Szeptember huszonnegyedikén ellátogattunk a Mika Tivadar Mulatóba, ahol aznap este koncertet adott a Volume Under Kontroll.
„Négyen vagyunk. Testvérek. Bár máshogy áll a hajunk, a szemünk színe és a stílusunk is más, ráadásul különböző hangszereken (is) játszunk, a zene összeköt. Dalok rólunk, rólatok, mindenről, ami minket foglalkoztat. Fekete István - gitár, ének (The Carbonfools); Fekete János Jammal - dob, beatbox, rap, vokál (The Acoustic Loops); Fekete Zoltán - basszusgitár, ének; Fekete Mátyás - gitár, ének.”
Szerkesztőink a VUK fellépése előtt - egy rövid interjú erejéig - elkapták Fekete Istvánt, Jánost (Jammal) és Mátyást beszélgetni.
Honnan jött a „VUK” elnevezés és mit jelent számotokra?
János: Vadul Ugató Kutyák. (nevet)
István: Leszek én a komoly…Úgy alakult ki a Volume Under Kontroll, azaz a VUK, hogy keresni akartunk egy olyan nevet, ami angolul és magyarul is jól hangzik, és azt találtuk ki, hogy legyen egy olyan angol kifejezés, aminek magyarul is van egy értelmes rövidítése. Végül erre a szóra akadtunk rá, aminek van még egy vicces vonatkozása is: történetesen az, hogy engem is Fekete Istvánnak hívnak.. Plusz a sztorihoz az is hozzátartozik, hogy a szomszéd feljelentett minket annak idején, mert …
János: …mert mikor dob szakon szakvizsgáztam, akkor nagyon sokat gyakoroltam és a szomszédnak ez nem tetszett, folyamatosan szóltak, és volt, hogy rendőrt is hívtak.
Hogy jött az az ötlet, hogy együtt zenéljetek?
János: Úgy történt, hogy az Istivel elkezdtünk együtt zenélni egy sulis zenekarban- én nem jártam abba a suliba sosem, csak elhívott engem mint dobos-, és ez a zenekar szépen lassan megfogyatkozott, feloszlott, majd mi feltöltöttük „Feketékkel” az üres helyeket tulajdonképpen. Szépen lassan megtanult mindenki valamilyen hangszeren játszani, abszolút nem történt semmiféle erőszak ilyen téren, Matyit egy kicsit pesztrálnunk kellett, hogy gitározzon, de végül is ennek ő nagyon örült.
István: Mert ő eredetileg csak táncolni akart. Aztán mondtuk neki, hogy ez nem a balett, ide kell egy hangszer!
Mi a koncepció a zenekarban? Ki miért felelős?
János: Én a hangulatért!
István: Én a számírásért!
Matyi: Én a személyes kapcsolatokért! Állítólag… (nevet)
János: A közönséggel…
István: Igen... A Matyit berakjuk a közönség és közénk, tehát úgy lesz a színpad majd a jövőben, hogy lesz egy kordon a monitor és köztünk, és ő ott fog futkorászni a gitárral hergelve az embereket!
János: Zoli pedig jelenleg a koncertszervező!
Mik a tervek a jövőre nézve?
Matyi: Fesztiválok, fesztiválok és fesztiválok…
István: Éppen írjuk a nagylemezünket. Én effektíven arra gondoltam, hogy az EP-n lévő számokhoz - és az azt megelőző dalokhoz - még hozzá kéne csapni mondjuk kettőt, és azt kiadni egy nagylemezként, hogy „Ez történt eddig”. De konkrétan még nem tudjuk, hogy mi lesz.
János: Nagylemez bemutatókoncert a rövidebb távú terv, a hosszabb távú pedig nyilván az, hogy világhírűek, ne legyünk, mert azt már mindenki megcsinálta! Mi Magyarországon akarunk szimplán csak híresek lenni, örömet szeretnénk okozni, el szeretnénk jutni az összes fesztiválra, ahol több száz, több ezer ember nézhet minket. A Parkban szeretnénk játszani és stadionokat megtölteni a zenénket kedvelő magyar közönséggel. Egyébként angol szövegekben is gondolkozunk ugyanúgy, de egyelőre maradunk a magyarnál.
Az EFOTT milyen tapasztalat volt számotokra?
János: Hatalmas élmény volt játszani egy - a megszokottnál - nagyobb színpadon. Akkor jött haza a két kicsi külföldről, ahol hatalmas tapasztalatra tettek szert az ott való zenélés által, és sokkal magabiztosabban álltak színpadra, amit mi is megéreztünk Istivel, ebből kifolyólag az egész zenekar sokkal magabiztosabb lett. Azt hiszem – mindennek köszönhetően - egy olyan koncertet nyújtottunk, ami bárhol megállta volna a helyét.
István: Nekem azt volt jó látni, hogy amikor bejöttek az emberek, tetszett nekik a zenénk, és nem kifordultak, hanem mosolyogtak, táncoltak, érdekelte őket, amit csinálunk. És ez számomra azt jelenti, hogy ismeretlen emberek előtt tud működni a zenekar. Pedig nagyon meleg volt a sátorban…
Milyen visszajelzéseket kaptatok az EP-ről? Jó iránynak tartjátok?
