A testedzés mindig is fontos része volt az életemnek. Anyukám kiskoromtól kezdve táncórákra és különböző sporttevékenységekre iratott be, szinte alig telt el úgy délutánom, hogy ne mozogtam volna.

Nem volt ez másképp a saját életében sem. Amennyire munkája engedte mindig szánt időt a tornázásra, úszásra (velem ellentétben imád úszni). Az étkezésére is különösen figyelt. Bár egész nap meg sem állt, közben is csak csipegetett és mikor késő este ért haza, alig láttam vacsorázni. Ahogy a legtöbb nő, sosem volt teljesen elégedett a külsejével.

Aztán tizenegy-két éves koromban egyszer visszautasítottam a desszertet, mondván mostantól fogyókúráznom kell. Onnantól egyre rendszertelenebbül ettem. Egyik nap bűntudattal telve habzsoltam az édességeket, másnap végig koplaltam és nem bírtam tükörbe nézni. Boldogtalan voltam. Azt éreztem nem vagyok elég szép, nem vagyok vonzó, nem vagyok szerethető. A mozgás élvezete pedig átalakult valamivé, amit gyűlöltem az életem részének tudni. Kényszer volt. Az elvárásoknak való megfelelés eszköze.

Manapság a fejlődő lélektan divatos kifejezésével ezt testképzavarnak, vagy táplálkozási zavarnak neveznénk, de én akkor nem éreztem annak. Nem éreztem annak, mert a legtökéletesebb testű barátnőim is ugyanezen mentek keresztül. Nem éreztem annak, mert a teltebb osztálytársaimat mindenki csúfolta és nem mertek olyan ruhákat hordani mint az "átlagos" alkatúak. Mert az általános iskolai testnevelés tanárnőm egy egész osztály szeme láttára szólt rá egy molett lányra, hogy kezdjen el fogyókúrázni.

Miközben bármerre néztünk csak a tökéletesség sugárzott. Tökéletes, a végletekig tárgyiasított női testek a plakátokon, a tv műsorokban, a videoklippekben, a pornóban. A modern élet díszletei. 
Rengeteg kemény évet kellett végigküzdenem, míg végre ki tudtam mondani, hogy (többé-kevésbé) teszek a tökéletességre. Az élet nem erről szól. Én nem ezt keresem másban és bennem se keresse ezt senki. És amikor egy barátom az utcán sétálva megbökdösi az oldalam, hogy: "Nézd már azt a csajt, hogy néz ki." én leszek az első aki elküldi melegebb éghajlatra. Mert senki nem szorul rá, hogy hibákat keressenek benne. Az élet arról szól, hogy a szépséget találjuk meg önmagunkban és másokban. Az apró gyönyörködtető részleteket. 
Ez nem azt jelenti, hogy amikor ma tükörbe nézek nem látom, mi az, amin változtatni akarnék. De tudom, hogy amit látok része annak, aki én vagyok. És szeretem minden vonását. Ezért szeretnék fejlődni. Saját magamért.

De sajnos a világ nem változott meg. A szomorú valóság az, hogy a nőknek elenyésző százaléka elégedett a külsejével, ez pedig az életük minden területén negatív következményekkel jár. Az önbizalomhiány rányomja a bélyegét a hétköznapokra, a párkapcsolatokra, a szexualitásra, az edzéssel és táplálkozással való viszonyra. Mielőtt belefogtam ebbe a cikkbe, elkezdtem kicsit kutakodni, más oldalak hogyan írnak ebben a témában. Amikor a testkép, edzés, fitness, egészséges életmód témakörökre kerestem, leginkább diéta tippek, gyakorlatsorok, súlycsökkentési praktikák, stb. akadtak a kezembe. Erre a mondatra is így találtam rá:

"A gyermekáldás gyakran jár együtt hízással, így sok anyuka szeretné visszanyerni korábbi alakját, hogy fenntartsa párja érdeklődését."

