„Légy modern, de tiszteld a hagyományokat” - Interjú Magyar Miklóssal
2021. október 12. írta: Talabos Dávidné

„Légy modern, de tiszteld a hagyományokat” - Interjú Magyar Miklóssal

niki_dedikalas.jpg

Magyar Miklós a francia irodalom hazai követe. Szeretete és tisztelete minden lapon átsugárzik, amely napjainkban sajnos ritka és követendő. Legújabb kötetében Guillaume Apollinaire életét, barátságait és szerelmeit kutatta.

Mesélnél egyetemi éveidről?

Magyar Miklós: A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-francia szakán szereztem diplomát. Magyar irodalmat olyan neves professzoroknál hallgattam, mint Juhász Géza, Bán Imre vagy Barta János. A francia irodalmat Hankiss János, a nyelvészetet Hermann József oktatta. Nem véletlen, hogy évfolyamtársaim közül nem egyből lett elismert irodalmár, mint Bakó Endre a Hajdú-bihari Napló főszerkesztője is volt, emellett több mint egy tucat könyvet publikált, publikál, köztük Gulyás Pálról, Németh László és Debrecen kapcsolatáról. G. Komoróczy Emőkének az avantgárd irodalomról vagy Petőcz Andrásról írt könyvei megkerülhetetlenek a téma kutatói számára.

Mikor kezdődött az érdeklődés az irodalom iránt?

Magyar Miklós: Az irodalom iránt igazán középiskolás koromban kezdtem el érdeklődni. Első nagy és megrázó élményem Dosztojevszkíj Bűn és Bűnhődése volt. Ma is emlékszem arra, hogy egy forró nyáron udvarunk végébe húzódva olvastam nap, mint nap Raszkolnyikov történetét.

A francia irodalom nagyon foglalkoztat. Miért?

Magyar Miklós: Egyetemi tanulmányaim alatt természetszerűleg fordultam a magyar mellett a francia irodalom felé. Elsősorban a francia középkor és a reneszánsz irodalma érdekelt. Szakdolgozatomat Navarrai Margit Heptaméron című művéről írtam, Villon költészete pedig a mai napig kutatási témám (2020-ban jelent meg az Európa Kiadónál Az akasztófa árnyékában. François Villon című monográfiám).

niki_villon.jpg

A Villon-könyv

Mikor "találkoztál" először Apollinaire-el?

Magyar Miklós: Jóllehet Apollinaire-ről is hallgattam előadásokat az egyetemen, behatóbban akkor kezdtem el vele fogalkozni, amikor 1989 és 1991 között a Sorbonne vendégprofesszora voltam, és Örkény István és a francia abszurd dráma témakörében tartottam előadásokat. Megkerülhetetlen volt Apollinaire Teiresziász emlői című szürrealista drámájának elolvasása. Azóta Villon mellett Apollinaire a legkedvesebb francia költőm.

Az életében a barátoknak és a szerelmeknek hatalmas szerepe volt. Ezt egy kicsit kifejtenéd?

Magyar Miklós: Apollinaire állandó szükségét érezte, hogy baráti szeretet vegye körül. Aligha van még egy költő, akinek annyi barátja volt egyszerre, mint Apollinaire-nek. Költők: Blaise Cendrars, Max Jacob, Jean Cocteau, André Breton, Philippe Soupault, stb, stb. Festők: Pablo Picasso, Henri Rousseau, Marc Chagall, Georges Braque, Jean Metzinger, André Derain, Fernand Léger, stb., stb. Legnagyobb festő barátja Picasso volt, akinek mindennapos vendége lett a festő műtermében, a Montmartre-on, a Bateau lavoire-ban lévő műtermében. Picasso még halálos ágyán is Apollinaire-t emlegette.

A barátok mellett szerelmei hagytak a legmélyebb nyomokat életében és költészetében. Az angol nevelőnő, Annie Playden, akibe reménytelenül volt szerelmes, a múzsa és szerető, Marie Laurencin, a szeszélyes és szenvedélyes Louise de Coligny-Châtillon, a háború alatt megismert és elhagyott Madeleine Pagès és felesége, Jacqueline Kolb. Marie Laurencinnel történő szakítása után született meg a világirodalom egyik legismertebb verse, A Mirabeau-híd.

niki_mirabeau_2_kep.jpgA Mirabeau híd Apollinaire korában és emléktábla a hídon Apollinaire versével

Mit üzen ő a mának? Miért olvassunk tőle?

Magyar Miklós: Jó kérdés és nem könnyű rá röviden válaszolni. Apollinaire-t, aki a szürrealizmus korszakát megelőzve „kitalálta” magát a szürrealizmus szót, a költészet megújítójának tekinthetjük. Ugyanakkor nem tagadja meg a hagyományokat – mint azt többek közt a szürrealisták tették −, hanem visszanyúl azokhoz, felhasználja a nagy elődök munkáit, mint például Villonét, akinek rajongója volt. Egyik legismertebb versében, az Egy szép vörösesszőkéhez című költeményében azt írja, hogy elítéli a hagyomány és az újítás „hosszú vad vitáját” Ez az állásfoglalás Apollinaire egyik legfőbb üzenete a mának: légy modern, de tiszteld a hagyományokat! És hogy miért olvassunk tőle? Verseit azért, mert a világirodalom legszebb költeményei közé tartoznak, tanulmányait pedig azért, mert belőlük megismerhetjük a huszadik század első évtizedei legjelentősebb festőinek munkásságát.

Apollinaire-kötetedet lapozva adódik a kérdés: milyennek látod a mai magyar költészetet?

Magyar Miklós: Magyarországon ma a festőknél csak a költők száma nagyobb. Ugyanakkor kevesen olvasnak verseket. A hetvenes években, amikor egy Pilinszky-kötet megjelent, másnap már nem lehetett belőle kapni, pedig összehasonlíthatatlanul magasabbak voltak a példányszámok, mint ma. Ami a versek minőségét illeti, mint minden korban, ma is olvashatunk remek verseket. A mai „költők” túlnyomó többségének verseit azonban minden valamire való irodalmi folyóirat elutasítja. Az internet világában ezek számára egyetlen fórum marad, a facebook. Itt jelenik meg a tengersok vers, amiket barátok, ismerősök „lájkolnak”. Elegendő, hogy egy középszerű, de már befutott költő egy szívecskét vagy ölelő emojit tegyen a vers mellé, az önjelölt költőcske máris kiizzad magából egy újabb, képzavarokkal gazdagon megtűzdelt remekművet. A költő személye iránt elfogult olvasók pedig még jóknak is tartják ezeket a verseket. Az irodalmi hulladékok szerencsére nem szennyezik a környezetet.

Hol találkozhat veled az olvasóközönség?

Magyar Miklós: Ezt a kérdést híres embereknek szokták feltenni. Engem azonban a hírnév gondosan elkerül, így azt mondhatom, hogy leginkább a Hűvösvölgy melletti erdőben lehet velem találkozni, ahol naponta sétálok. Azért az olvasókkal is találkozok időnként. Legutóbb az Ünnepi Könyvhéten a Napkút Kiadó pavilonjánál dedikáltam ebben az évben megjelent két könyvemet: ÉN. ÉN. ÉN. ÉN. Esterházy Péter és Költő, barát és szerető. Guillaume Apollinaire.

niki_ket_konyv.jpg

2021-ben megjelent könyvek

Október 8-án a Napkút Kiadó és a Budapesti Corvinus Egyetem szervezésében mutattam be Apollinaire-monográfiámat a kötet szerkesztőjével, Tóth Ramóna Mirtillel.

niki_meghivo.jpg

A könyvbemutató meghívója

Mik a távlati terveid, ha szabad beszélned róluk?

Magyar Miklós: Maradjunk a közeljövőnél. Folytatom kutatásaimat Villonról és Apollinaire-ről, és összerendezem Albert Camus-ről írt nagyszámú tanulmányomat. Emellett folyóiratokban és internetes felületeken hosszabb-rövidebb írásokat közlök a magyar és francia irodalom, valamint a képzőművészet területéről.  

Nagyon köszönjük az interjút és további nagyon sok sikert kívánunk!

niki_bemutato_1.jpg

A könyvbemutató

A fotók Magyar Miklós tulajdonát képezik.

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr9516718420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása