2016. április 23. írta: Licskai Timi

Esti Kornél éjszakája - Interjú a zenekarral

Április tizenhatodikán az A38 hajón mutatta be negyedik lemezét az egyik legegyedibb hazai rockzenekar, az Esti Kornél. Szerkesztőségünk tagja a koncert előtti, nyárias hangulatú délutánon tudta szóra bírni a zenekar két oszlopos tagját, Bodor Áront és Veres Imrét.

A Ne félj albumotok megjelenése óta két év telt el. Miről szólt ez az időszak, a mostani lemez alkotói folyamatai töltötték ki vagy belefért némi pihenés is esetleg? Meséljetek!

Imi: A látszat ellenére sok minden történt velünk. Születtek az új dalok, ezeket gyorsan összeraktuk, mivel szerencsére olyan zenekar vagyunk, akiknek, ha van ideje arra, hogy aktívan próbáljanak és elkezdjenek ötletelni, akkor viszonylag gyorsan tudunk alkotni. Voltak persze dolgok, amikkel több időt kellett szöszmötölni, de akadtak dalok, amik egy-két óra alatt összeálltak. Így pedig elég jól tudtunk dolgozni. Közben koncerteztünk is jó sokat, illetve összeállítottunk egy akusztikus műsort is – durván másfél évvel ezelőtt.

Ami szerintem ezalatt a két év alatt fontos volt, és ezen a lemezen is érződik, hogy a zenekar nagyon összecsiszolódott. Én ezt az új lemezt koherensebbnek és kompaktabbnak is érzem, mint az előzőeket. Ez pedig nyilvánvalóan azért is van, mert összeszoktunk és jobban megismertük egymást. Szóval a háttérben azért forogtak azok a fogaskerekek és működött a kémia!

A következő kérdésem ehhez is kapcsolódik, mivel az új albumotok valóban sokkal érettebb lett – ahogy fogalmaztál koherensebb – érdekelne, hogy honnan jött az ihlet ezekhez a dalokhoz, az új albumhoz?

Imi: Diktálta az élet…

Áron: A felnőttesség szerintem abból is következik, hogy mind felnőttünk, a zenekar tagjai lassan a harminc felé közelítenek, és ez is egy természetes folyamat, szóval nem direkt koncepció volt, hogy mi akkor most komolyan vesszük a dolgot, hanem ez most így jött.

Az ihletek egyébként teljesen váratlan pillanatokban szállnak meg, például Ágoston a telefonjára szokta feldúdolgatni a dallamötleteket (aztán elhagyni egy félév anyagát a telefonjával együtt, de szerencsére a memóriája még jó, így a jobbak megmaradtak!). Most először volt amúgy olyan, hogy sok számot közösen írtunk Dodival és Ágostonnal négyesben.

Mindent, mármint szöveget, a zenét is?

Áron: A legtöbb zenei alapot Ágoston hozta, ez nagy változás most, mondhatjuk, hogy „kinyílt a csipája”. A közös munka főleg a szövegeknél volt, de persze a zenei résznél is úgy van, hogy ha valaki hoz egy alapot, akkor utána mindenki beleteszi a saját részét.

Először a zene vagy a szöveg születik meg?

Áron: Általában a zene és arra a szöveg, de ha esetleg a szöveg van előbb, ahhoz is van már valami dallamkezdemény. Olyan nincs, hogy írunk egy teljes szöveget és aztán ahhoz kell valami zenei anyag.

Az új lemezzel mennyire vagytok elégedettek?

Imi: Hogy mennyire vagyunk elégedettek, ennek a megítéléséhez szerintem el kell telnie egy kis időnek, de ahogy mondtam én ezt most egy kompakt, erős anyagnak érzem és remélem, hogy ha eltelik 3-5 év, akkor is ugyanezt tudom mondani.

Milyen véleményeket kaptatok róla külső emberektől, a hallgatóságtól?

Áron: Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptunk és lényegében ez a legfontosabb, mármint attól függetlenül, hogy mi mit gondolunk, de persze, jó kis anyagnak gondoljuk mi is.

Az Éjszaka van, megjelent a bemutatókoncert előtt. Úgy érzitek, hogy szükségszerű, hogy a közönségetek akár már a lemezbemutató koncerten veletek tudja énekelni a szövegeket, vagy ez ennyire nem volt tudatos?

Áron: Ez teljességgel tudatos. Időt akartunk hagyni, hogy valamennyire beleivódjon az emberekbe az új album.

Imi: Azon gondolkodtunk, hogy körülbelül egy hónappal előtte kellene kihozni a lemezt, mielőtt elkezdjük érdemben turnéztatni, mivel szeretnénk minél több dalt beletenni a koncertműsorunkba az új lemezről és nyilván kell egy kis idő, amíg az emberekhez is eljut, amíg ők is hallgatják, jó esetben megszeretik.

Áron: Az egy hosszú folyamat, míg beérik az album, most még valószínűleg csak a legnagyobb rajongók fogják velünk énekelni a dalokat, de az is hihetetlenül jó, mivel elég kevés idejük volt. Például Győrben volt koncertünk a hónap elején és azelőtt egy nappal jelent meg a lemez, de az első sorokban állók már énekelték velünk a szövegeket.

Egyre inkább bővül a rajongótáborotok, ez milyen irányban történik? Az idősebbek vagy a fiatalabbak szaporodtak meg a koncertjeiteken?

Áron: Mindenféle korosztály van, de a változás, hogy az idősebbek nagyobb arányban vannak jelen, mint régen. Ez pedig egy tök jó dolog, mivel ezek szerint 40 év körüli embereket, akik már túl vannak sok mindenen, is meg tudunk szólítani. Talán ez is a mi idősödésünknek tudható be.

Imi: Igen, van ez, amit Áron mond, de azért a közönség nagy része továbbra is a velünk azonos korú meg a kicsit fiatalabb, ez a 18-28 év közötti korosztály az, aki 70-80%-ban kiteszi a közönségünket. És ez nagyon jó, mert ezek az emberek szeretnek ugrálni, tombolni és ez minket is lelkesít.

A számaitok eléggé egyediek. Szerintetek mitől ennyire sajátos, azonnal felismerhető mind a hangzás, mind a mondanivaló? Lényegében, mi az, amitől Esti Kornél dal lesz egy dal?

Áron: Attól, hogy mi írjuk? :) Tudatosság szerintem nincs ebben.

Imi: Visszakérdezhetek? Neked mitől lesz Esti Kornélos egy dal?

Szerintem nagyon meghatározóak a gitárok és nem feltétlenül a masszív húrtépésre gondolok, hanem a melankolikusabb dallamokra, illetve rendkívül meghatározónak tartom a szövegeiteket is, persze.

Imi: Csak azért kérdeztem rögtön vissza, mert mi nyilván nagyon belülről látjuk ezt az egész dolgot, illetve sokkal szubjektívebben, mint a közönség és éppen ezért ők markánsabban meg tudják mondani, hogy mi az, amitől Esti Kornélos egy dal. Az biztos persze, hogy van egyfajta melankolikus, borongós, olykor szélsőségesen neurotikus íve a dalainknak, de nem vagyunk egy letargikus társaság.

Áron: Inkább egyáltalán nem. Persze, valószínűleg nem erre számítanának, ha hallgatják a szövegeinket.

Idén a Nagyszínpad tehetségmutató versenybe is bekerültetek. Mit vártok ettől a lehetőségtől?

Áron: Várni konkrétan semmit nem várunk, inkább örülünk a lehetőségnek, és alig várjuk, hogy egy jót koncertezhessünk az Akváriumban. Persze nagyon jó a média-megjelenésünknek, szóval remélhetőleg fogunk belőle profitálni is, de mi ezt inkább kalandnak fogjuk föl, semmint versenynek.

Imi: Ez egy jó lehetőség arra, hogy eljussunk olyan emberekhez, akik nyitottak erre a zenére, de még nem volt lehetőségük megismerni minket és most talán majd pont jókor kapcsolnak a Petőfi TV-re és felfedeznek maguknak. Mindazonáltal, ahogy Áron is mondta, mi ezt inkább csak kalandnak tekintjük, és csak örülünk, ha a zsűri és a közönség is jónak ítéli meg a produkciónkat.

Mi az, amit mindenképpen szeretnétek még elérni a zenekarral?

Imi: Elsősorban, hogy minél több emberhez eljussunk. Ezalatt arra gondolok, hogy általában a zenénket rétegzeneként aposztrofálják, nem éppen mainstream zene, annál barázdáltabb dolog, de közben pedig, szerintem olyan emberek is rezonálnak a zenénkre, akik egyébként nem feltétlen hallgatnak ilyen zenét vagy nem csak ilyet. Lényegében, szerintem a zenekarban még van az általunk becélozható közönség számát tekintve potenciál és ez egy elég releváns cél a zenekar jövőjét tekintve. Egyébként pedig dalokat írni, megtartani ezt a kémiát, ami kialakult közöttünk és kurva jó koncerteket csinálni! :)

Ha benne vagytok, akkor lenne még pár random kérdésünk….

Mi a leghajmeresztőbb dolog, amit eddig megtettetek?

Imi: Ezt, ha lehet, inkább szkippeljük, Áron tudna mesélni, de….

Áron: De ezt most inkább nem osztanám meg… :)

Ki az az előadó vagy együttes, aki cikinek számít vagy számított, de rajongtok/rajongtatok érte?

Áron: Marilyn Manson

Imi: És ő cikinek számít?

Áron: Hát nem tudom, vannak hozzá tini kori kötődéseim és én bírom, szoktam hallgatni. Ráadásul van egy új száma, ami hasonlóan kezdődik, mint az egyik dalunk, az Ez a város. Utólag vettük észre és először titokban akartuk tartani, de inkább mi kürtöljük világgá, minthogy máshol meggyanúsítsanak. :)

Imi: Én egy időben sokat hallgattam J-Lonak a második lemezét, ez lehet egyfajta bűnös élvezet, mivel volt rajta egy-két fülbemászó dal, ami átjött. Na meg, nyilván azért az esztétikai csomagolás sem volt elhanyagolható… :)

Milyen szupererőt szeretnétek?

Áron: Talán láthatatlanság, vagy repülés, bár… biztos nagyon fárasztó repülni, úgyhogy inkább a láthatatlanság.

Imi: Én azt szeretném, hogy azokat a félelmeket, szorongásokat, problémákat, amik megtalálnak időnként, azokat lepöccinthessem magamról, mindenféle komolyabb lelki turkálás nélkül.

És mit kívánnátok, ha lenne 3 kívánságotok?

Áron: Hű, én listamondásban teljesen analfabéta vagyok… a kedvenc zenekaraimat sem tudnám felsorolni :)

Imi: Most itt, ha kifognánk egy halat – pont a hajón- szerintem azt mondanánk, hogy menjünk el Vegasba, üssük meg a Jackpotot, aztán onnan repüljünk tovább Hawaii-ra és csapjunk bulit két hónapig!

A fiúk egyébként fenomenális koncertet adtak, szóval, ha valaki véletlenül lemaradt volna, vagy csak szeretné újra átélni az élményt, annak április 25-én mindenképpen az Akváriumban a helye, mivel legközelebb a Nagyszínpad tehetségmutató keretein belül játszik a zenekar, újból Budapesten.

FB esemény: https://www.facebook.com/events/708564429278351/