Kultúrjunkie

A Manna új darabja a szülés közben tragédiát átélő nőkről, a perinatális veszteségről szól
2020. október 16. írta: Kultúrjunkie

A Manna új darabja a szülés közben tragédiát átélő nőkről, a perinatális veszteségről szól

kep_8.jpg

Október 15-e a Vendégbabák Világnapja: a gyermeküket a várandósság ideje alatt, szülés közben vagy röviddel azután elvesztett családok gyászának a napja. A Manna Produkció november 30-án mutatja be a Minden negyedik című előadást a Radnóti Tesla Laborban, Csábi Anna rendezésében, a saját gyűjtéséből írt szöveg alapján. A darab azokról a nőkről szól, akik megélik a bennük fejlődő élet elvesztését. Ma minden negyedik nő érinett, küzd meg ezzel a helyzettel és a gyásszal, amiről nem beszél, vagy ha igen, akkor azzal nehezen szembesül a társadalom. A színpadon Fullajtár Andrea, Földes Eszter, Tordai Teri, Szegvári Júlia, Sebők Maya és Gáspár Anna mesélnek női történeteket, nem csak nőknek.

A Minden negyedik előadás szövegkönyve több mint egy éves kutatási és gyűjtési munka eredményeképpen született. Az ötletgazda Csábi Anna és alkotótársai olyan édesanyákkal, családokkal beszélgettek, készítettek interjúkat, akik átélték ezt a veszteségélményt és történetüket szívesen megosztották, azért, hogy segítsenek sorstársaikon és társadalmunk érzékenyítésén. A készülő előadásban fontos szerepet játszik a mozgás, a zene, és feloldásképp: a humor. A valós történetek mellett Borbély Szilárd versei is elhangzanak.

„Előadás egy lény és egy ember rövid kapcsolatáról, amiből kinn rekednek a túlnépesedési statisztikák és a klímaválság, de már évszázadok óta nehezíti feldolgozását a társadalmi szintű tabusítás, elrekesztve egymástól sorstársakat, hermetikusan lezáródó őrületbe zárva őket, kettesben egy életnek indult sejtcsomó emlékével.” – mondja Csábi Anna, Marosvásárhelyen végzett rendező a készülő produkció kapcsán.

Hogyan halhatna meg az, aki meg sem született? Művi abortusz, spontán vetélés, sürgősségi császármetszés, félidei megszakítás fejlődési rendellenességre hivatkozva. A perinatális veszteség hiába gyakori, társadalmi szinten képtelenek vagyunk kezelni. Az ilyen traumán átesett nőknek illik elhallgatni problémájukat, gyászuk érthetetlen, illegitim és tabu.

Minden negyedik várandósság idő előtt megszakad. Hogy sirathatnánk valakit, akinek fejlődését szándékosan szakítottuk meg? Jankát elhagyta a társa, és arra kérte, abortálja magzatukat. Anikó terhességét az orvosok akarják megszakítani, Erika nem akart gyereket, vetélés után mégis úgy érzi magát, mint egy kiürült bádogdob. Cili és Rita habituális vetélők, Melinda az egészségügyben dolgozik. Feltűnik Janka nagymamája is, és a régmúlt idők. Hétköznapi emberek, akikkel szintén megtörtént, szembenézve a nehéz, de a szebb pillanatokkal is. Mert nem kizárólag sötét téma ez: az élet néha csak a halálon keresztül tud utat törni magának. Groteszk történet elszánt nőkről, a mögöttük felsejlő férfiakról, és a társadalmi éretlenségről, ami a jelenséget kezeli. Ironikus dalok, minimalista koreográfiák átmeneti anyák legnehezebb pillanatairól.

A Manna Produkció előadását a Radnóti Színházzal együttműködve a Tesla Labor tűzi műsorára novembertől.

Bemutató: 2020. november 30. 19:00 – Radnóti Tesla Labor

Az előadás létrehozását támogatta: NKA, EMMI, EMET, Amazon, Signals to Noise Lab

MINDEN NEGYEDIK

Előadják:
Csábi Anna, Gáspár Anna, Földes Eszter, Fullajtár Andrea, Sebők Maya, Szegvári Júlia, Tordai Teri

a hang: Széles Tamás
látvány: Papp Gyopár
zene: Szegvári Júlia
mozgás: Bodor Johanna
dalszöveg: Seitz Attila
fényterv: Váradi András
hang: Ragó Annamária
rendezőasszisztens: Fazekas Anna
produkciós vezető: Gáspár Anna
rendező: Csábi Anna

 Fotó: Kállai-Tóth Anett

Forrás: Sajtóanyag

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)

 

színház színdarab elegáns Manna Produkció Radnóti Tesla Labor Minden negyedik

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr1016241762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2020.12.14. 00:51:37

Aztán mivel a női munkának köszönhetően előbujtunk, a mai gyerekek is azt tanulják a nőktől hogyan kell szétfacsarni szétkúrni a másik életét akaratból, önzésből és egoból. Ez durva.
Válasz erre 

