A bivaly a magyarság egyik legősibb állata, amely évtizedeken keresztül méltatlanul lett elfeledve. Napjainkban szerencsére sokan tartják, felfedezve ezeknek a csodálatos állatoknak az intelligenciáját és egyéb képességeit.  A Mátrai Bivalyrezervátum is ezért jött létre. A bivalyokról és a fajfenntartásról Szalai Ferenccel, a rezervátum megálmodójával beszélgettünk.

 Mesélnél magadról és arról, hogy hogyan is kezdődött?

Szalai Ferenc: Az állattartásban nőttem fel, így már gyerekként állatok közelében éltem. A nagyapámnál lovak is voltak, ő még velük fuvarozott, művelte a földeket és az erdőn is lovakkal termelt. Gyöngyösön élt, gyakran mentem vele a szőlőbe. Ahogy mondani szoktam, engem már három évesen kirúgott a ló az istállóból. 2014-ben vettem először bivalyt. Az előzménye ennek az volt, hogy 2013 nyarán egy barátom szürke marhákat vásárolt és megkért, hogy vegyem át őket. Azt szoktam mondani egyébként, hogy a szürke marha és a bivaly között annyi volt az egyik nagy különbség, hogy az előbbinek „jobb a marketingje”, amely vélhetőleg csak a külső jegyeknek köszönhető. A bivalyok a legősibb őshonos állataink, amelyeket más állattal nem lehet összehasonlítani. Egy gazdaság éppen ekkor került felszámolás alá, én pedig megvettem az ott élő bivalyokat. Hamar rájöttem, hogy a marhafélékkel szerzett összes eddigi tapasztalatomat felülírják, azoknál individuálisabb állatok. 2014 őszén Gyöngyöstarjában 20 hektáron kezdtük el a munkánkat. Dévaványán 1999-ben magángazdálkodók, állatgondozók és nemzeti parkok összefogásával megalapították a Magyar Bivalytenyésztők Egyesületét, amelyhez 2015 márciusában mi is csatlakoztunk. 2017-ben kistermelő lettem és a gasztronómia felé fordultam, mivel a támogatások csak az alapokat fedezik. A gasztronómia iránya pedig kiválóan biztosíthatja a fajta fennmaradását is.

A továbbiakban mi történt?

Szalai Ferenc: 2021 óta már külföldre, egészen pontosan Nagy-Britanniába is exportálunk, így az évek során a megnövekedett létszámmal is számolnunk kellett. Ma már 150 hektáron a Mátra nagy legelőjén több mint 120 bivallyal és körülbelül 80 darab parlagi szamárral élünk itt. Szurdokpüspökiben, a Nyugat Mátra Kapujánál, annak egyik legnagyobb fennsíkján, szabadtartásban, szinte háborítatlanul élnek állataink. Központunkat úgy alakítottuk ki, hogy a kicsiktől a nagyokig mindenki megtalálja a számára legélvezetesebb és legbiztonságosabb módját az állatok megismerésének, és a feltöltődésnek.

Mit kell tudni a bivalyokról?

Szalai Ferenc: A bivaly egy gondozóhoz ragaszkodik igazán, mivel nagyon hűséges és intelligens állatokról van szó. Nagyon erős a szociális készsége, hiszen egymás borját is gondozzák ha kell, a sérült társukat megvédik. Nagyon gyorsak, 55 km/óra sebesség elérésére is képesek rövidtávon. Nem véletlen az a mondás, hogy amit „négy ökör nem húz el, azt két bivaly elhúzza”. Hihetetlen erejük mellett a szívük is nagyon erős, az izomzatuk is nagyon fejlett. A gazdájának mindent megtesz, de önérzetes is, tehát ha megbántjuk nehéz kiengesztelni. A marhához képest, gulyakészsége alkalomszerű, „klikkek” alakulnak ki.

Mi a célotok a munkátok során?

Szalai Ferenc: A megszerettetés és megismertetés mellett, ahogy említettem a fajtafenntartás. A vágóbikák a fajfenntartás igazi katonái. Ők képviselik azt az értékmérő vonalat, amelyet közgazdasági mutatónak is hívhatunk. Ha ez pozitív, akkor sikeresek a fajtafenntartás törekvései a gazdasági szempontokat is figyelembe véve.

A húsuk is rendkívüli, mesélnél arról, hogy miért nagyon ajánlott a fogyasztása?

Szalai Ferenc: Húsa rendkívüli ízélményt tud biztosítani, könnyen emészthető, mert zsírtartalma alacsony, azonban vitamin és ásványi anyag tartalma igen magas. Vas, foszfortartalma igen jelentős. Kifejezetten ajánlott betegségből felépülőknek, a gasztronómia szerelmeseinek, fejlődő szervezeteknek, sportolóknak és a tiszta/egészséges táplálkozás híveinek egyaránt. A magyar konyhán Gulyásnak és pörköltnek verhetetlen a vöröshúsok palettáján! Húslevese pedig kivételes!

Mik a további terveitek?

Szalai Ferenc: Az ismeretterjesztő munkánk folytatása mellett a termelők segítése, az összefogás, illetve annak elősegítése, hogy a vásárlók a húst közvetlenül, megbízható forrásból szerezhessék azt be.

Nagyon köszönjük az interjút és további nagyon sok sikert kívánunk nektek!

Fotók: Vörös Eszter