Ficzek Ferenc: Plasztikus vásznak

acb Galéria
2022. április 29 – június 10.

Ficzek Ferenc grafikus (1947-1987) a Pécsi Műhely alapító tagja volt, akinek rövid, mindössze két évtizedes alkotói pályáját a médiumfüggetlen, kísérletező szemlélet és a kivételes vizuális koncentráltság jellemzik. Ficzek az elmúlt időszakban több hazai és nemzetközi kiállítás révén egyre szélesebb körben vált ismertté – párhuzamosan a hazai – és az 1968-ben alakult Pécsi Műhely által meghatározó pécsi – neoavantgárd újrafelfedezésével.

Központi érdeklődése az ábrázolás körül forgott: hogyan lehet analitikus módszerességgel, de egyben humorral és szabad, találékony megoldásokkal vizsgálni a reprezentáció és az emberi percepció formaadó erejét. Műveinek alanya éppúgy lehet egy különleges szögből megvilágított emberi alak vagy egy hokedli, mint a tárgyat pásztázó és leíró megvilágítás és a fény- és gyakran az árnyékjelenségek játékából adódó plaszticitás. Műkísérletei során egyenrangú médiumként használt fotót, grafikát, festményt és mozgóképet, amellyel egyébként Ficzek Ferenc a Pannónia Filmstúdióban és a kölni animációs filmgyárban készült művészi igényességű alkotásaiban is dolgozott. Pécsen Lantos Ferenc tanítványaként formálta éretté művészetét: 1970-ben vett részt első jelentős csoportos kiállításán. 1971 decemberétől a Siklósi Művésztelep vezetője, 1972-ben Pécsre került, novemberben vett részt a Pécsi Műhely első kiállításán. Az acb Galériában ez Ficzek Ferenc harmadik önálló kiállítása: ezúttal egységes, de tragikus rövidségű munkásságából a háború utáni magyar művészetben egyedülálló  formázott - pontosabban domborított - vásznaiból mutat be reprezentatív válogatást, ahol a dimenziók közötti lebegés, sík és plasztikus több nézőpontúsága, a tárgyak elvontságában rejlő líraiság kerül a középpontba. 

Dobokay Máté: SHC

acb Attachment
2022. április 29 – június 10.

Dobokay Máté (1988) konceptuális művei a fotográfia határait feszegetik: a fotográfia belső struktúráit, nyersanyagait, kémiai és fizikai összetevőit tárják fel - gyakran kamera nélkül. Analitikus műveiben a papír, a fényérzékeny anyagok, valamint a kémiai reakciók szolgálnak a művészi vizsgálódás eszközeiként.
Az acb Attachment-ben ez Dobokay Máté második egyéni kiállítása. A

SHC cím az angol Silver Halide Crystals rövidítéséből származik: a kiállítás középpontjában a fotográfia alapszerkezete, szemcsézettsége áll a fényérzékeny felületeket alkotó ezüsthalogenid kristályokkal.

Dobokay az ezüstöt, mint a fényérzékeny anyagok alapvető elemét emeli ki, ezek esszenciáját pedig nyomatokban és tárgyakban modellezve, különböző felületeken mutatja be. A fiatal művész foglalkozott már ezzel korábbi önálló kiállításain – a mostani válogatás az ezüst lényegét a festészet, a metszet és a fotográfia különböző nézőpontjaiból mutatja meg. Az ezüstoldatokat különböző halmazállapotokban és különböző hordozófelületeken bemutató művek lehetnek digitális nyomatok, de kerülhetnek vászonra, a cinklemezekről készülhetnek papírnyomatok vagy éppen ezüstözött titáncink lemezek. A művek vizuális és konceptuális felvezetéseként különböző fotótörténeti kiadványokból kinagyított digitális nyomatokat láthatunk - ezek mikroszkopikus nézetben mutatják meg az ezüsthalogenid kristályok alapvető szerkezetét, és ahogyan aktiválódásuk nyomán a formájuk, alakzatuk, kontúrjuk változik .
Silver on Titan Zinc című sorozatában a művész elektrolízissel a használt fixír oldatból oldott ezüstöt nyert, majd a kémiai elem anyagi, kézzelfogható lényegét titán cinklemezeken örökítette meg. Az így létrejövő vizuális hatások és mintázatok egyszerre emlékeztetnek a makrokozmosz vagy a mikrokozmosz - ásványi, illetve szerves - alakzataira.
A Silverprint on Paper együttes monotípiákból áll, amelyeket a művész oldott ezüsttel bevont cinklemezek rézkarc-papírra nyomásával hozott létre. Az így teremtett szinte kísérteties, testetlen vizuális hatás az anyag romlását, erózióját és elhalványuló fizikai/kémiai emlékét idézi.
A Silver on Canvas című sorozat képein a nyersvászonra csepegtetett ezüstoldat eredményezett rétegzett és sűrűsödött felületű alakzatokat – az ezüstmaradványok a Rorschach-tesztekre emlékeztető mintákat hoztak létre.

A kiállítás a Budapest Photo Festival programjának keretén belül valósul meg.

Sajtóinformáció: Torma Tamás