2020.12.14. 00:51:39

Azért azt tegyük hozzá, hogy nem a nőket kéne itt kiemelni, mert unalmas.
Volt egy reklám, amiben a nő a "férj, gyerek?" kérdésre vigyorogva válaszolt nemmel. Na azt a reklámot láttam kb 5x és eltűnt mint szürke szamár a ködben. Nem kell jópofinak álcázni, hogy a családok totális tönkrekúrása folyik éppen. Anno 12 gyereket fel tudtak nevelni egy háztartásban de 4-5-öt kényelmesen. 1 keresetből. Ma mindkét szülőnek szarrá kell dolgozni magát egy alsó középosztálybeli életszínvonalért, ami nem tartós, mert a munkahelyek szórják az alkalmazottaikat kifele, mint a cukrot. Az utcán irreálisan sokszor látni, hogy szenilis felelőtlen (a gyereknevelési elveket illetően) öregasszonyok (mami) hurcolásszák az unokáikat csipsszel tömve (mikor annak idején az én korosztályom arra lett tanítva, hogy az utcán nem eszünk, ahhoz képest már jó hogy nem az utcán terítenek meg). Ja és még oda akartam kilyukadni, hogy amúgy is elharapózott a jelenség miszerint sok helyen a főnök aktuális kúróbarátnőit rakják be, ami plusz munkát és plusz stresszt jelent azoknak, akik az érdemi munkát végzik. Amit eddig leírtam, az bőven eredményezi, hogy a hagyományos családmodellnek annyi, mindezt azért, hogy kevesebb lóvéért az emberiség száműzte magát a jó kis fasza családi házakból. Nem lehet véletlent találni abban, hogy kertes házra nehezebb a hitel, mert nehogymár megérje a bojler meg a fasza fűtés ahelyett a langyos fos helyett ami van és nehogymár még zöldséget is lehessen termeszteni vagy tyúkot tartani, hogy ne menjen már csodaszámba a sárga húsleves. És akkor mindezt a társadalom elcserélte egy halom szemét gyári munkára, tekintet nélkül arra, hogy valakinek földművelő, szakember, szépségiparos vagy kézimunkás vénája van. És az egy dolog, ha nem születik elég gyerek, de hogy még infantilis és visszataszító előadásokat tartsanak arról, hogy ez rendben is lenne és tisztában vagyok vele, hogy régen mit le nem műveltek a nők, de ma az is egy tény, hogy traumatizáló emlékeket nem lehet jópofival semlegesíteni. Nekem rohadtul elegem van abból is, hogy akárhová mennék melózni, ügyintézni, akárhová telefonálok, nőket látok mindenhol (többségében nagypofájú buta ribanc, vagy olyan buta nők, akiknek tényleg csak az való, hogy a morcos fejét csak az ura lássa és kavargassa a tűzhely mellett a rántott levest, mert buta ahhoz, hogy egy cégben előre gondolkodjon bármit, hogy amit művel az a társadalomnak jó-e, nemhogy még kinevezni területvezetőnek, mintha lenne valaki) amikor tudvalevő, hogy nem tudnak együtt dolgozni.

"az élet néha csak a halálon keresztül tud utat törni magának."
Agymosás. Ez egy paradoxon. Azzal érvel valaki az élet születése mellett, hogy az élet meg nem születésén humorizál és enyeleg, kihagyva, hogy ez az idézet egy körforgásos helyzetre vonatkozik?

"Hogyan halhatna meg az, aki meg sem született?" Akkor is egy élet.

Nagyon sokszor eljutok a gondolatmenben abba, hogy a nőknek a tűzhely mellett baromi jó volt, szájuk befogva. Mert ha szarban is voltak, csak a női közösséget erősítette, hogy nem munkáért meg faszért (azért azt meg megint mindenki tudja, hogy a nők többsége elemi szintű munkamorállal nem rendelkezik, meg vezető beosztásokhoz ész is kéne, ritka az a nő, akinek való a munka, mert pl. előrevalóbb neki a meló, minthogy 2 szem kukoricáért kikaparja a másik nő szemét meg egy kis egóért) marakodtak, hanem mindenki együttérzőn tudta magáról és a másikról, hogy kaptak este egy pofont azt kész. Dolgunk különben kb. ugyanannyi van. Az meg a másik jó kérdés, hogy a nők mit vergődnek a jó munkahelyért, azért mert érdekes, érdekli a téma, vagy azért, hogy dirigálhasson. És hiába van nőkkel teli egy munkahely, lényegében mivel csak a nők kis százaléka tudja a férfiakkal felvenni a versenyt, ezért a többségnek úgyis be kell ismerni, hogy közvetlen női főnök ide vagy oda, végső soron a férfiak fújják a passzátszelet, csak mostanában az a baj, hogy azt is ribancok befolyásolására, szóval a nők munkáért vergődnek és csak egyre nagyobb szarba fullad a társadalom. Az önző akaratos kurvaság lett a női erény és úgy látom a szemtelenség nem ismer határokat.

Ja és az is baromság, hogy azért kellenek a nők munkába, mert empatikusabbak. A nagy lófaszt. Ha bemegyek valahova (mint jómúltkor csak érdeklődni), mit csinál a pali? Kifeszül, hogy netovább, de normális fejet vág és meg lehet vele beszélni a dolgot és nincs sértődés. Ezzel szemben a nő akivel trécselt, mereszti tovább a seggét és húzogatja szemét, száját.
Mert a nő már ezért sem lehet igazán jó főnök, mert a túlélési ösztönük alulműködik a férfiakéhoz képest. A buta férfiak más tészta, de ha befeszülnek még a kezdeti bunkó kakaskodást is le lehet csillapítani a helyzet megbeszélése után. Ehhez képest a nők csak húzzák a szemüket meg a szájukat, meg flegmáznak és cseszekednek egymással ok nélkül, nem csoda azért hogy anno lenyomták őket a sarokba. Viselkedni kell amint ez a podzt is mutatja.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása