Azt már az elején be kell, hogy valljam: nem mozgok otthonosan sem a DC, sem a Marvel-univerzumban, és a képregényfilmek közül általában azokra szavazok, amik önmagukban is „nézhetőek” – azaz nem kell több órás maratont tartanom, hogy pótoljam azokat a történeteket, amik a legújabb mozi megértéséhez szükségesek. A Joker szerencsére pontosan ilyen. Figyelem, a cikk SPOILERT is tartalmaz!
Todd Phillips filmje valószínűleg minden mozi-rajongó figyelmét felkeltette, hiszen az év egyik legjobb alkotásaként harangozták be, Joaquin Phoenix alakításáról pedig csakis jókat írtak – sőt, dicshimuszokat zengtek róla. Ráadásul egy olyan szerepről van szó, amit egyébként is óriási misztikum vesz körül. Hiszen Joker karaktere volt az, aki állítólag az őrületbe (és sokak szerint a halálba) kergette korábbi megformálóját, Heath Ledgert.
Ezúttal viszont nem Batman ellenségét ismerhetjük meg, aki rettegésben Gothamet, hanem Arthur Flecket. vagyis azt a kisembert, akit a társadalom teljesen kitaszított magából. Ő az a (leendő) Joker, akit beteg édesanyja Happynek hív, pedig igazából sosem volt boldog – egy pillanatra sem. Az a mentál problémákkal küzdő férfi, aki bohócként örömet akar szerezni az embereknek, és mosolyt szeretne csalni az arcukra – mégis őt rabolják ki, és rugdossák meg. És sajnos ő az, aki mellett mindenki elmegy az utcán, mikor sérülten fekszik a földön. Arthur a naplójában meg is jegyzi: még akkor is levegőnek néznék, ha haldokolna. Ez az a nyomasztó világ, amiben megismerhetjük őt, és ha nem tudtam volna, milyen filmre is ültem be, biztosan végig azért szurkoltam volna, hogy legyen gyógyír a helyzetére. De ez épp olyan, mint amikor az ember bekapcsolja a Titanicot: a happy endre várni teljesen felesleges.
Éppen Arthur szomorú helyzete az, ami miatt nem könnyű nyilatkozni erről a filmről, és az sem véletlen, hogy vannak, akik tiltakoznak ellene - mert attól félnek, hogy erőszakot szül a mozivásznon kívül is. Joaquin Phoenix valóban elképesztő tehetséggel és átszellemüléssel mutatja be azt a férfit, aki a sokadik megalázás után könyörtelen gyilkossá válik. Vajon azért ölte meg az áldozatait, mert igazságot akart tenni, vagy csak ekkor érezte, hogy ura az életének, mert nem hagyja magát elnyomni – esetleg a betegsége uralkodott el rajta ennyire? A döntés a nézőkre van bízva.
A Joker nem (féltétlenül) képregényfilm, és nem is egy gonosz főhős uralkodásáról szól. Nevezhetjük görbe tükörnek, amibe nehéz belenézni. Mert Arthur története egy szélsőséges példája (ezt fontos kiemelni!) annak, hogy mit tehet az emberrel a lelketlen, rideg társadalom, a lenézés, a kirekesztés. Talán éppen azért olyan furcsa érzés végig járni a gyilkossá válás útját Joaquin Jokerével, mert szinte mindenki átélt már megalázó helyzetet, ami a legrosszabb oldalát hozta elő – azt, amire egyáltalán nem volt büszke, vagy nem is tudta, hogy ott van benne.
Egy biztos: akármennyire lenyűgözött Joaquin Phoenix alakítása, legalább annyira feszengtem is a moziban, és szabadulni akartam attól a nyomasztó érzéstől, amit a film kiváltott belőlem. Azt hiszem, ritka az ilyen erőteljes alkotás.
stáblista
rendező - Todd Phillips
forgatókönyvíró - Todd Phillips // Scott Silver
producer - Bradley Cooper // Todd Phillips // Emma Tillinger Koskoff
operatőr - Lawrence Sher
zene - Hildur Guđnadottir
szereplők
Arthur Fleck / Joker - Joaquin Phoenix
Sophie Dumond - Zazie Beetz
Murray Franklin - Robert De Niro
Thomas Wayne - Brett Cullen
Lead kép: InterCom
(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)