István: Pozitív visszajelzéseket kaptunk, de szerintem a következő anyagunk sokkal jobb lesz. Nekem már nagyon tetszik az az EP is, mert mindig hallatszik rajta, hogy mennyit fejlődünk, illetve mi is tanulunk ezekből, hogy hogy legyünk igazán egy zenekar. Azt érzem, hogy minél több felvételt készítünk, és minél több koncerten vagyunk túl, annál inkább elindul az, hogy mi nem egy család vagyunk, hanem egy zenekar. Tehát így változik ez a történet, és egyre inkább megtanulunk egymással tiszteletteljesen viselkedni, nem mintha egy játékvasúton veszekednénk. Nagyon profin állnak hozzá már a srácok az egészhez, és egyre több és jobb ötletet hoznak.
És ezáltal nem komolyodnak a konfliktusok?
István: Nem, pont hogy kevesebb a konfliktus, mert én is megtanultam elengedni dolgokat, és mindenki elkezdte becsülni a másikat.
János: Az, hogy testvérek vagyunk, az ad egyfajta könnyebbséget, de bizonyos szempontból nehezebb is a dolog.
Matyi: Nehezebb, mert sokkal őszintébbek vagyunk egymással és nagyon ki tudjuk osztani a másikat. És ezt teljesen szárazon adjuk elő, szóval…
István: …nem az van, hogy „Figyelj, picit rosszul énekeltél”, hanem „Figyelj…Nagyon szarul vokáloztál…” .
Még van pár random kérdésünk…
Mi a leghajmeresztőbb dolog, amit eddig megtettetek?
János: Úgy ugrottam bele a medencébe egyszer, hogy az István előttem beleugrott…
István: …belelökött maga előtt a vízbe…
János: …és nála egy betörött fej, nálam pedig egy állrepedés lett a következmény.
Matyi: Engem felhúztak a harmadikra egy vödörben, egy csörlőn, amikor 5 éves voltam…
István: Igen, örülünk, hogy nem esett le!
Matyi: Nálam volt még egy olyan, hogy 3 évesen, mikor a Palatinus Strandon voltunk, láttam, hogy folyamatosan ugrálnak bele a többiek a nagy medencébe. Gondoltam egyet, és én is beleugrottam, erre mindenki pánikba esett, aztán végül föllubickoltam a víz tetejére. Úgy, hogy még soha nem úsztam…
István: Szerintem ez nagyon vicces volt…Csak Anya pánikolt, én röhögtem .
Matyi: Sőt..Egyszer megettem fogadásból 4 gerezd fokhagymát, és majdnem meztelenül futottam végig háromszor az udvaron télen, a hóban…Mert az István azt mondta…
János: Én miért nem voltam ott?
István: Unatkoztunk…Nélküled…
Milyen szupererőt szeretnétek?
Matyi: Én szállni szeretnék! (nevet) De ezt majd úgyis meghallgathatjátok!
István: Én egy ideig azt gondoltam, hogy gondolatot akarok olvasni, vagy láthatatlan akarok lenni, de aztán rájöttem, hogy csomó embernek tökre nem érdekesek a gondolatai, úgyhogy maradok a mágnesek irányításánál, az egy nagyon jó dolog lehet. Azzal tudnék repülni, építeni, irányítani minden elektromos eszközt, rombolni is…
János: Én megmondom a tutit, Gyerekek! Nekem olyan szupererőm lesz, hogy bármilyen erőt választhatok.
És mit kívánnátok, ha lenne 3 kívánságotok?
János: Én nagyon örülnék, ha minden ember boldogabb lenne, és nem lenne szomorúság. És ezt tényleg szívből gondolom. Szerintem ez nagyon fontos lenne. A második kívánságom az lenne, hogy a családomban is mindig boldogság legyen és szeretet. Illetve minden nap kívánhassak egyet, és az vagy teljesül, vagy nem.
Matyi: Én azt kívánnám, hogy éledjen fel Michael Jackson, utána egy színpadon léphessek fel vele, és a zeneelmélet nagy tudora legyek, ismerjem minden csínját-bínját…. És olyan nagy zseni legyek a színpadon, mint Édesapám. ( akkor négyet kívántam )
István: Akkor én odaadom Matyinak egy kívánságom. Hát…Ha globálisat kívánhatok, az az lenne, hogy minden ember meg tudja érteni saját magát. Akkor már könnyebb lenne elfogadni mindenkinek a másikat is, úgy jobban értenék az emberek, hogy mi történik. A második meg… Kérek egy időgépet!
Ki az az előadó vagy együttes, aki cikinek számít vagy számított, de rajongtok/rajongtatok érte?
János: Ciki volt, vagy ciki, én szerettem a Backstreet Boys-t. EVERYBOOODY! Yeah-yeah…
Matyi: Ricky Martin. De a Hupikék Törpikék kazettáról még nem is beszéltünk…
Istvánnak nem sikerült ilyet találni, úgyhogy Jánossal megállapodtak Cher-ben .
Köszönjük az interjút és a fantasztikus koncertet is a Fiúknak!
Legközelebb októberben találkozhatunk Velük, érdemes követni hivatalos Facebook oldalukat a részletekért!
Az interjút készítette: Licskai Tímea és Vincze Kata
Főkép: VUK hivatalos Facebook oldala
A képeket készítette: dr. László Enikő (LEni)
