Novemberben jelent meg Szurovecz Kitti 11. könyve, „Az egyetlen ismerős arc” az Athenaeum Kiadó gondozásában. A regény főszereplője a huszonnyolc éves egykori pszichológus-hallgató Dorina, aki évek óta rövidtávú memóriazavarban szenved. De amikor a családjával megnéz egy színdarabot Heltai Nolennel a főszerepben, másnap úgy ébred, hogy még mindig emlékszik a férfi arcára – és ez a megdöbbentő esemény hatalmas lavinát indít el Dorina és nőcsábász színész életében is. Az írónővel a történet megszületéséről, az írás terápiás hatásáról és a rosszfiúk megváltoztatásáról beszélgettünk.

A legújabb, „Az egyetlen ismerős arc” című regényedben egy rendkívül összetett, és nem mindennapi történetet mesélsz el az olvasóidnak. Melyik mozzanat jutott először eszedbe belőle?
Szurovecz Kitti: Korábban láttam egy dokumentumfilmet rövidtávú memóriazavarral élő emberekről, és már akkor eldöntöttem, hogy erről egyszer írni fogok - de sokkal mélyebben, mint ahogyan azt Az 50 első randi című film tálalta. Leginkább az érdekelt, mi mindennel kell nap, mint nap szembenéznie annak, aki szenved ettől, mi minden válthatja ki ezt az állapotot, szóval alaposan utánajártam a témának. Mielőtt belefogtam volna Dorina karakterének megalkotásába, beszélgettem érintett betegekkel, a közvetlen rokonaikkal, de orvos és pszichológus szakértőkkel is.

A könyv írásában dr. Vághy Beatrix neurológus, és két pszichológus, Faragó Melinda és Villányi Gergő is segítettek. Melyik okozott számodra nagyobb kihívást: Dorina életének bemutatása a memóriazavara mellett, vagy Nolen karakterének felépítése, aki súlyos lelki terhet cipel magával?
Szurovecz Kitti: Sem Dorina, sem Nolen karakterének megalkotása nem okozott nekem nehézséget. Élveztem a kutatómunka és az írás minden pillanatát. Inkább azt mondanám, hogy Nolent írni nagyon másként volt érdekes, hiszen az ő oldalán azt kellett szépen kibontanom, hogyan, milyen élethelyzetek és élmények hatására alakulhat ki valakinél a nárcisztikus személyiségzavar. Úgy akartam bemutatni a könyv cselekményén át a vele járó tipikus viselkedési mintákat úgy, hogy a történet ne esettanulmány legyen, hanem valahol a lélektani fejlődésregény és a romantikus komédia határán egyensúlyozzon… Hát, szép kis kihívás volt, mondhatom!

November 23-án Lélektinta Workshopot is tartottál Villányi Gergővel. Hogyan született meg ennek az ötlete és milyen tapasztaltokkal zártátok a napot?
Szurovecz Kitti: Már sok évvel ezelőtt észrevettem, hogy az írás terápiásan hat a lelkemre. Nagyon fiatalon, amikor egyedül maradtam a kisfiammal, a magányos estéimen kiírtam magamból a fájdalmamat, és ettől megkönnyebbültem. Később is gyakran használtam az írást egyfajta gyógyszerként különféle csalódások, konfliktushelyzetek, traumák kezelésére. Az évek alatt megszülettek a magam kis írásgyakorlatai: van ilyenem döntéshelyzetek megkönnyítésére, önbizalomnövelésre, mérgező kapcsolatok elengedésére és ez a sor nagyon-nagyon hosszú. Amikor meséltem ezekről Villányi Gergő pszichológusnak, akivel egyébiránt az újságírói munkám hozott össze, azonnal azt mondta, ez milyen nagyszerű, és úgy döntöttünk, az ő szakmai tudásával megtámogatva ebből létrehozunk egy tanítható anyagot. Így született meg a Lélektinta Workshop, ami valójában az írás és a pszichológia módszereivel segíti gyógyuláshoz a lelkünket. A módszer legfontosabb titka, hogy papíron könnyebb őszintének lenni, mint szóban. Ezt már az első workshopon megtapasztaltuk. Hiába, az írás kilöki a csontvázat a szekrényből. Hamar kiderült, kinek mi éppen élete legnagyobb gondja, a nap folyamán behatóan foglalkoztunk ezekkel, és a workshop végeztével sem engedjük el a részvevők kezét: a Lélektinta Workshop Facebook-csoportban tőlünk és a többi résztvevőtől is támogatást kaphatnak. Tervezed, hogy folytatni fogod ezt a kezdeményezést? Ha igen, milyen témát szeretnél majd körbejárni?
Szurovecz Kitti: Szeretnénk Gergővel újabb workshopokat szervezni, ezek tematikus alkalmak lesznek. Legközelebb a nárcisztikus és pszichopátiás személyiségzavar áldozataival foglalkozunk majd. Tehát nem nárcisztikusokkal és pszichopatákkal, hanem azokkal, akik a társukként, vagy hozzátartozójukként szenvednek tőlük.

