Habár sokaknak leginkább a Vámpírnaplók sorozatból ismerős Michael Malarkey, az Enzo karakterét alakító színész életében a zenei karrierje is nagyon fontos szerepet játszik. Tavaly ősszel jelent meg Mongrels című albuma, amivel májusban európai turnéra indult, melynek egyik állomásaként június 7-én a Dürer Kertbe is ellátogat melankolikus dalaival. A Kultúrjunkie Blog a zenei pályafutásának kezdetéről és a szövegírás folyamatáról kérdezte Michael Malarkey-t.
A zenei pályafutásod egy helyi hardcore bandában, a Shadysideban indult, azonban a szólókarriered más irányt vett. Hogyan találtad meg a saját hangodat az évek alatt? Mi az, amit hiányoltál az együttesben és a stílusukban?
Michael Malarkey: A dolog egészen egyszerűen és természetesen alakult így. Ahogyan bővült a zenei láthatárom, úgy változott az is, hogy milyen műfajban szeretnék játszani. Azt is fontosnak tartottam, hogy a dalszövegek érthetőbbek legyenek, amit nem mindig éreztem, mikor ordítottam őket egy hardcore bandában. De a legfőbb ok a változásra az volt, amikor kiléptem az együttesből és Londonba mentem egy dráma iskolába. Folyamatosan írtam, anélkül, hogy a banda járna a fejemben, így a dalok mindig egy kicsit befelé fordulóbbak lesznek.
Egyszer azt mondtad, hogy Te egy „B*ssza meg!” típusú pasi vagy. Melyik volt az a pillanat, amikor azt gondoltad, „B*ssza meg, elindítom a szólókarrierem!”?
Michael Malarkey: Hihetetlenül sokkal tartozom ezért az egyik legjobb barátomnak és zenei menedzseremnek, Danny Kiernek. Egy észak-londoni pubban, a The Old Dairyben dolgozva találkoztunk, miután elvégeztem a drámaiskolát. Tudtam, hogy zenei körökben mozog, ezért odaadtam neki számos otthon rögzített demo CD-met. Danny bátorított, hogy álljak mikrofon elé és lépjek fel Londonban. Így kezdődött az egész. Képtelenség egyedül megcsinálni, nekem pedig ő a jobb kezem ebben az egészben.
Százszámra írtam dalokat addig a pillanatig, egyszerűen csak szükségem volt egy olyan emberre, mint ő, aki segített megtennem ezt a lépést.
Azt is említetted, hogy a szövegíró, aki benned van, a melankóliában találja meg a szépséget, és fontosnak tartod, hogy egy művész megossza a saját sebezhetőségét a közönségével. Mi a történeted, amit el szeretnél mesélni?
Michael Malarkey: Nem az én tisztem megmondani. Remélem, hogy a hallgatóim találnak értéket abban, amit csinálok és jó lenne, ha összehozná az embereket és egy kicsit másképp gondolkoznának a megszokottnál. Összesen ennyit szeretnék.
Mesélted egy interjúdban, hogy egy igazán egyedi látásmódod van a világra. Hogyan tudnád definiálni a nézőpontodat?
Michael Malarkey: Ez egy igazán különös, nomád létezésforma. Mindig úton vagyok, különböző országokban dolgozom, világszerte utazom, új embereket ismerek meg. Ez egyfajta spontaneitás és az alkalmazkodó készség központú élet. Vannak rövid, intenzív sprintek, aztán hosszabb tartalmú utak. Látjuk a jobb és a rosszabb időket is, többet és intenzívebben érzünk. Ettől persze meg is lehet bolondulni, ha nem találja meg a szépséget az utazásban.
A színpadon állva tudsz hagyatkozni a színész énedre, és fordítva?
Michael Malarkey: Igen, a két énem informatív egymás számára, de mindkettő teljesen különböző élmény.
Május 23-án jelent meg a legújabb, EP-d, a három dalt tartalmazó Captain Solitaire. Bemutatnád nekünk pár mondatban a számokat? Mi volt a lemez központi témája?
Michael Malarkey: Általában nem határozom meg, hogy miről szóljanak a dalaim, arról szoktam, ami magától jön, természetesen – amikor azt érzem, írnom kell. Ez épp olyan, mint az éhség: odamész a hűtőhöz és csak összedobsz valamit. Ilyen a dalszerzés folyamata számomra laikus megfogalmazásban. Sok időt töltök utazással, hotelszobákban, ezért úgy gondolom, ezek a felvételek töprengések az átmeneti létezésen, az elszigeteltségen, az utazáson és azon, milyen kívülállónak, idegennek lenni.
Májusban indult útjára a Mongrels elnevezésű európai turnéd. Hogy érzed magad, mik a legszebb emlékeid az eddigi koncertekről?
Michael Malarkey: Az a a legjobb a turnézásban, hogy minden show annyira más, főképp akkor, ha rengeteget utazol különböző országokban.
Mik a terveid az év második részére?
Michael Malarkey: Leforgatom a „The Oath” című sorozat második részét Puerto Ricoban, aztán még egy kicsit utazok és remélhetőleg eljutok a stúdióba, hogy rögzítsem a következő lemezemet. A legutóbbi projektem, a „Blue Book” hamarosan kijön, szóval figyeljetek!
Képek: Michael Malarkey hivatalos Facebook oldala
(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)
