Szabó Balázs Bandája idén lett 10 éves, amit november 4-én egy különleges koncerttel ünnepeltek meg az Erkel Színházban. Ahogy leültünk a nézőtéren, azonnal eszembe jutott: amikor pár éve elkezdtem cikkírással foglalkozni, Szabó Balázs volt az első, akivel interjút készíthettem – szóval a zenekar már csak ezért is mindig az egyik kedvencem marad. És azért is, mert ezen a jubileumi alkalmon ötvözték a zenét az irodalommal, és a színházzal is.Aki járt már Szabó Balázs Bandája koncerten, annak elsőre biztosan szokatlan volt, hogy ezúttal egy akusztikus, ülőhelyes műsorral készültek a közönségüknek. Nekem is, hiszen az első dolog, ami beugrik a fellépéseikről az éppen az, hogy mindig végigugráltuk és táncoltuk az egészet. Ezt az egyediséget fokozta az is, hogy a jubileumi este éppen hétfőre esett – ami nem túl gyakori a koncerteknél. De Szabó Balázs a műsor alatt elárulta, igazából örülnek neki, hogy ez így alakult, hiszen ez a nap sokak számára nem feltétlen kedves – vagyis lehetőséget kaptak arra, hogy megszépítsék a hét indítását.

A zenekar ehhez tökéletes őszi hangulatot varázsolt: a színpad tele volt falevelekkel, míg a háttérben erdőket idéztek meg előttünk – és ezt meghitt lámpafényekkel koronázták meg. Ezen az estén egyébként az Accord Quartet is csatlakozott Szabó Balázs Bandájához, így ezúttal vonósokkal kiegészülve törték meg a megszokott hangzást. Az elhangzó dalok listája pedig ezúttal versekkel volt tele: Pilinszky János, Grecsó Krisztián, Szemlér Ferenc művei kaptak helyet a setlisten. De természetesen nem maradt ki a sorból Radnóti Miklós sem, aki egyébként is fontos szerepet játszik a zenekar életében: Szabó Balázs első Radnóti-versfeldolgozása, a Bájoló máig az együttes egyik legsikeresebb dala. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a Banda legutóbbi lemeze, a Hasonlatok is a költő megzenésített műveit tartalmazza.Szóval ezúttal nem volt sem tánc, sem ugrálás – viszont volt helyette meghittség, és offline slow-élmény is. Bár sokan talán csak a szabályok miatt tették meg ezt, de erre a kis időre mindenki félrerakta a telefonját, és egyszerűen élvezte a műsort. A FOMO, vagyis a Fear of Missing Out és a megosztások világában jó érzés volt látni, hogy senki sem a telefonja kameráján keresztül követte végig a dalokat.

A koncert vége felé haladva pedig Szabó Balázs megjegyezte, milyen sokan köhögnek a közönség soraiban – de reméli, hogy a zene gyógyító hatással lesz mindenkire. Az biztos, hogy az ilyen estéket receptre kellene felírni.

Fotók: Nagy Márton

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)