És ezúton szeretném megköszönni az idézett szöveg írójának, ha mást nem, azt, hogy tökéletesen összefoglalta helyettem, mi a lényegi probléma a nők testével kapcsolatos elvárásokkal. 
Pór Ágnes személyi edző hozzám hasonlóan úgy gondolja, igenis akad annál fontosabb ok a gyermekvállalás utáni sportolásra, mint hogy a partnerünk kedvében járjunk. Magyarországon az elsők között van, akik a fizikai edzés lelki vonatkozásaival is legalább ugyanolyan mélységekben foglalkoznak és a pozitív testkép fontosságát hangsúlyozzák. Megkértem, meséljen saját véleményéről és tapasztalatairól a kérdést illetően.

Miért választottad ezt a pályát?

Főiskola alatt az egyik szaktársam addig rágta a fülem, amíg ki nem próbáltam vele az edzőtermi edzést. Onnantól kezdve csak akkor nem volt bérletem, amikor lebetegedtem, pedig ennek már jó sok éve. Az elején nem volt pénzem és bátorságom személyi edzőhöz menni, úgyhogy elkezdtem magam utánajárni a témának. Egyre mélyebben kezdett érdekelni az edzés világa, egyre több szakmai cikket, szakkönyvet is olvastam. Időközben elvégeztem egy OKJ képzést is, és bár ekkor még csak mellékállásban foglalkoztam ezzel, mindig ott volt a fejemben a terv, hogy egyszer majd személyi edző leszek. Szerencsére ez mára megvalósult.

Úgy tudom, egy blogot is vezetsz a témában, ennek mi a története? 

Szerettem volna, hogy legyen egy oldalam, ahol az edzéssel kapcsolatos gondolataimat megoszthatom. Megfigyeltem, hogy Magyarországon kevés az olyan blog, ami úgynevezett "body positive" irányba megy. A legtöbb esetben inkább arról szólnak, hogyan legyen kerek fenekünk, feszes hasunk, hogyan diétázzunk. Azzal, hogyan érezzük jól magunkat a testünkben, valahogy nem nagyon foglalkozik senki. Én főleg ezt próbálom megcélozni.

Mi az az üzenet, vagy filozófia, amit a munkád során a vendégeid felé próbálsz közvetíteni?

A mozgásnak ne az legyen az elsődleges célja, hogy így, vagy úgy nézz ki, hanem hogy valamit hozzátegyen az életedhez. Szerintem, ha csak egy külső motiváció miatt erőlteted magadra a testmozgást, mert "muszáj", biztos, hogy nem válik belőle fenntartható szokás.

Mit gondolsz, mennyire követhető, illetve követendő-e egyáltalán a média és a közösségi felületek által reprezentált kép a nők testével kapcsolatban?

Erre a kérdésre szoktam azt mondani, hogy nem érdemes megpróbálni úgy kinézni, mint a plakáton lévő lány, mert a plakáton lévő lány sem néz ki úgy, mint a plakáton lévő lány. A fitness ipar egyik alappillére, hogy elérhetetlen képet helyeznek a nők elé, mivel nyilván ha egy olyan célért küzdesz, ami nem reális, és ahova nem fogsz önerőből eljutni, akkor el lehet neked adni egy rakás kiegészítőt, új edzésmódszert, tulajdonképpen bármit, amiről elhiszed, hogy egyszercsak eléred vele a vágyott alakot.

A realitás talaján mozogva, szerinted egy átlagos dolgozó nőnek, családanyának ma Magyarországon mennyi ideje és pénze van, amit az egészséges életmódra, illetve az edzésre tud fordítani?