Azt mondják, minden nő beleszeret életében (legalább) egyszer egy rosszfiúba, akiről úgy gondolja, hogy meg tudná „javítani”. Te is átestél ezen?
Szurovecz Kitti: Szerettem már bele rosszfiúba, de nem akartam megjavítani, megváltoztatni. Inkább csak adtam neki egy – két – három esélyt, de miután eljátszotta ezeket, nem volt pardon. Azért egyszer egy férfinak sikerült olyan szinten megvezetnie, megaláznia és beletiporni a nőiességembe, hogy teljesen a padlóra kerültem. Részemről nagy szerelem volt, és mindent elkövetett, hogy azt higgyem, részéről is. Közös életet ígért, csak még kért egy kis időt, hogy elrendezhesse a dolgait. Aztán elkezdett rendkívül furcsán viselkedni, ami gyanússá vált nekem, és egy közös ismerősünknek hála, kinyomoztam, hogy van felesége, akivel nincsenek is válófélben, mint mondja, és rajtam kívül még két lánynak ígért közös jövőt. Ez rögtön meg is magyarázta vele kapcsolatosan a különös eltünéseket, és a homályos történeteket. „Az egyetlen ismerős arc”-ot amolyan ébresztőnek is szántam azoknak a nőknek, akiket épp megvezet egy szélhámos, csak a rózsaszín köd miatt nem hajlandók észrevenni.

Említetted a Facebook-oldaladon, hogy komoly dilemmát okozott számodra az: Kitti-barát, vagy olvasó-barát legyen-e a regény vége. Mi segített végül a döntésben?
Szurovecz Kitti: Van egy remek szerkesztőm, Kál Pintér Mihály, aki mindig segít eldönteni az ilyen lényegi kérdéseket. Volt egy dramaturgiai pont, ahol mindketten szívesen elvágtuk volna a történetet, ugyanakkor egyetértettünk abban, hogy nem magunknak hozzuk létre ezt a könyvet, hanem az olvasóknak: ők a legfontosabbak. Szerettem volna, ha úgy teszik le a regényemet az utolsó oldal után, hogy ha nem is egészen, de legalább egy kicsit kisimul a lelkük. Ez már a 11. könyved: Kik azok, akiknek elsőként odaadod a kéziratait? Kiknek a véleményére vagy a legjobban kíváncsi ilyenkor?
Szurovecz Kitti: A férjemnek már az írás folyamata alatt sokszor felolvasok belőle, ő a tesztalanyom. A reakciói remekül megmutatják nekem, mennyire működnek a történetben a poénok, vagy éppen a drámai fordulatok. Ezt követően látja a kész könyvet először a szerkesztőm, majd néhány könyvmoly barátom. Ez bizalmi dolog, így hát évek óta ők az előolvasóim, akik rengeteg hasznos tanácsot adnak a szerkesztési időszak során.

Mesélted, hogy rengeteg olvasódtól kapsz visszajelzést a regényre. Melyik üzenet volt a legemlékezetesebb eddig?
Szurovecz Kitti: Van az olvasóim között egy szívbeteg fiatal nő. Évről-évre hetekre be kell feküdnie különféle kellemetlen kezelésekre a kórházba. Ő írta egyszer, hogy ezek a napok számára csak azért túlélhetők, mert ilyenkor vele vannak a könyveim. Az újat mindig direkt a kezelések időszakára tartogatja. Ez nagyon megmelengette a szívem, elvégre miért érdemes írónak lenni, ha nem azért, hogy a könyveinkkel másoknak örömet szerezzünk?

Mialatt Az egyetlen ismerős arc kéziratán dolgoztál, ott motoszkált a fejedben egy másik történet is, ami kifejezetten női thriller lenne. Elárulhatsz már róla valamit?
Szurovecz Kitti: Hú, erről még nem sokat tudok mondani. Van egy – szerintem – ütős alapötletem egy pszichothrillerhez, de oly mértékben kiforratlan, hogy a részletekről egyelőre hallgatok, kiváltképp, mert azokat még én sem ismerem. Amit azonban eldöntöttem: jövőre szeretnék megjelenési szünetet tartani, mert az elmúlt években zsinórban négy regényt írtam és érzem, hogy mentálisan nagyon elfáradtam. Egyszóval ez a női thriller a terveim szerint 2021-re várható.

Fotók: Pintér Márta

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)