Légrádi Gergely írásaival aprónak tetsző élet- és viszonyhelyzetekre, nagy pillanatokra és folyamatokra hívja fel a figyelmet: szerelmi konfliktusokra, a halál közelségére, robbanni készülő feszültségekre. Mindezt fesztelenül teszi, az olvasóval kvaterkázva – humorral és (ön)iróniával. A történeteit megismerve mintha egy rejtélyekkel teli film peregne a szemünk előtt. Nem kíméletes az olvasóval. Nem vigyáz rá. Bevonja, behúzza, tettestárssá teszi. Mégis egy olyan író, aki bármikor, bárhol elővehető.

 „Én a szavakkal indultam útkeresésre. Szívesen, talán még szívesebben elénekelném, megzenésíteném, lefesteném, amit látok, amit érzek, de nem tudom. Így nekem az az utam, hogy sorokkal és sorok között, hol egyedül, hol az olvasóval együtt mondjam el, amire nem tudom a választ, ami nem hagy nyugodni…(…)…Abból élek, hogy figyelek. Hogy kimerevítek, hogy rákérdezek. Más szemszögből is megnézem. Pont oda nézek, ahonnan más elfordítja a fejét. Nem vagyok kibékülve a válaszokkal, amelyeket megismertem, átrágtam arról, hogy mi végre vagyunk itt. Mi céllal élünk, halunk meg. Ezért keresem őket, és sokszor lejegyzetelem, ahol éppen tartok” – meséli magáról Légrádi Gergely (1975 –), akinek első szépirodalmi kötete, a Titokfa című esszéregény a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg a 2007-es Ünnepi Könyvhétre. Ezt követte a Szemben című novelláskötet 2016-ban, majd a Nélkülem című regény 2018-ban a Napkút Kiadó gondozásában. 2019-ben a Jaffa Kiadónál látott napvilágot a Napfénytető című novelláskötete. Rövidprózáit antológiákban, irodalmi folyóiratokban, napilapokban publikálja. Mesterei Radnóti Zsuzsa és Háy János.

Légrádi Gergely a Nélkülem című regényében összetett témát boncolgat: Hogyan rombolja le az Alzheimer-kór egy életerős marketing szakember mindennapjait, ez hogyan hat a közvetlen környezetére, majd ez a folyamat hogyan szembesíti azzal, milyen életet élt valójában. Olyan kérdéseket boncolgat, mint, hogy nézője vagy szereplője vagy az életednek? Minek kell történnie ahhoz, hogy végre megéljük az időt? Elmegy-e mellettünk az életünk vagy képesek vagyunk arra, hogy aktív résztvevőivé váljunk?  Tényleg azzzal töltöttük, amivel szerettük volna? Hogy látjuk mi, és hogy látják mások? Hányan élik az életünket nélküled, melletted?

A Nélküled című, legújabb regényében pedig a Nélkülem történetét folytatja. A műben ott veszi fel újra a fonalat, miután Miklós meghalt Alzheimer-kórban, a felesége, Eszter felkeresi a férje korábbi barátait, hogy kiderítse, szerették-e egymást, igazi társak voltak-e valaha. Gyászolja a férjét, pedig nem tudja pontosan, a halálával kit és mit veszített el. Akkor veszítette el, amikor meghalt…? Kiderítheti ezt ennyi év után? Kísérti az egyedülálló szülők magánya, az álláskeresés nehézségei. Bizonytalan abban, hol húzódnak az identitása határai. Próbálja megérteni a házasságában átélt érzelmi elszigeteltség okait, hogy elengedhesse a múltat és nyitott szívvel vágjon neki új életének, az új szerelemnek, ledöntve a szorongás emelte falakat. Ha a múlton töprenünk vagy a jövőtől rettegünk, elveszítjük a jelen pillanatait. – Éppen ezért ez életet kezdők és újrakezdők regénye.

A Nélkülem átdolgozott története és a regény folytatása, a Nélküled most egy kötetben jelennek meg.

Légrádi Gergely civilben jogász, az Oppenheim Ügyvédi Iroda alapító partnere és a közigazgatási jogi, energiajogi és gyógyszeripari praxis vezetője. Választottbíróként is dolgozik, az ELTE jogi karán oktat, és a szakterületén rendszeresen publikál. Az Alapítvány a Magyar Színházakért alapítója, munkájának szervezője és támogatója. Háromgyermekes családapa, a szabadidejében kertészkedik.

Forrás: Sajtóanyag

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)