álló műtárgycsoportját több szál is összefűzi. Egyrészt minden egyes kiállításra kerülő alkotás a művész védjegyének számító sötét és ironikus, de legalább annyira misztikus hangulatot is áraszt. (Lásd például: a műgyönggyel borított, fekete óriáskalapács.) Másrészt Gerhes Gábor már megszokott kiállítási gyakorlatához hűen most is egy kvázi-narratívát is épít fel/állít össze a műveiből.

Gerhes kiállítása arra a széleskörű társadalmi tapasztalatra is reflektál, ami a humanizmus és a modernitás ember-eszményének jelenkori kudarcáról szól. A kiállított művek többek között a munka fogalmának és státuszának kiürüléséről is szólnak, arról, hogy a teljesítmény és a hatékonyság szlogenjei paradox módon egyre szélesebb társadalmi rétegeket taszítanak magányba és sokrétű bizonytalanságba.

Gerhes Gábor új műveinek nagy része üvegprint, amit fekete üvegre nyomtattak, így a címben megidézett fekete tükör a valóságban is megjelenik a kiállításon. Gerhes a kiállításon számos digitálisan manipulált testképet vonultat fel, amik azon túl, hogy a poszthumán képzőművészeti diskurzushoz is kapcsolódnak, az emberi alak plasztikus határait térképezik fel. Gerhes más műveiben XX. századi művészek munkáit is kisajátítja, Duchamp installációjának, Picasso és Margritte egy-egy képének újragondolásával és kompozícióinak egybeolvasztásával alakította ki Ex Voto c. művének festményét. A festményhez organikusan tartozó alumínium kisplasztikák a képen látható önálló életet élő torzók 3 dimenziós változatai, amik a katolikus templomok ex voto, azaz hálaadási kisplasztikáiból is inspirálódtak. A kiállítás más vallási ikonográfiai áthallásokat is rejteget, (12 megsebzett szív c. mű), de az antik művészeti idézetek hatják át a leglátványosabban (Laokón, Herkules, Vénusz), hiszen számos szobrászati értelemben vett torzó jelenik meg a képeken, amik annak ellenére, hogy csonkán fennmaradt művészeti alkotások, évszázadokon keresztül lehettek az uralkodó művészeti ideálok és szépség eszmény letéteményesei.

 2021.02.17 – 2021.03.26.

In Vitro | Tarr Hajnalka

Tarr Hajnalka (1977) az In Vitro című kiállításán látható, legújabb üvegmozaikjai az elmúlt három év munkáját foglalják össze. A kiállítás címe arra a biológiából ismert eljárásra utal, amikor a vizsgálati folyamat az élő szervezeten kívül, „üvegben” zajlik le, például kémcsőben vagy Petri-csészében - hasonlóan Tarr sajátos vizuális gondolatkísérleteihez, amelyeket üveg mozaikokba szerkeszt. Az In Vitro kifejezés emellett utal a lombik programokra is, amelyek nagy hatással voltak rá.

(„Az anyává válás és a gyermek létrejövetele köré emocionális, misztikus, spirituális gondolatokat teszünk. De amikor ott ülsz más nőkkel a Kaáli Intézetben, ahol az egész téma molekuláris szinten van kezelve, az ad egy egészen lehengerlő, addig ismeretlen olvasatot az egészről. Anyagság, kisgyermek, Madonna gyermekkel? Én úgy éreztem magam ott, mintha a svájci részecskegyorsító várótermében ülnék. Gyerekek helyett sejtek vannak, amiket nem látsz szabad szemmel, egy zárt laborban, ahova még orvos sem mehet be, csak biológus. Atom babák, pre-bölcsőde! És ezek a sejtek, nevezzük őket „pontok”-nak, a burjánzó és brutálisan komplex emberi létezés kiinduló pöttyei. Az intézményben ülő nők szeme azért lábad könnybe, mert belenéztek egy mikroszkópba, amiben láttak egy karikát, benne 6-8 kis karikával. Mint egy kis virág, olyan! 8 sejtes embrió. Én is láttam és nekem is könnybe lábadt a szemem, és azt találtam rikkantani, hogy úristen, de aranyos! Hat-nyolc karikára. Azt éled meg valóságnak, amit gondolsz, érzel, társítasz valamihez. Karikához. Majd kapsz egy apró, rossz minőségű ultrahang fotót a méhedről, ami leginkább egy autó ködös szélvédőjéhez hasonlít, benne 2 kis fehér ponttal. Ott vannak. A Gyerekek. A pontocskáim. És nem tudod levenni róla a szemed. Na, mi ez, ha nem a koncept művészet csúcsa?-  www.punkt.hu)