Ez sok tényezőtől függ. Azt veszem észre, hogy ha valaki tényleg elhatározza, hogy beépíti az edzést az életvitelébe, heti két alkalmat szinte minden héten rá tud erre szánni. Már ennek is látható és érezhető pozitív hasásai vannak. De sajnos főleg az édesanyák körében, még mindig benne van a köztudatban, hogy nem szabad ezt előre priorizálni. Sok anyukán látom, még ha nem is mondják ki, hogy rossz anyának érzik magukat, amiért otthon hagyják a gyermeküket egy órára, rábízzák a férjükre és eljönnek edzeni. Az anyukák, dolgozó nők gyakran egymás között is elítélik azt, aki kicsit többet költ az egészséges étkezésére, vagy időt szán a rendszeres testmozgásra. Úgy gondolom, ez nagyon szomorú. Adott esetben a gyerekeknek is jobb, ha a szülő egészséges, boldog és jól érzi magát a bőrében. Emellett sokan még mindig azt gondolják, hogy az egészséges étkezést és a sportolást csak egy bizonyos réteg engedheti meg magának, pedig valójában már egy átlagos fizetésből is megoldható.

A tapasztalataid szerint mennyire motiválja a nőket az, hogy az edzés következtében egészségesebbek legyenek, és mennyire az, hogy megfeleljenek a standardeknek?

Mindig az utóbbit tapasztalom. 10-ből 9 vendégem azzal kezdi az első konzultációt, hogy elmondja, honnan mennyit szeretne fogyni, hogyan szeretne kinézni. A célkitűzésekben mindig a közösségi média dominál. Elég, ha az ember reggel végigpörgeti az instagram feedjét, és egyből azt érzi, "úristen, én nem mehetek így ki az utcára".

  
Mit gondolsz, kik és hogyan tudnának ezen változtatni?

Szerencsére a fitness világában is akadnak már olyan bloggerek, edzők, akik igyekeznek felnyitni az emberek szemét, például a tökéletesen beállított fotójuk mellé készítenek egy olyan képet, ami a hétköznapi, valós testüket ábrázolja. Nyilván mindenki jobban szereti az előnyösebb oldalát mutatni, de ebben a szakmában mindannyiunk felelőssége lenne egy kicsit valósághűbb képet közvetíteni. Nem szoktam vitatkozni az új vendégekkel, amikor azzal állnak elő, hogy szeretnének úgy kinézni, mint ez, vagy az az instagram celeb, de általában az edzések során nem beszélünk erről. Ritkán hagyja el olyan mondat a számat, mint "Ezt a gyakorlatot azért csináljuk, hogy kockás hasad legyen.", általában inkább ilyeneket szoktam kihangsúlyozni: "Ettől a gyakorlattól a mindennapokban kevesebbet fog fájni a derekad." Mikor utólag felteszem a kérdést, milyen hatással volt egy-egy vendég életére, hogy elkezdett edzeni, ők sem azt szokták válaszolni, milyen jó, hogy vékonyabb lett a karjuk, hanem, hogy jobban alszanak éjszakánként, jobb a közérzetük. Ez tehát nagy részben a szakemberek felelőssége, de mindenkinek magának is át kell értékelnie a céljait és elvárásait.

Szerinted hogyan kezeljék a nők a külső társadalmi nyomást, ami a kinézetükkel szembeni elvárások terén rájuk nehezedik?

Minden nőnek meg kell tanulnia, hogy amit mások gondolnak róluk, az mások problémája. Személyesen, szakmabeliként is érzem ennek a súlyát, hiszen nem úgy nézek ki, mint valaki, aki most lépett le a versenyszínpadról. Tisztában vagyok vele, hogy sok edző, aki olvassa a blogomat azt gondolja, milyen jogon beszélek én ilyen testtel és ezt nekem, saját magamban kell megtanulnom kizárni. Mindig lesz valaki, aki azt gondolja, jobb mint te.

Milyen tanácsot adnál az olvasóknak?

A Fitness több, mint diéta, fogyás és testformálás. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy ne engedje magát beszorítani a média és a társadalom által felállított keretek közé, merje megtalálni a saját, egyénre szabott egészséges életmódját.

Tóth Eszter

Fotó: Kis Norbert

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)