Június 25-ig még megtekinthető a Ludwig Múzeumban a Pécsi Műhely művészcsoport munkásságát bemutató “Párhuzamos avantgárd” című kiállítás. A Kultúrjunkie Blog Szerkesztősége a Múzeum Art & Wine Lover's Club programsorozatának keretében exkluzív tárlatvezetésen vett részt: a kortárs művészeti kiállítást ugyanis olyan kiváló hazai pincészetek borainak kíséretében tekintethette meg, mint a Heumann Pincészet, a Malatinszky Kúria, vagy a Vylyan Pincészet. A “Párhuzamos avantgárd” című kiállítás rendhagyó módon a Ludwig Múzeum két szintjén foglal helyet. A Pécsi Műhely művészcsoport 1968-tól 1980-ig működött hivatalosan és öt pécsi művész alkotta: Ficzek Ferenc, Halász Károly, Kismányoky Károly, Pinczehelyi Sándor és Szijártó Kálmán; azonban a magyar művészet és kultúra számos további tagja is kapcsolódott hozzájuk.

A Pécsi Műhely eredetileg egy középkori kőfaragó műhely volt, innen származik a csoport a neve. A tagok a Lantos Ferenc által vezetett, korszakalkotó iskola diákjai voltak, ahol a tiszta geometrikus formák magas fokú művészetével foglalkoztak. Egyrészt a Lantos féle iskola, másrészt a szintén pécsi születésű művész, Victor Vasarely öröksége miatt is, a csoport működésének első éveiben szintén a geometrikus alakzatokkal dolgoztak. Először a bonyhádi zománcgyárban készítettek ilyen formákat ábrázoló zománcképeket, majd a Pécs környéki bányákban, erdőkben hoztak létre – Magyarországon elsőként – land art akciókat, más szóval tájkísérleteket. A geometrikus formák és a természet egymásra kifejtett hatását vizsgálták; vagyis azt, hogy egy mesterséges forma miként befolyásolja a természeti képet, illetve azt, hogy a természet erői miként hatnak a geometrikus alakzatra. Számos alkalommal egy hosszú világos papírcsíkot használtak az akciók során, amelyekhez előzetesen terveket készítettek, majd rendkívül precízen és részletesen lejegyeztek és dokumentáltak mindent. Ezeket a formákat később bevitték a városba is, ahol szintén kísérleteztek a világos papírcsíkkal.Nagyon izgalmas az is, hogy a különböző hétköznapi tárgyakat hogyan építették bele a művészeti akcióikba, illetve az, hogy hogyan illesztették be művészetüket életük egyes eseményeibe. Az egyik példa erre, amikor Kimányoky Károly ki tudott utazni Párizsba - ami abban az időszakban nem volt egyszerű - de a felesége nem mehetett vele, így elvitte magával a felesége kabátjának egyik gombját és bedobta a folyóba, így jelezte a házastársa hiányát egy művészeti akció keretén belül, s ezt meg is örökítette fotókkal.

A fényképek egyébként nagyon jelentősek a Pécsi Műhely munkájában. Eleinte az akciók dokumentációjára használták őket, később maga a fotó vált a művészeti alkotás tárgyává. Már nem csak az volt a fontos, hogy mit ábrázol, hanem az, hogy milyen maga a fénykép felülete. A kísérletezést már-már extrém irányba tolták el. A Pécsi műhely tagjai nem féltek használni a fotót vagy a televíziót a művészetükben, ami akkoriban Magyarországon sem technikailag, sem lehetőségek szintjén nem volt egyszerűen kivitelezhető.

Halász Károly Magyarországon először építette be a televíziót a művészeti alkotás részeként. A készüléket úgy fogta fel, mint egy geometriai formát, kivette a televíziók belsejét és újabb geometrikus alakzatokat helyezett a képernyő elé. Halász Károly érezte, hogy mint művész, nagyon kevés lehetősége van arra, hogy benne legyen a tv-ben, így hát maga gondoskodott arról, hogy bekerülhessen: belemászott a kiürített tv készülékekbe.

Ekkoriban – a 70’es években - Magyarországra nem jutották el nyugati újságok, és nem érkeztek meg azok a modern és fejlődő művészeti tendenciák sem, amelyek a nyugatot jellemezték, tehát a művészek nem kívülről jövő információk alapján, hanem ösztönösen alkottak. Halász Károly 1972-ben kijutott a kasseli documentára, ott szembesült azzal, hogy mennyi újdonság és lehetőség létezik alkotás terén, mennyire nem jut el Magyarországra, ami a nyugaton történik. Felmerülhet a kérdés, hogy a 70’-es években - amikor a művészet minden megmozdulását kontrollálták és nem lehetett bármit kiállítani vagy alkotni – hogyan tudtak a pécsi művészek mégis ennyire szabadon alkotni. Ennek többek között az volt az oka, hogy főleg a fővárosra korlátozódott ez a szigor, a vidéki művészekkel kevésbé foglalkoztak. Az egyik sorozaton kiemelkedő szerepe van a T betűnek, ami a “három T” korszakra utal: a Tiltott, Tűrt, Támogatott kategóriákra. Ha nem is hivatalosan, de ekkoriban minden művészt, illetve alkotást valamelyik kategóriába sorolták. A Pécsi Műhely olyan szerencsés helyzetben volt, hogy őket többnyire tolerálták és néha még támogatták is. A művészcsoport tevékenysége a neo-avantgárd irányzathoz sorolható, mivel alkotói szakítottak minden addigi tevékenységgel és valami újat, szokatlant hoztak létre.

A Pécsi Műhely munkássága a művészet sokféle területére kiterjedt, a csoport tagjai a hetvenes évek vége felé egyre különbözőbb dolgokkal kezdtek foglalkozni, míg végül 1980-ban, mint hivatalosan működő művészeti csoport, megszüntette működését.

Forrás: Ludwig Múzeum

Fotók: Dancs Enikő Bianka Photography 

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)