Tarr eddigi munkái következetesen a körülötte lévő világ rendszerelvű megfigyeléséről, feldolgozásáról tanúskodnak. Rajzaival, időnként monumentálissá váló installációival, objektjeivel és mostani mozaikképeivel is a maga módján vizsgálja a valóságot és a hozzákapcsolódó viszonyát. Pályafutására a kezdetektől saját hiperszenzibilitásának (Mélyi József szép szava) állandó elemzése jellemző: ezúttal az elemekre bontás, a dekonstrukció, valamint a képet fragmentumokból újraépülő, friss vizuális minőségek közötti feszültségre épít. Az akár több száz, kézzel vágott üvegmozaikból álló, idő- és munkaigényes alkotások jól illeszkednek Tarr gyakran repetitív, az alkotás folyamatát is érzékletesen megragadó, aprólékos technikai megoldásainak sorába.

Legújabb sorozatának a kiállításon szereplő hét darabjában alkotói gyakorlatának vezérmotívumait vonultatja fel. A műveken fekete síkból, növényekből és az Értelmező Kéziszótárból álló motívumkincs egészül ki a művészt magát és korábbi műveit ábrázoló mozaikokkal. Tarr művészetében az Értelmező Kéziszótár közel tíz éve különböző formákban köszön vissza, mint a fogalmiság, a nyelvi alapú absztrakció enciklopédikus gyűjteménye. A szótár kubusaiból egy kollektív tudástár „emlékműve” épült meg, az egyéni valóság pedig a mozaikstruktúra által képi manifesztációjává is válik.

A szótár képe mellett annak tartalma is megjelenik, amikor Tarr - még éppen az értelmezhetőség határán - kontextus nélküli szavak és szótöredékek halmazára ollózza szét a könyv lapjait, körülfogva vele saját korábbi rajzait. Először elemi részleteire bontja a művek alapjául szolgáló fotót, majd gondosan, szigorú kombinatorikus rendszer alapján újraépíti azokat a részletek megsokszorozásával. Az akt, mint az önreprezentáció legalapvetőbb formája, illetve további két mozaik esetében az alkotó személyes jelenléte egy fekete négyzet síkjával, valamint egy növény képével kapcsolódik össze. (Másik kiállított képéhez pedig egyik autista „tanítványa” képét használta fel – Tarr Hajnalka korábban ugyanis tíz éven keresztül egy művészeti program keretében rendszeresen látogatta az ország autista otthonait és foglalkozott az ott lakókkal. Rajzoltatta őket – pontosabban hagyta őket szabadon alkotni.)

Az emberi testtel konfrontált mértani alakzat egyébként utalás a geometrikus absztrakció Tarr Hajnalka alkotói gyakorlatában folyamatosan visszatérő jelenlétére. A síknak az azonos, statikus elemek ismétléséből összeadódó elforgatása által a kompozíció dinamikussá válik, a mozgás, a változás érzetét kelti. Ezzel szemben az organikus, szerteágazó növény képe geometrikus rendbe „törik” a mozaik technika alapvetően mértani karaktere által. A fogalmak által kifejezhető statikus valóság felbomlik, majd újra épül az önmaga formakarakterére emlékeztető, de azzal mégsem azonos vizuális analízis során.

Az In Vitro tehát üvegmozaikokból álló táblaképek sora. A művész üveglapokra ragaszt giclée printet, majd ezeket a táblákat vágja 3×3 centiméteres darabokra, amelyekből új „énhalmazt” épít. Hasonlóan a néhány évvel korábban, Berlinben készült absztrakt szénrajzokhoz, ezek is az alkotó lelkiállapotát tükröző „mentális portrékként”is értelmezhetőek. A felbontott fogalmak tartományába helyezett szellemi „pillanatfelvételek” a szubjektumon átszűrt valóság folyamatosan változó, az egyénre és környezetéhez fűződő kapcsolatára mégis mindig jellemző képei.

Tarr képtechnikájában egyébként Türk Péter szisztematikus képépítési technikája köszön vissza. Türk a hetvenes évek második felében talált rá a „képszövésre”, amelyben a szemiotika és a strukturalizmus szellemében a képi elemek ismétlésével bontotta és építette újra fotómontázsait. Az alkalmazott eljárást illető egyezés ellenére azonban fontos különbség, hogy amíg Türk számára elsősorban a vizuális információ módszertani megközelítése, addig Tarr esetében az egyéni jelentéstartományok kifejezhetősége a legfontosabb.

Tarr Hajnalka, mint spontán Facebook influenszer

Követői már régóta tudják, hogy Tarr Hajnalka az online térben influenszer erényekkel bír – a Covid járvány, továbbá a home office korszak kezdetekor, 2020 márciusában egyik posztja egyenesen az index.hu nyitóoldalára röpítette. Rendkívül szórakoztató leírása arról szólt, hogy ő valójában állandó home office-ban van: általában egyszer lép ki józsefvárosi lakásából egy héten, a műterme/munkahelye a lakásában van, ő tehát a vírus előtt is otthon volt.

„Én, több évtizedes otthonmaradási ill. minimum otthonmaradásra törekvési kísérlettel a hátam mögött úgy érzem, professzionális otthon maradó vagyok, így a legjobb, ha rám hallgattok:

AZ OTTHON MARADÁST AZT ÚGY KELL CSINÁLNI, HOGY NEM MÉSZ KI AZ AJTÓN.

Van az az ajtó, amin ki szoktál menni, és egyszerűen nem mész ki rajta. Ha nem mész ki az ajtón, az szükségszerűen magával vonzza azt, hogy máris otthon maradtál. Óránként ellenőrizd, hogy az ajtón kimentél-e. Ha nem vagy kint, otthon kell lenned.

Az "otthon maradás" elképesztően pontosan fejezi ki az otthon maradás mibenlétét, ennél találóbb kifejezést nem is találhattak volna ki rá. Kifejezetten a kintlevés szempontjából kapta a nevét. Én például nem otthon maradok, hanem eleve ott vagyok, és kint nem maradok. De ti fordítva éltek: akkor maradtok otthon, amikor nem mentek ki.

Namármost úgy kell elkezdeni az otthonmaradást, hogy áthelyezitek az alaphelyetek elgondolását a fejetekben. Az alaphely az otthon: ezért vettél lakást sok hitellel, hogy ott legyél, ne mindenhol máshol. Otthon legyél mindig. Ha nagyon muszáj, akkor ne legyél otthon, de miközben elmész és távolodsz otthonról, tudjad, hogy ez egy ideiglenes, orvosolandó helyzet, ami akkor orvoslódik, ha hazatérsz.

Szóval otthon vagy. (…) Azt is csinálhatod, hogy kijelölsz egy napot, amikor kimész, és megcsinálod a háromnál több (negyedik és ötödik) dologból álló halmaz összességét, vagy amennyit csak bírsz. De akkor az a nap kuka, mert ki kellett menned, és nem maradtál otthon.

Nem kell fésülködni. Cipőt se húzz. Fogat moss, az jó. Meg arcot. Fésülködni hülyeség. Nem kell sminkelned, semmit nem kell, amit csak azért csinálnál, mert kimész. Rájössz, hogy elég, ha van pár ruhád, több otthoni, mint kinti, mert az otthoniak ugye koszolódnak, mivel abban vagy egész nap. Kint csak kifutsz, így nyilván tiszta marad a kinti, hiába koszosabb kint.

Amikor elfogy az étel, elmész, és két zsákkal veszel. Ha ügyes vagy, egy teljes hétig nem kell kimenned venni még élelmiszert. (…) Most, hogy otthon vagy, foglalkozhatsz olyan dolgokkal, amikkel utoljára gimi alatt tudtál. Olvashatsz rengeteget.

 LÉNYEG, HOGY NEM CSINÁLSZ. NEM ELHATÁROZOL, NEM MEGLÉPSZ. EGYSZERŰEN NYUGTON VAGY. A NYUGTON LEVÉST NEM CSINÁLNI KELL.

No csinálás. Telefont hálóba bevinni tilos. A többi kütyüt is. Na pá.

Sajtóinformáció: Torma Tamás - Karantén Művek